A fordulat…esély az új „Otthonra” 
Kiderült a meglepetés: a blog indulásával együtt folyamatosan dolgoztam egy másik projekten is: magánkiadásban megjelenésre kerül első könyvem, A Lélek szirmai névvel.
Ez inspirált arra, hogy magáról az alkotói
folyamatról és a kiadás menetéről készítsek egy blog-sorozatot itt, a saját
felületemen.
Minden otthonra lel ezen a felületen,
amit a saját bőrömön megtapasztaltam és tapasztalok folyamatosan. Hol kezdjük?
Mik is egy könyv kiadásának lépései? Mely élményekkel és tapasztalatokkal,
tanulságokkal gazdagszik az ember? Miért kezdődik a könyvkiadás után az „
igazi munka”? Végigmegyünk mindenen, lépésről-lépésre.
Ezen a ponton, a Könyvet írok! sorozat
megváltozik. Eddig írtam, eltettem….most pedig eljutottam odáig, hogy
kiadom!
Minden olyan gyorsan történt, és mégis
csupán alig három hónapja. Egy könyv megszületése és kiadása sokkal több
idő….csak, ugye ne felejtsük el, az én alapanyagom hozzá már adott volt.
Az az igazság, hogy azért is kötöttem
szorosan össze a könyvet az induló blogommal, merthogy ennek a kettőnek az
indulása, kibontakozása az én életemben egyszerre indult és történt és zajlott,
és zajlik most is.
Amikor április elején elkezdtem
gondolkodni egy új irányban, ami az én Utam lehet, akkor jött a blog ötlete: a
saját művészeti Otthonom, egy tér, amit veletek is megoszthatnék. Ekkor, első
lépésként persze elkezdtem keresgélni abban a témában, „hogyan indítsunk
blogot”. A „hogyan” és „miként” legfeljebb technikai
kérdéskörben okozott akadályt, nem abban, hogy „legyen megírva legalább 5
cikked” előre. Én 10 kategóriában gondolkoztam, amit mind fel is töltöttem a
blog indulásáig, aztán jött a podcast ötlete, és folyamatos agyalásban voltam
előre, hogyan tudom majd szépítgetni, gyarapítani ezt a blogot. Tele vagyok
ötletekkel és inspirációval, úgyhogy tervekben és témákban bővelkedtem, azt
kerestem inkább, milyen felületet érdemes nyitni, ha igazából nem vízjeles
honlapot akar tervezni magának valaki, de ne legyen a domain nevében a tárhely
szolgáltató neve sem. Ezért barátkoztam meg azzal, hogy veszek egy saját domain
nevet, tárhellyel, vagyis megveszem az „Otthonom.”
Igen ám, de ez egy bonyolultabb
rendszer, hogyan alakítható ez a felület, miként kell használni, képes leszek
erre egyedül?
Mindezen gondolatok közepén voltam,
amikor egyik böngészésem közben, fogalmam sincs hogy, azt hiszem csak simán
wordpress alapú honlapokat nézegettem sablonok miatt, vagy, hogy egyáltalán
hogyan lehet kihasználni a teret, amikor teljesen véletlenül feldobott egy
találatot: AZENKONYVEM.HU
Megálltam. Hm, nagyon tetszett a cím is,
megnéztem mivel is foglalkozik az oldal, és nagyon tetszett, amit ott láttam.
Magánkiadású könyvek tárháza, segíti a szerzőt nemcsak végig az írás, a
kialakítás fázisában, hanem a megtervezésben, a kivitelezésben, egyszóval segít
neked minden lépésben, hogy a könyved profi módon jelenjen meg magánkiadásban.
Nem kell kutatnod grafikus, tördelőszerkesztő, nyomda után, mert mindhez van
kontaktja. Sőt, a folyamat végig mentorálása után sem engedi el a kezed, hanem
a kiadás után, amikor megkezdődik a „munka”, értékesítési tervezetek
készítésére is vannak emberei, nála is árulhatod a könyvedet, vehetsz szerzői
csomagot, egyszóval mindent egy kézből megkapsz. Ez az! – gondoltam magamban.
Egyből az asztalfiókomra gondoltam. A könyvem! Azaz a kéziratom! Most – szólalt
meg bennem a Hang. Kicsit túl is vállaltam magam szerintem elsőre, hiszen
igazából sem blog készítésében (az íráson kívül), sem a kiadásban nem voltam
jártas, erre belefogtam mindkettőbe.
Szóval megdobbant a szívem, mikor
olvastam a felületet, és utána azon kattogtam, ez egy jel: Most. Erre voltam
lusta pár éve, és most egy kéz segítségével hozzájuthatok kontaktokhoz, akik
segítenek ebben a folyamatban, ez kellett nekem. Hogy megadják a kezdő, s most
végül beteljesítő löketet, hogy ezt véghezvigyem. Jelenleg időm és anyagi
hátterem is megvolt hozzá. Úgyhogy összeállt a kép: meg kell ragadnom a
lehetőséget.
Így írtam először Ingridnek, és így
kerültem vele kapcsolatba, így ismertem meg. Pénteken írtam neki, és hétfőn már
válaszolt is, kora reggel. Megbeszéltük, hogy az anyagom készen van,
megszerkesztettem, tehát az írói és szerkesztői lépéseket átugorva, a tördelés
és a borítókészítés következik. Ingrid „nyúlt alám”, és felnyalábolva a könyvem
és az álmom, segített. Ennyire volt csak szükségem.
Már másnap összekötött emailben, mind
egy borítótervezővel és egy tördelőszerkesztővel. Hirtelen azt sem tudtam,
hogyan kezdjem el, pedig már „készen volt” az alap könyv, a belív – szakszóval,
ahogy ezt mára megtanultam.
Hirtelen a semmiből mindenen gondolkoznom
kellett. Újragondolni a könyvet, a kivitelezést. Most már mindent élőben
akartam és kellett is csinálni.
Amellett, hogy Ingrid az oldalával,
látjátok, ahogy esetemben is, régi fiókokban lévő könyveket inspirál arra, hogy
előkerüljenek, sőt nemcsak elő, hanem a nyilvánosság elé is, amellett
foglalkozik jogi tanácsadással, alkotói válsággal, könyvmenedzseléssel,
egyszóval minden könyvkiadással és annak utóéletével kapcsolatos állomásra
megvan a kontaktja és ötlete.
Bizony, nem egyszer fordultam hozzá
kérdéseimmel, de hát kezdő vagyok, és ő mindig türelemmel válaszolt. Ez a
legfontosabb: mindenre volt válasza, segítő, építő válasza. Tapasztalatlan,
gyakorlatlan voltam három hónapja, de nemcsak tőle, hanem az általa összekötött
kontaktoktól is annyit tanultam, és fejlődtem ebben a könyvkiadás világban,
hogy nagyon hálás vagyok, ezért is.
Nem véletlenül találtam meg, ebben
biztos vagyok. Ráadásul előtte nem is hallottam ilyesmiről, vagy találtam ilyen
oldalt, ami ezzel foglalkozik.
Emlékszem, hányszor kétségbeesve
kérdeztem rá, mi legyen a könyvem végső címe, miként gondolkodjak ebben –
abban, hogy csináljam ezt – azt, mikor rendeljek ISBN számot, hogyan és hol
kell; együtt gondolkodtunk a példányszámon, és arra is emlékszem, mikor
megosztottam, hol jár a tördelés, hány oldal lesz, milyen a grafika, milyen
lesz a belív papírja, és most legutóbb, hosszú levelezésünk végén, már arról
tudtam neki beszámolni, hogy a könyvem a nyomdában van, és ő velem együtt
örült. Virtuális jelenléte megnyugtató volt.
Minden gyorsan, gördülékenyen ment. Maga
a kommunikáció is és a folyamatok is. Csak kapkodtam a fejem, hogy pár hete még
a fiókban csücsült a kézirat, most meg már hirtelen készült hozzá a borító, és
elkezdődtek a belív munkálatai.
Nekem nagyon sokat jelentett, hogy
támogatva voltam ebben a dologban, akár csak szavakkal is. Valóban kedvet
kaptam hozzá és felületet és reális esélyeket. Mindent jelentett, hogy
szakmailag kiváló emberekkel ötletelhettem együtt, és ezzel én is lelkesedést
nyertem csak még jobban. A könyv most fogja igazán elnyerni az értékét, amit
képvisel.
Szóval rendkívül hálás vagyok a sorsnak,
hogy erre az útra vezetett vissza, az íráshoz, hogy eszembe jutott a blog, és
eközben rátaláltam erre a lehetőségre is.
Ha magánkiadásban gondolkodsz, és úgy
vagy, mint én, hogy kb. fogalmad sincs, hol indulj el vele, akkor ezt az oldalt
mindenképpen tudom ajánlani: AZENKONYVEM.HU
Ez a cikk nem PR cikk, én csak olyat
ajánlok figyelmetekbe, akiről bátran állíthatom, hogy megbízható és szakmailag is
hozzáértő. Illetve ez a saját történetem része, úgyhogy nem hagyhattam ki.
Viszont előzetes beleegyezést kértem, mielőtt ezt a szeletet ide elhoztam.
Fontos is, hiszen ez hozta meg az esélyt a könyv új Otthonának, ez volt a
fordulat, innen indult minden…. az igazi folyamat ezzel, ekkor indult csak el.
Mikor a kapcsolatfelvétel másnapján,
eleve össze lettem kötve két szakemberrel, nos, rám szakadt minden gondolat.
Viszont a legnemesebben felemelő értelemben. El kellett gondolkozzak a belső
illusztrációkon, a könyv tördelésén és a borítón…valamint sokkal több
mindenen, amiről sosem hittem, hogy gondolkozni fogok, mert azt sem tudtam,
hogy léteznek.
Jövök a folytatással! 
képek: pixabay.com, saját
A sorozat előző bejegyzései itt olvashatóak.