Ha már a könyv kategóriában is volt vonat (Olvastad az Alef ajánlómat?), hadd folytassam a sort, egy olyan filmmel, amiben szintén elég fontos és sorsdöntő szerepet kap a vonat.
Ez a film nagy hatást gyakorolt rám, egyrészt mert újszerű volt, másrészt, mert az egyik kedvenc rendezőm filmje, harmadrészt, mert kedvenc színészeim szerepelnek benne. Mégis utólag visszanézve, higgyétek meg, nem leszek elfogult 😊
Míg nem láttam a saját szememmel, mindig csak úgy emlegettem: az a film, melynek ajánlójától mindig kiráz a hideg. Mert merésznek tűnt és volt valami borzongató benne. Hatásos volt annyi szent.
Következő írásomban, elmondom milyen vizekre vezetett még ez a trailer😊
Magyarországon, 2013. január 24-től volt a mozikban, maga a film 2011-ben volt forgatva és 2012-ben volt első premierje, mondhatni a világpremier. Csak ugye hozzánk általában később jutnak el a dolgok.
Már a bemutató napján sikerült megnéznünk barátnőmmel. Igazán nagy kíváncsisággal vártam akkoriban. Ma azt várom így, milyen lesz újra beülni egy moziba 😀
Az újszerű elgondolása a filmnek ezért sikeres: a csodálatos koreográfiákkal (végül elárulták, hogy szinte az egész film meg van koreografálva), gyönyörű kosztümökkel, szédítő dinamizmussal, a lenyűgöző képi világgal, a magával ragadó zenével, bravúrosan kialakított párbeszédekkel, a lélegzetelállító kameramozgással, és hiteles színészi játékokkal a szerelem össze fajtája elénk tárul.
A filmet egyetlen színházban forgatták, több mint 100 díszletet építettek fel azon belül, illetve pár valós helyszínen is akadnak felvételek, pl. ténylegesen Oroszországban. Az akkori társadalomban úgy éltek az emberek, mintha egy színpadon játszanának, az örök megfelelés társadalmuk felé mindennapjaik része volt és ezért találó a szó szerinti színpadias megoldás. Amikor pedig valamelyikük hátat fordít ennek az elvárásnak, akkor valós helyszínre lépünk és igazi napfényben jutunk levegőhöz. Az állandó helyszín változtatással rá vagyunk kényszerítve a tovább gondolásra, és közvetlen ajtót nyit fantáziánk, képzeletünk felé. Érezzük, hogy egyszerre a valós és az álomszerű határán mozgunk.
Ebbe az egész és merész feldolgozásba beleillik Keira újszerű Anna-ja, Jude Law számomra a legnagyobb pozitív meglepetés Karenin-ként szívszorító játékával. Alicia Vikander, akinek a nevét azóta megismerte a világ, pedig első angol szerepe bizony itt volt- ő és Domhnall Gleeson remekül hozza a tiszta és romantikus szerelmet (kocka kirakós jelenet csúcs), ezzel igyekezve egyensúlyozni Anna szerelmi háromszögét. Bár tényleg lehetne több-én visszatekintve így látom, sőt így, hogy nem olvastam végig a könyvet, habár nincs viszonyítási alapom, de a filmből kiindulva még Oblonsky-ékből is néztem volna több jelenetet, ő egyébként is a humort testesítette meg és kicsit jobban oldotta volna az egyensúlyt. A csábító Vronszkij, Aaron-Taylor Johnson kicsit közömbös és száraz maradt.
Én ezt a film feldolgozást mindenképpen ajánlom azoknak, akik nyitnak arra, hogy lássanak egy klasszikus művet modern felfogásban. A néző azért nem csalódhat, mert egyszerre szívhez szóló, romantikus, felkavaró, magával ragadó, mosolyra derítő, de elgondolkodtató- mint amilyen a szerelem igazi természete- és mégsem a rózsaszín ködbe burkolózó, feltétlen happy end-el záruló szerelmi történet. Végül igazán lélekbe hatoló.
6 Bafta és 4 Oscar jelölést kapott, ebből kettőt váltott díjra: mindkétszer a legjobb kosztümökért való elismerést vitte haza Jacqueline Durran.
A film kritikailag 10-ből 6-7-esen mozog a különféle listákon, és akármennyire kedves nekem sok minden, be kell lássam, ez reális értékelés.
Miért?
Például, úgy érzem, hogy a film összeségében elég sötét, de hát realista mű, és Tolsztoj valódi megélt élményéből nem várható vidámabb mű (ez is jellemző a rendezőre, hogy mindig úgy akarja láttatni a műveket, ahogyan gondolja, hogy valójában szánta láttatni az alkotó/író-szerző a művét)kissé hosszú, bár leköti az embert valóban, inkább szerepet kap benne az önnön felemésztő vágy sodródása, mint a tiszta szerelmet képviselők párosa. Bár, hozzá kell tenni, több adaptációban Levin és Kitty halványka szerepet kapott, vagy nem is kapott igazán hangot. Itt legalább kibontakozik, ám ahogy a rendező, Joe Wright is elmondta; aki újabban több műfaj rendezésében kipróbálta magát, mégis úgy érzem az ő terepe a kosztümös filmek és adaptációk maradtak, bár tényleg halad a technikákkal és a korral; szóval hiába próbált egyensúlyozni a tiszta szerelem és a végzet felé való pusztító zakatolás között, szerintem nem lett igazán kiegyenlített a vonal. Ezt írtam is már feljebb.
Érdekes viszont, hogy kritikusok szerint egy leginkább mellékszereplőkkel teli vacsora jelenethez kötődik a film üzenete, annak megfogalmazása: „Would you die for love?- Meghalnál a szerelemért?”
Nem tudom, hogy vagytok vele, a könyvet sosem olvastam végig. A film után érdekelt nagyon pár dolog, hátha jobban ki van fejtve a könyvben, de igazából nem kötött le.
Ékelés: szerintetek mi a jobb, ha a könyv után kedvet kapsz a filmhez vagy a film után a könyvhöz?
Úgyhogy, nekem film feldolgozásokban van viszonyítási alapom, (láttam olasz szériát és a Sophie Marceau-s verziót még) de két órás mozit készíteni egy ekkorra darabból, nem könnyű, de szerintem sikerült érdekesebb filmet csinálni az anyagból, mint eddig. Sajátos. Főleg, hogy Wright mindig szinte azonos csapattal dolgozik. Az ő elképzelései, világlátása, sajátos világa ebben a filmben abszolút érzékelhető, nem mondom, hogy csak saját célközönségnek készült, de itt egy egyedi világot alkot, még ha egy adaptációról is van szó. Mivel a rendezőnek is megvan a maga világa, és ennek a könyvnek is, valahol összeért ez azért úgy érzem.
A forgatókönyv pörgős volt, gyors párbeszédek-hála Tom Stoppard-nak, bár lehet az is sokaknak okozta a film vesztét, hogy nem tudtunk kitörni, az egyébként eredetinek ható ötletből, miszerint egyetlen színházban zajlik minden (90 százalék). Wright abszolút szimbolikájának nagyon befogadó közönség kell. Mert ez a visszájára fordulhatott egyeseknél.
Az elmúlt években alig néztem vissza, ha bevallom, és mivel csak egyes csatornák játsszák, a teljes magyar mozit, csak vásznon láttam, bár azt kétszer.
Keira Knightley pedig hiába átütő, mégis Anna-nak valóban fiatal volt az ő akkori 27-28. évével. Tudjátok, azt tapasztalom, csak kell egy ilyen tekintélyes szerepekre, érni. Korban is. Mert más, több tapasztalata van az embernek szakmailag is és emberileg is. Állítom, hogy ma már teljesen máshogy formálná meg Anna-t. Hisz azóta feleség, és két gyermek anyja. Ezt nem ártott volna addigra, valóban megélnie. Bár, ha egy szóban kéne megfogalmazni, akkor is hatásos alakítást nyújt, de inkább a dacos szenvedélyesség szintjén. Wright filmjeire, adaptációira jellemző, és filmjei sikerének egyik kulcsa, hogy mindig annyi idős színészekkel dolgoztat, aki megfelel a műben szereplőnek. Talán itt is közelít, mégis Johnson brutál fiatal volt szerintem és még Keira is.
Egyébként le a kalappal tényleg a díszletkészítők, design-osok, kellékesek, jelmeztervező előtt. Az alakítások legalább annyira színesek, mint amilyen környezetben feltűnnek. Igazi tűzijáték. Jó értelemben. Illetve a zene, ahogy kíséri egy-egy alak sorsát, briliáns. A zeneszerző Dario Marionelli. Lehet fogok róla írni 😊 Illetve a fenomenális koreográfus….A filmben minden eszerint zajlott. Meg volt komponálva.
Az alkotók a legapróbb részletre is odafigyeltek, előzetesen próbahetekkel készültek a forgatásra, hangolódtak egymásra, hogy megszülessen az atmoszféra és szerintem a néző előtt sikerül egy hiteles akkori világot alkotni.
Érdekes tények
- a külső jelenetek valóban Oroszországban forogtak, mínusz 20 fokban
- a báli jelenetet három napig vették fel
- a rendező is orosz stílusú kisbajuszt nőtelt magának a vezető színészekkel együtt
- a forgatási szünetekben techno zene szólt, hogy adrenalint pumpáljon a színészekbe-amint ezt lekapcsolták, rögtön jött a tessék, és indult a felvétel
- a koreográfus még az ágyjelenetet is megkomponálta mozgásban
- több mint 20 percet így is kivágtak a filmből
Ezen információk alkotóktól származnak interjúkból, háttérvideókból. Sokaknak véget ér egy film a megnézéssel, könyv elolvasással, én imádom beleásni magam a készítés körülményeibe, a backstage-be, belesni, mi vezette a résztvevőket, milyen volt a hangulat stb. Imádom az ilyen videókat és imádom megérteni a hátterét. A film készítési folyamatát. Persze leginkább annak, ami tetszik és többet szeretnék tudni róla 😊 Minden filmnek, amit látok, nem mindnek tudom ezen útját végig járni, de nagyon érdekel és nagyon izgalmas egyébként ezeket végig visszakövetni. Így is kb. egy év mire kijön ez mozi, szerintem ezeket a videókat még maguk a résztvevők is szívesen nézik vissza 😊
Te láttad már a filmet? Amennyiben megnézed, írd le majd a véleményed és ütköztessünk nézőpontokat😊 Hányast adnál rá 10ből?
Itt elolvashatod a következő írásom, mely kapcsolódik ehhez az ajánlóhoz 🙂
Kép: saját