Jane mama iránti szeretetem már kifejeztem, úgyhogy nem telhet el ez az évforduló anélkül, hogy megemlékeznék róla, méghozzá a legkedvesebb módon: arra a könyvére hangsúlyt téve, mely a második volt, amit elkezdett írni, mindössze 21 évesen, és titkon szerintem az Ő kedvence is volt. Valamint Tőle nem véletlenül az egyik legismertebb és legnépszerűbb olvasmány világszerte: a Büszkeség és Balítélet.
(Furcsa, hogy az első változatot ebből ő is eltette a fiókba, úgy, ahogy én is az első könyvem. 😊 )
Jane Austen, 204 évvel ezelőtt, július 18-án fejezte be földi életét, ez ihlette ezen „megemlékezéses könyv ajánlóm”.
A Büszkeség és Balítéletet 21 évesen írta meg, mégis, az Értelem és Érzelem után került kiadásra, 1813-ban, immár 208 évvel ezelőtt.
Ennyi ideje száll az álom szívről szívre és milliónyi lélek zárta magába el mélyre. Ettől halhatatlan az egész.
Valóban milliók kedvenc regénye és alighanem kevesen vannak, kik ne ismernék, vagy ne olvasták volna már, a méltán tisztelt brit írónő eme halhatatlan remekművét.
És nem elfogultságból írom ezt.
Számomra sokkoló, pozitív értelemben, hogyan tudott egy 21 éves lélek ennyire univerzálisan maradandót alkotni: hiszen tapasztaljuk, ennyi idő eltelte után is – úgy szól a női lelkekhez, ahogyan nagyon kevesen, akár írhatom, azóta sem teszi úgy senki más – és amit talán (tisztelet a kivételnek), férfiember sosem érthet meg igazán.
Műveiben az a zseniális, hogy magával ragadó módon ír egy olyan világról, ahonnan, amiből táplálkozott a fantáziája, amiben Ő élt, amit nagyon jól ismert, és mégsem közelítette meg soha azt a valóságot, ami saját magát körbevette. Megfigyelései az emberekről és a társadalomról, az emberi kapcsolatokról, évszázadok múltán is egyetemesen szólítanak meg, és téren – időn átívelve univerzálisan szólnak mindenkihez.
Ahogyan mondta: „Az én karaktereim sohasem fognak hiányt szenvedni semmiben” – és valóban így van. Mégis olvassuk, hogy attól, hogy tiszta maradt minden regény, árnyalt karakterek és szituációk vannak, a kapcsolatok kialakulásának módja, gyorsasága, „tökéletessége” mégis távol áll a tipikus rózsaszín felhős regények felépítésétől. A karakterek mélysége, a személyiségek kellő – akár meglepő módon és részletességgel vannak megálmodva, nincs csak jó, és csak rossz.
A saját humorral átitatott párbeszédekkel, az ügyesen becsempészett iróniával, az értelem, a romantika, a románcok meglétével, a logikusan felépített regényszerkezettel, az őszinte megnyilvánulásokkal minden olvasóját bevonja regényei világába.
Olvastam arról, hogy műveiben a legtöbb szituáció, bár átfogalmazva, azokról szól, amiknek Ő is szem – vagy fültanúja volt, sőt karaktereit is általában a környezetében lévő ismerősökről mintázta; és szerintem ezt a hitelességet érzi is az olvasó.
Nézzük csak, milyen „hozzávalókkal” dolgozott”?
A Büszkeség és Balítéletben a nem kissé kellemetlennek érzett anyuka, a ciki rokonok, a feszengés, a társadalomnak való megfelelni vágyás, az előbbre jutás reménye, az álmodozás, a szerelem, románc, barátok, a vágy egy olyan férfi után, akit felruházunk a legkedvesebb és nem meglévő tulajdonságokkal, míg ott van egy másik, akivel szerelembe esünk, de először nem értjük, miért is tetszik annyira, mert félreismerjük; a hibázás, az előítéletesség, a megbánás, a jóvátétel, a beteljesedés felé való haladás, a nagy felismerések….akárhogy is nézzük, ma is mind itt vannak körülöttünk!
Valamint, akárhogy nézzük, de több, mint 200 év eltelte után is, akár más ágakban – ez a regény mai napig rengeteg művésznek ad inspirációt, generációról-generációra. Televíziós, nagy mozifilmes adaptációk, használati tárgyak, szobrok, ruhák terveződnek a karakterekre, közmondássá vált sorokra tovább fűzve, és persze, több író inspirálódik, hogy folytassa az abbamaradt szálakat, így a könyvpiac is tele van Büszkeség és Balítéletre épült sequel regényekkel.
Ezek mind tovább éltetik magának a szerzőnek a lényét is.
Jane Austen nem valami nemes cél érdekében írt, hanem mert akart, és szórakoztatni szerette volna olvasóit, úgy, hogy közben repítette őket egy más, de teljesen elérhető valóság, beteljesülés felé. Amiből Neki sajnos életében mégis oly kevés jutott, és igazán nem tapasztalhatta meg…
Véleményem szerint ez a fantasztikus, hogy mégis, saját megtapasztalás nélkül is, így tudta ezeket láttatni és érzékeltetni, éreztetni sorain át, történeteiben.
Valljuk be, azért vágya sikerült, mert hiába nem akar, sem tudna az olvasóinak jobb életet adni, könyvei olvasása közben és után mégis úgy érezzük, hogy ez sikerül.
Az ember egyszerűen jól érzi magát tőle, örömérzettel, boldogsággal tölti el, különösen ez a regény. Ahogyan a Jane Austen tisztelők vallják: „Ő itt van, minden sorával együtt szállunk, és semmi nem töri le a szárnyunk!”
Amennyiben még nem olvastad a Büszkeség és Balítéletet, én tiszta szívből ajánlom, ne maradj ki a jóból! 😊 Személy szerint nálam ez a regény az, amire azt tudom írni: a legpozitívabb értelemben megváltoztatta az életemet. Merthogy, habár ez is meglepetés volt nekem, mégis az egyik legcsodálatosabb megtapasztalásom, hogy egy könyv is képes erre….. 😉
képek: google photos