A tördelés.
Belív….illusztrációk, koncepció, betűk és színek…képek…oldalszám, és fejlécek. Betűméret, gerinc, margó..balra, jobbra vagy középre? ISBN szám már megvan rendelve? 
Kiderült a meglepetés: a blog indulásával együtt folyamatosan dolgoztam egy másik projekten is: magánkiadásban megjelenésre került, június 30-án, első könyvem, A Lélek szirmai névvel. A kötetet ITT megrendelheted.
Ez inspirált arra, hogy magáról az alkotói folyamatról és a kiadás menetéről készítsek egy blog-sorozatot itt, a saját felületemen.
Minden otthonra lel ezen a felületen, amit a saját bőrömön megtapasztaltam és tapasztalok folyamatosan. Hol kezdjük? Mik is egy könyv kiadásának lépései? Mely élményekkel és tapasztalatokkal, tanulságokkal gazdagszik az ember? Miért kezdődik a könyvkiadás után az „igazi munka”? Végigmegyünk mindenen, lépésről-lépésre.
A borítótervezőével együtt kaptam meg a tördelőszerkesztő kontaktját, aki szintén elvállalta a könyvemmel a munkát. Így a végén pedig elmondhatom, hogy Szabó Zoli nélkül nem lett volna semmi sem ilyen, mint ahogyan sikerült!
Annyira furcsa, hogy az ember látatlanul is így együtt tud működni valakivel, rábízik valami személyes dolgot, és úgy visz végig egy elég jelentőségteljes folyamatot, hogy csupán a digitális közeg áll az összeműködés hátterében. Nálam így is sikerült, és tényleg be kell valljam, nagyon hálás vagyok, amiért ilyen embereket kaptam magam mellé a kivitelezés fázisában. Nélkülük nem lett volna ilyen, pozitív értelemben. Nem azért, mert a saját könyvemről van szó, hanem tényleg azt éreztem végig, hogy a legjobbat akarják nekem, és azóta is azt hallom a könyv vásárlóitól vissza, amint kézhez kapják, hogy tetszik nekik, hogy a könyv minőségi munka. Ez javarészt a valóban nagyon míves műnyomó papírnak köszönhető, amikről eddig keveset tudtam, és habár pontosan nem tudnám elmondani, mi a különbség az ofszet vagy e papír között szakszerűen (Bocsi Zoli!!!!- tudom, hogy mindig elmondtad), de amikor ezt hallom vissza első reakcióként az Olvasóktól, akkor tudom, igen, ez a különbség. 
Tapintásra és az olvasás minőségére is hatással van egy megfelelően választott papír minőség.
Zoli a tanácsaival szintén nagyon sokat segített. Illetve a szemfülességével, a szakmai hozzáértésével, a türelmével és lelkiismeretes munkájával minden elismerésem elnyerte. Remélem nem ez az első és utolsó alkalom, amikor együtt dolgoztunk.
Mindig fordulhattam hozzá, ha tanácsra volt szükségem a lapok minősége, a kötés milyensége vagy akár nyomda választásában is. Emlékszem az órákig tartó hanghívásokra, ő mutatta a gépe képernyőjét, hogyan is fog kinézni a könyvem egy-egy oldala, nézegettük, mi, hogy is mutat, kipróbáltunk változtatásokat, ő pedig mindig mindent elmagyarázott. Emlékszem az éjjeli egyeztetésekre is egy-egy verssel, oldallal, képpel kapcsolatban. Hihetetlen volt számomra, hogy mennyire lelkiismeretesen mindig, akár éjjel tizenegykor is képes volt elküldeni a javított változataimat gyors és pontos munkával.
Köszönöm!
Miken is kellett gondolkodjak és hogyan történt ez a folyamat?
A tördelés nagyobb falat, mivel a legfontosabb is egyben. Míg dolgoztam a könyv végső verzióján, mondták, hogy miért nem csinálom magam a tördelést, hiszen tanultam valamennyire újságszerkesztést is, én áldom, amiért szakembert választottam, mert ez összetett feladat. Ebből áll össze a könyved, a belív – szakszóval, vagyis a belső tartalom, a „szennycímoldaltól” kezdve, előszón át, a könyv gerincét képező oldalakon, köszöneten, akár utószón keresztül, a tartalomjegyzékig.
Nagyobb falat, mert mindenre nagyon részletesen oda kell figyelni. Állandóan újra olvasni, átnézni, javítgatni, és az ember mindig talál valami újat, ami változtatásra szorul…nekem elég volt magát a tartalmat szolgáltatni és összeszerkeszteni a fejezeteket.
Ki kell találni, legyen-e illusztráció, belső grafika, avagy képek? Milyen minőségű legyen a kép, ami használható? Milyen fajta képet szerezz és honnan? Hová helyezd el? Mekkora méretben? Arány? Margó távolság, fejléc, oldalszámok, tartalom kialakítása – főleg verseknél több mindenre kell odafigyelni, elválasztások, betűstílus, betűméret és színek. Milyen legyen a lap, amire nyomtatásra kerül? Valamint az ISBN szám megrendelése, mind ebben a szakaszban kerültek elém terítékre. Nagy katyvasz volt a fejemben, és nagyon köszönöm, hogy nemcsak tanácsokkal voltam ellátva, hanem tanulhattam sok kérdésben a szakértőktől.
Az ISBN szám megrendelése a tördelésnél már fontos, hogy megtörténjen, hiszen ez rákerül a borító hátlapjára is, illetve, ha nem oda, hanem belső oldalon szeretnéd feltüntetni, pl. belső címlapon is, akkor ezt a nyomdába kerülés előtt mindenképp meg kell tenni. A szám igénylése ingyenes. A könyv terjesztésénél és értékesítésénél mindenképpen előny, ha van ilyen számod, pl. a nyomdai költségeknél csak 5% áfát kell fizetni, ha van, és ha nagykerekkel tárgyal az ember, akkor is ez az első kérdésük: van-e ilyen száma a könyvednek? Valamint az országos regisztráció miatt fontos. Az Országos Széchenyi Könyvtár részére be kell szolgáltatni kb. 6 darabot a könyvből, ezt maga a nyomda vállalja( ki plusz pénzért, ki ingyen…de egyébként valóban a nyomda tisztsége ezt megtenni). Szóval az összes példányszám nyomásánál ezeket vedd ki a végszámból, vagyis számold le. Az ISBN megléte megkönnyíti az eladást és az adminisztrációt, úgyhogy mivel ingyenes is, semmilyen kellemetlenséggel nem jár, csak előnnyel. Illetve a legjobban jár az ember, ha már ilyenkor, nyomda előtt megteszi megrendelését (hiszen borítód, belső címlapod tartalmazhatja azt), kb. 2 napon belül megkapja! Én egy napon belül megkaptam válasz emailben.
Itt lehet igényelni: isbn@oszk.hu
Mit kell elküldeni a mailben?
- a kiadó neve (ha magánkiadásban adod ki, akkor ennyi kell-magánkiadás vagy a saját neved)
- címe,
- telefon- és faxszáma,
- e-mail címe,
- honlapjának URL-je, (ha nincs, akkor értelemszerűen hagyni kell szabadon-nekem a blog pont beírható volt)
- a kapcsolattartó személy neve,
- a könyv(ek) címe, szerzője és köteteinek száma (egy kötetes vagy több kötetes)
- kiadvány típusa (nyomtatott, elektronikus)
- elektronikus esetén formátuma (pl. e-pub, pdf, hangoskönyv, stb.)
- várható megjelenés dátuma (évszám és dátum elég.)
Szóval a tördeléssel lassabban is haladtunk. Lett tíz verzió, a tizedik volt, ami nyomdába került. Nincs viszonyítási alapom, nem tudom, ez mennyire sok vagy kevés, és ennek a fázisa is, párhuzamban haladva a borítóéval, ami azért hamarabb kész lett, két hónapot ölelt fel.
Nézzük akkor sorba:
1. Kiegészíteni az alap könyvet az utolsó fejezettel – ez volt az első lépésem. Kellett egy újabb szortírozási szakasz, így állt össze a hatodik, a befejező fejezet. Nagyon tetszett, hogy így a könyvem kapott egy felfelé tartó ívet és egy méltó zárást. Más fejezetekbe is kerültek versek, összesen 12 új verssel bővült a „végtermék”. Valamint, nem elvetendő szempont, hogy az oldalszámaim is növekedtek ezzel, ami a végleges oldalszámot is befolyásolta. Nagyon szépen beformáztam ugye, de ez természetesen eleve nem úgy megy át emailben, szóval mire Zoli megnyitotta, és elkezdett vele dolgozni, tudtam, hogy ettől másabb oldalszámmal fogok szembesülni a végén. Magamban megterveztem melyik oldalon mit fogok látni, de ezek formálódtak, változtak.
2. Korrektúra orrvérzésig….és azon is túl – Átolvasni, javítgatni, minden szempontból: tartalom, szánt üzenet, ragozás, megszemélyesítés, nagybetűk, kötőjel vagy csak gondolatjel közötti szóközök, vesszők, sima szóközök, a versek ne végződjenek az oldalon vesszővel; a versek sorai nagy betűvel kezdődjenek mindig; az és – a vessző kapcsolata…olvastam és elküldtem. Zoli javította, észrevett valamit ő is, küldte javítva, újra átnéztem. Egyszer ilyen, másszor olyan szempontból – lehetetlen mindenre egyszerre gondolni. Minden újra olvasásnál találtam valami újat…és még többet, mintha sose nem is olvastam volna át…fuhhh, köszönöm a türelmet. Illetve, azoknak hála, akik segítettek még átnézni, a helyesírás szabályai szerint minden egyes oldalt. Alakítgatni, meghúzni, átszerkeszteni, ezek az én fő feladataim voltak, a végére már szóról szóra tudtam az egész könyvet, azzal keltem és feküdtem.
3. Méret tisztázása – Ahogyan a borítótervezőnek is fontos volt tudnia, úgy a tördelésnél is elengedhetetlen, milyen méretben történjen az. Mint írtam már, nálam A5 és B5 játszottak, de nyert a 148×210 mm.
4. Hány oldal lesz végül? – Át kellett gondolni, hogy vannak hosszabb versek, azok két oldalra kerülhetnek, kisebb versek akár egy oldalra stb. Elmémben, és átadva 60 valahány oldal volt, amit átdolgozásra adtam át, és ebből a végeredmény, úgy, hogy a fejezetek címeit két oldalasra terveztem, még így is túlszárnyalta a képzeletem, én 80 oldalra gondoltam, de 108 lett végül. Lehet játszani az oldalakkal, de néggyel osztható számnak kell maradni a végén. Az össz oldalszám fontos később a nyomdai árajánlat kérésénél is. Mivel mindenhol kérik.
5. Betűstílus, betűméret, szín – Mindet elfogadtam, amivel elsőre szembesültem, már az első verziónál, amikor megláttam. Megtanultam, hogy nagyon fontos, milyet választunk a címlapra, merthogy úgy szép, és egységes, ha a belső címlapon, a fejléceknél és az írások, fejezetek címeinél is ugyanazt a stílust használjuk. A betűméret igazodik a könyv méretéhez, hogy olvasható legyen, a betűszín természetesen a fekete, jól mutat az eleve színes lapokon!
6. Belső grafika- mit akarok? – Itt volt a legnagyobb felfordulás a fejemben. Sokáig nem is tudtam mit elküldeni, vagy, hogy mi legyen a végső megoldás. Szerettem volna képeket, melyeket illusztrációnak lehet használni, de egyértelmű volt, hogy ezúttal, jogtiszta és minőségi felbontású képek maradnak. Emlékszem, több hét telt el, mire ez világossá vált, mi használható, mi a szép, és mi marad. Mert ezek mind külön dolgok. Nemcsak magammal, a környezetemmel is tárgyaltam erről, és természetesen ismét- jött Zoli a tanácsaival és rendet tett a fejemben.
7. Koncepció tisztázása/Képek/Képekkel való munka – Ez nem kis fejtörés volt, de mindenképpen fontos, és ha ma kezébe veszi az Olvasó, valóban a kivitelezés, borító, lapok szépsége mellett azt hallom, hogy jók a képek. Csak mi tudjuk, mennyi gondolkoztunk pedig ezen. Tényleg köszönöm a türelmet. Gondolom, más előre eltervezett koncepcióval jön, nekem ez hosszabb volt. A régi, előző verzióhoz használt képeimen keresztül, előkerültek saját képek is – mondtam magamban, megoldom én ezt magam, aztán mégis elvetettem, mert kicsit voltak, használhatatlanok, nem lett volna szép a végeredmény. Aztán magam is szerkesztettem képeket a fejezetcímekhez, még fotóztam is magamnak, aztán arról is letettem, és az ingyenes oldalakon kezdtem nézegetni. Mire ott is többet végig nézve megtaláltam a megfelelőeket, nem kevés idő volt. Aztán abból is válogatni, melyik a szép, melyik a megfelelő méret —tanács, minél nagyobb méretben le tudod menteni, annál jobb!— emlékszem a depositphotos, a stock images és a pixabay oldalakon is keresztül böngésztem, mire meglettek a végső képek. Jogtisztán, mert ingyenesen felhasználható oldalról kerültek be a könyvembe. Miután meglettek a képek, megfelelő minőségben, jó méretben, a fő elemre hagyatkozva, – ezt kihagytam, a virág, és a szirmok köré épül a koncepció, mily meglepetés, mégsem akartam „virágos könyvet.” Több terv is volt, aztán ezeket is minimalizáltuk, és jó, hogy hallgattam arra, hogy az egyszerűség többet ér. Mindenképp szerettem volna kifejezően a fejezetekhez ragaszkodni: legyenek két oldalasak, és olyan virágmotívum legyen mellette, mely színes, és bár így is színesek az alap lapok is, de így nem is lettek nagy, színes ábrák többségben, de mégis nyert a könyv egy kis színt is. Arra gondoltam, hogy illeszkedjen a fejezet címéhez és témájához is, még a reményvesztettségnél és magánynál is a használt virágos kép fehér, mert fontosnak tartottam kifejezni, hogy ebben az állapotban, csalódáskor is tisztának kell maradni. Ahogy pedig haladunk a „kivirágzás”, a boldogság állapota felé, úgy lesz gazdagabb akár színben, akár a virágok összeállításában is.
Csak a fejezeteknél használtunk tehát képeket, melyeket sikerült úgy megoldani, hogy olyan, mintha odarajzolták vagy festették volna őket, nekem ez külön tetszik. Finom, elegáns. És nem is viszi az egész oldalt, hanem vagy a sarkokban vagy a lap alsó részében vagy körbe futtatva terül el a lapokon. Szerettem volna „lélegzetvételt” is jelezni az Olvasónál, úgy, hogy dekor virág elemeket is elhelyezett Zoli egyes írások végeztével, és mindegyik fejezet zárásaként, szintén egy kék színű dekor virág minta található. Külön mintázatúak a fejezetek zárását, vagy az írások végét jelző, „lélegzet hagyó” dekorok. Arra is figyeltünk, hogy páros-páratlan oldalakon, vagy gyakoriság előfordulása szempontjából merre forduljanak el a virágmotívumok.
Zoli tanácsára pedig a belső címlapon visszaköszön a borító virága. Nagy figyelemmel készült az elhelyezése és arány megállapítása a képeknek. Ami izgatja még a fantáziám, ha nem akar az ember képekkel se kínlódni, saját grafikussal készíttetni a belívek egyéni illusztrációit. Na, majd legközelebb.
8. Margó távolság – A versek sorainak elhelyezése, illetve azzal való játék, hogy esetleg középre helyezzük, csalós képet mutathat, illetve, hogy oldalszámozás is került alulra, fejléc felülre, ezek csippentenek, de a standard helyzetet követve, 2-2-2-1,5 cm-es margótávolság került beállításra. Főleg, hogy hosszú, lapokat kitöltő egybefüggő írásaim is vannak, nem csak versek.
9. Legyen-e fejléc? – Örülök, hogy lett végül. Mire megnéztem, nem tudom hányadik verziót, és láttam, hogy Zoli eleve beletette, mondtam is, hogy éppen ezt akartam mondani, hogy legyen. Az ihletet az Amy Winehouse-ról édesapja által írt könyv adta. Nagyobb könyveknél még inkább hasznosabb, jó „könyvjelző” is lehet. Akárhol felüti az ember, sejti, hol jár.
10. Tartalomjegyzékig minden oldal – Az az élmény, még ha digitálisan is, és egy képernyőn megosztva, szembesül az ember, első könyve, első oldalaival, ahogy kivitelezve lesz, megfizethetetlen. Több megbeszélés és változtatgatás előzi meg persze, a végső belív összeállását. Többször végig kell menni minden egyes oldalon, jók-e a címek, alcímek, mekkora legyen, olvasható-e, ha kép van, hogy is mutat? Így jobb, vagy amúgy? Legyen e félkövér vagy nem? Avagy merre helyezzük?
11 Igazítások-balra, jobbra, középre – Verseknél jobban lehet ezzel játszani, és van úgy, hogy igenis, egyes alkotásoknál, jobban mutat, és jól néz ki, ha középre van zárva. Ilyen több van nálam is. Mivel a vers hosszúsága miatt és a sorok is megengedték ezt a lehetőséget. Izgalmas tördelni verset, arra figyeltem nagyon, átolvasásánál, hogy a lap alja ne végződjön gondolat megszakítással; vesszővel, vagy több dolgot átírtam, és ha bírta az oldal még, akkor több sorba is megtörtünk egy-egy verset, hogy jobban érthetőbb legyen, de megtartsa rímét, és nem zavarta sem az olvashatóságot, befogást és megértést sem.
12. Oldalszámozás – Mindenképp kell. Emlékszem, a nyomda után többször átnéztem, hogy minden oldalam megvan-e minden példányban. Illetve fontos a tartalomjegyzék csekkolás is!
13. Színes lapok – Nekem nagyon tetszett az alapgondolat, hogy ne sima, fehér papírok legyenek fekete betűkkel. Valószínű, hogy ez tűnik fel az Olvasóknak is: nemcsak a lap minősége, hanem, hogy nem a standard fekete-fehér változat van, egy könyvön belül. Arra kell figyelni, hogy ne legyen nagyon erős, ne nyomja el a betűt, tartsa meg az olvashatóságát, illetve más színek- a kép is mutasson rajta. Úgy érzem, ezt sikerült maximálisan jól kivitelezni. Két alapszín közül mérlegeltem, és a világosabbat választottam, azért, mert nem ugyanaz, bár már volt, aki ezt hitte, de valóban, leginkább hasonló azzal a színnel, ami a borítón volt használva. Nagyon összevág a kettő, így külső-belső tartalomban jelen van a „Lélek” színe. Itt is sikerült megtartani a könyv harmóniában maradását.
14. Lapok minőségéről való tárgyalások – Most már nem tudok én is nem beállni azok közé, akik ajánlják a matt műnyomó papírt. A műnyomó között is van fényes és matt, lapjaim 135 g- os matt műnyomóra készültek. Ha minőséget akarsz, valóban ezt használod. Tartása van, finom tapintása, jó olvashatóságot nyújt. A volumenizált papír szóba került, de ahogy már írtam, kevesen használják, és nyomdaválasztásom azt mondta, a 135 g-os árban sem tér el annyira, illetve ugyanolyan hatást nyújt: nem látszódik, nyomódik át a másik oldal. Azért is került szóba, mert „megduplázódott” volna a könyv a papír milyensége miatt, mert féltünk, hogy csak füzet vastagnyi lesz, még az egy cm-t sem érte el a gerinc.
15. Gerinc – Természetesen ebben a fázisban is fontos, hiszen itt derül ki a végső oldalszám, megbeszéljük a belív papírjait, amit, ahogy az előző írásban kifejtettem, mind sokat nyomnak a latba, mit mondd gerincméretnek a nyomda, hogyan kell kalkulálni, amikor összeállításra kerül a könyv, a nyomdába kerülés előtt. Amikor megírták, hogy 7 mm lesz, és a borítótervezőm azt mondta, „az már azért valami”, megnyugodtam azért. Mikor megláttam a mintapéldányt, számomra is tetszett, megnyugodtam, abszolút „valami” ez a gerincméret.
16. Nyomdába megy az anyag – Miután mindezzel végeztünk, és az utolsó átolvasás utáni javítás is elkészült, ellenőrizve kétszer mindent, a nyomda várni fogja mind a borítót, mind a belíveket a megadott paraméterei alapján. Az alapján, ha igényeli a személy, készül mintapéldány, és utána indul meg a gyártás. Ha a mintapéldányban még van bármi, ami javításra szorul, korrigálni kell, a nagyüzemi gyártás előtt, és az arra való kiadás után lehet lezárni a tördelői feladatokat.
Köszönöm még egyszer Szabó Zoltánnak az igényes tördelői munkát!
Ahogy a tördelés kialakult, és már kb. „korrektúra” ment orrvérzésig a verziókkal, már előre kellett gondolkodni a nyomda kiválasztásán is. Ez parallel folyamat volt, sosincs olyan, hogy egyszerre csak egyre figyelj. Mindig előrébb kell haladnod, hogy mire odaér a könyv kivitelezésének státusza, akkor gördülékenyen haladhasson tovább.
Hogy milyen szempontok alapján érdemes választani, mit kell átgondolni, mit szükséges elküldeni a kiválasztott nyomdához a kivitelezéshez, mennyi idő míg a nyomdában van a könyv, arról legközelebb szólok.
Folytatás következik….
képek: pixabay.com, saját
A sorozat előző bejegyzései ITT olvashatóak.