Hadd osszam meg veletek pár éve íródott novelláim. Mindkettőt a való élet ihlette. Most megosztom, nem rózsaszín buborékokba csomagolva, hanem a valóságot megmutatva.
Habár furcsa lehet a témaválasztás, igen, valós eseteken alapulnak a novellák, nem fantasy ihlette, hanem a világ szülte. Szerettem volna rajtuk keresztül is kifejezni, milyen emberi sorsok vannak…
Advocatus
A középkorú férfi megnyugodva törölte le a homlokáról az izzadtságcseppeket. Örült, hogy végül is odaért a diplomaosztóra. Ha ezt a felemelő eseményt a felesége megérhette volna!
Kifújta magát, és végignézett az ünnepélyesen felöltözött megjelenteken. Ha tudnák, hogy előzőleg mit csinált!
Az volt ezen a héten a harmadik fuvarja. Izgult, hogy csak még most az egyszer ne futna bele ellenőrzésbe! A határ melletti falu szélén lakott, kevés forgalom, kevés a lebukás esélye.
A ruhaszállítmány alatt kialakított rejtekhelyen megbújva nyugodtan viheti át a zárjegy nélküli cigarettákat a keleti határon. Árufuvarozóként gyanún felül tudott illegális szállításokat vállalni. Kellett a pénz, megözvegyülve egyedüli szülőként támogatta egyetlen gyerekét.
Utoljára csinálta.
A gyerek államvizsgája sikerült, elhelyezkedve ezután egyedül is fog anyagilag boldogulni. Ő pedig a felesége örökségéből új lakást vett a városban, ott próbál majd elhelyezkedni.
Már majdnem elért Ungvárig, amikor közúti ellenőrzést kapott. A rendőr kinyitotta a hátsó ajtót, hogy ellenőrizze a szállítólevélen feltüntetett ruhaszállítmányt. Meg sem kísérelte a több mázsa zsákos ruha elmozdítását. Tovább engedte a furgont. Átadva a becsempészett cigarettát, megkönnyebbülve elindult hazafelé. Sietett az egyetemi rendezvényre.
Visszatekintő gondolatait a műsorvezető szavai szakították félbe.
*
A lány izgatott volt.
Izzadt tenyérrel nyomta le az ajtó kilincsét, mert teljesen váratlanul érte a megbízás. A diplomaosztó után két nappal szólt neki annak az ügyvédi irodának a vezetője, ahol a joggyakorlatát töltötte, hogy szívesen alkalmazná a jövőben, ha ő is akarja. A gyakorlat alatt sokat fejlődött, kedvesen fogadták, rögtön feladatot is kapott, és persze, el is vállalta.
– „Helyettesítenie kellene egy ügyben, ahol egy bűnelkövető előzetes letartóztatásáról döntenek. Nem olyan bonyolult az eset, az őrizetbe került ember tagad, a bizonyítékok még elég hiányosak. Kövessen el mindent a szabadlábra helyezés érdekében” – szólt a vezető.
A lány egész életében arra a lehetőségre várt, amikor már ellenőrzés nélkül, önállóan vehet részt egy ügyben. Az dolgozott benne, hogy végre megmutathatja az apjának is, hogy mit ér. Bebizonyíthatja, hogy nem volt hiábavaló az éveken át tartó, sok anyagi áldozattal járó taníttatása.
– „Átvigyem kocsival a bíróságra? Már úgyis indulnom kell” – szakította meg a gondolatait az iroda vezető ügyvédje.
– „Köszönöm, így legalább az úton áttanulmányozom az iratokat.”
Így is tett: az első oldalt áthajtotta, ott úgyis csak a személyi adatok vannak, az eseményekre volt kíváncsi. Egy országhatár mellett lévő faluban élő férfi csempészte rendszeresen, anyagi ellenszolgáltatásért, gépjárművel keletre a cigarettát. A gyanúsítottat a jármű rendszáma alapján állították elő, mert a nappal is üzembe helyezett köztéri kamerák rögzítették, amint az egyik kocsma előtt furcsa dobozokat pakolgat ki a járművéből. Azok nyilvánvalóan nem egyeztek meg a szállítólevélen szereplő zsákos ruhaszállítmánnyal. Mire kielemezték a felvételeket és elrendelték a jármű körözését, majd lefoglalták a zárjegy nélküli cigarettákat, és elfogták a tettest, több nap eltelt.
– „Nos, ezek a „bizonyítékok.” Jó kis munka lesz, igazi kihívás egy kezdőnek!” – lelkendezett a vezető ügyvéd.
Aztán a lány az első oldalra lapozott…
A bíróság előtt alig tudott kiszállni az autóból.
A tárgyalóteremben már visszavonhatatlan volt a bizonyosság. Az első pár kérdésnél még „gyanúsított”-ként szólította az őrizetes elkövetőt. Aztán már kiesve az ügyvédi szerepéből, „édesapám”-nak nevezte őt.
Kanyarban
A két fiatalember 17 éve ismerte egymást, a legjobb barátok voltak. Együtt jártak iskolába, a lányokhoz, később közösen ittak és drogoztak is, pedig sportoltak.
A birkózás az ókori olimpiák óta közkedvelt küzdősport, amiben tilos bármilyen eszközhasználat, ütés vagy rúgás, csak az ellenfél földhöz szorításával vagy „fogások” végrehajtásával lehet győzelmet elérni.
A barátok a puha, kör alakú küzdőtéren egymást le tudták győzni, a káros szenvedélyeiket viszont nem. Egyikőjükből vádlott, a másikból áldozat lett. A véletlenek különös összjátékán múlt csak, ki melyik pozícióba került.
*
A bíró rezzenéstelen arccal indokolta az ítéletet:
– „A vádlott vasárnap 12 óra 20 perckor az üdülőfalu belterületén, marihuána elfogyasztása után és közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában közlekedett a személygépkocsijával. Mellette ült a barátnője, a bal hátsó ülésen pedig a barátja. Egy balra ívelő útkanyarulatban nem lassított, ezért 84-87 km/óra sebességgel az úttestről lesodródott a jobb oldali útárokba. Előbb egy fának, majd egy kerítésnek ütközött. Jobb első utasa 8 napon túl, ténylegesen 6 hónap alatt gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bal hátsó ülésen ülő barát pedig, mivel a biztonsági övet nem kapcsolta be, a gépkocsi jobb oldalán, a kitört ajtón keresztül 30-40 km/órás sebességgel kirepült és fejjel az úttestre csapódott. A halála erőszakos úton, traumás sokk következtében jött létre. Az elszenvedett sérülések és a halál beállta között közvetlen ok-okozati összefüggés állapítható meg. Életét az idejében alkalmazott gyors és szakszerű orvosi segítség sem menthette volna meg. A halál időpontjában közepes fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt. Amennyiben a biztonsági övet használja, a halálos eredmény nagy valószínűséggel elmarad. A fentiek miatt a vádlott bűnös halált okozó ittas járművezetés bűntettében, és ezért a 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 5 év jármű vezetéstől eltiltásra ítélem.”
*
Azon a nyári szombat estén, a kisváros legdivatosabb szórakozóhelyén, a középkorú edző több év után találkozott újra két régi tanítványával. A bajnokkal teljesen megszakadt a kapcsolata, miután 17 évesen Dániában megnyerte az Ifjúsági EB-t. Amikor a győzelem mámorában kábítószerezni kezdett, hálátlannak érezte őt, amiért annyi együtt eltöltött verejtékes edzés után a drog nyújtotta röpke örömforrást fontosabbnak érezte a hosszú és kemény munkával elért nemzetközi sikereknél.
A másik tanítvány, a bajnok barátja soha nem nyert érmet, de az egészséges életmód miatt mindig járt hozzá edzésekre. A régi sérelmeket félretéve boldogan ölelkeztek össze mindhárman.
– „Mi van veletek?” -kérdezte az edző.
Először a bajnok válaszolt:
– „BSC képzés keretében sportedzői képesítést szereztem, de munkanélküli vagyok.”
– „Édesanyád? Már akkor nagyon beteg volt, amikor még nálam edzettél.”
A bajnok arca szomorúvá vált.
– „Nemsokára meghalt. Mindent elkövettek az orvosok, de hiába. Még 50 éves sem volt.”
– „Nagyon sajnálom, nyugodjék békében. S mi van a drogokkal?”
– „Húsz és huszonhárom éves koromban két eljárás is indult ellenem kábítószerezés miatt. Mindegyik alkalommal vállaltam a gyógyító kezelésen való részvételt, így velem szemben a nyomozást megszüntették.”
– „Örömmel hallom. Bevallom, nagyon meglepődtem, hogy a hajnali időpont ellenére szinte józan állapotban vagy. Korábban, ha együtt szórakoztunk, erre az időpontra teljesen kiütötted magad!”
– „Így igaz! Be is mutatom azt a személyt, aki miatt megváltoztam, legalábbis igyekszem józanabb életet élni.”
Odament a pulthoz és az ott álló szőke, karcsú lányt kézen fogva odavezette őt az edző elé.
– „Bemutatom a barátnőmet. Még csak fél éve vagyunk együtt, de azt hiszem, megtaláltam a másik felemet. Érte hajlandó vagyok jobbá válni.”
Az edző megszorította a lány kezét.
– „Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Nagyon vigyázzon erre a fiúra, értékes ember, tartsa rajta mindkét szemét, nehogy ismét valami butaságot csináljon!” – aztán a bajnok barátja felé fordult.
– „Elváltak végül a szüleid? Mikor legutóbb beszélgettünk, akkor nagyon rossz volt a kapcsolatuk.”
A barát mosolyogva válaszolt:
– „Mióta hivatásos katonai szolgálatot vállaltam, és elkerültem a kisvárosból, apám nagyon büszke lett rám. Kevesebbet járt el a kocsmába, ezért anyámmal egyre ritkábban veszekedtek. Rájöttek, a távollétemben csak egymásra számíthatnak, mert az öcsém akkor még gyerek volt. Szerettem volna kimenni Koszovóba, de anyám ennek a gondolatától is rosszul volt. Akkor még gondok voltak apámmal, így meghajoltam anyám akarata előtt. Nem akartam őt abban a helyzetben magára hagyni. Aztán, amikor teljes lett a családi béke, már én sem vágytam el külföldre. Jó volt gyakran hazajárni hozzájuk. Nyilván a szolgálat miatt a drogokkal is felhagytam, viszont az ital néha még elcsábít. S az edző úr?”
– „Még mindig ifikkel foglalkozom. Ma is volt egy verseny, ezért ugrottam be ünnepelni. Továbbra is egyedül élek. Senki sem osztja meg szívesen az életét egy olyan emberrel, aki csak a sportnak él. Egyébként a szomszédos üdülőfaluban vettem egy kis faházat, ott szoktam kipihenni a fáradalmaimat. Ezen a hétvégén is ott tartózkodok. A találkozás örömére meghívhatlak oda benneteket? Ott nyugodtabban tudnánk beszélgetni. Nemsokára megvirrad, s indul az első busz a falu felé.”
A bajnok, a katona és a lány örömmel fogadta el az invitálást. A bajnok felajánlotta, hogy a gépkocsijával elviszi a társaságot, úgy sokkal kényelmesebb lesz az utazás.
Már hajnalodott, amikor kiértek az edző faluvégi házához, amely az utolsó volt az utcában. Úgy tervezték, hogy rövid beszélgetés, iszogatás után délig kialusszák magukat, s utána viszonylag józanul jönnek majd az autóval vissza a városba. Az edző, a bajnok, a katona vörösbort és pálinkát, a lány likőrt ivott. Teljesen magával ragadta őket a régi idők felelevenítése. A közös edzések, a versenyek, az eredmények. A hangulat egyre emelkedett. Szóba került a múlt felidézése mellett a jelen is: a bajnok és barátnője a lány szüleinél lakik. Mindenhol kerestek már munkát, egyelőre eredménytelenül, pedig minden vágyuk, hogy önálló életet kezdjenek. Beszéltek a hivatásos katonai élet szépségéről is, és arról, hogy milyen sok haszna van a korábbi edzett életmódnak nemcsak testileg, de lelkileg is.
Reggel 8 óra felé a bajnok barátnője sürgetni kezdte az udvarlóját, hogy most már hagyja abba az ivást, pihenjen le, mert így nem tudnak időben hazaérni, pedig délután vendégük érkezik. A bajnok nem figyelt a lányra, tovább folytatta az italozást. A múlt sikereinek felidézésével rég elfeledett érzések törtek elő, rég eltemetett események elevenedtek meg előtte, ami büszkeséggel töltötte el. Ittassága miatt a barátnője megharagudott rá.
– „Megígérted, hogy ezután jobb leszel! Azt is, hogy időben elindulunk haza, és délután együtt várjuk a családommal együtt a nagynénémet! Tudod, milyen beteg, lehet, utoljára látjuk az életben! Becsaptál, hogy jó útra térsz! Fontosabb neked az ital, meg a haverok, mint én! Most hogyan jutunk délre haza?”
– „Te nem érted meg” – kiáltott fel mérgesen a bajnok -, hogy milyen fontos nekem felidézni azokat a napokat, amikor még voltam valaki! Most hosszú idő után találkoztam azzal az emberrel, aki a csúcsra juttatott, jól érzem itt vele magam! Ki tudja, mikor lesz újra ilyen alkalom, s te a családi programmal jössz, amit bármikor pótolhatunk? Tudod jól, hogy mit jelentett nekem a siker, amelynek akkor még anyám is részese lehetett! A karrieremnek ugyanúgy vége lett, mint az ő életének… Annyira boldog volt, olyan büszke volt rám, s már nincs többé… Miért nem érted ezt meg?”
– „Még te hivatkozol szegény édesanyádra, amikor a te kábítószerezésed miatti fájdalomba halt bele? Ha nem nyúlsz a drogokhoz, hanem folytatod tovább a birkózást, azóta már akár világelső is lehetnél!”
A bajnok a barátnő felelősségre vonó szavai miatt mérgében több, régen eldugott, kézzel sodort cigarettát vett elő a kocsitáskájából, amit gyorsan elszívott. Az ital és a marihuána hatására délelőtt 9 óra körül elaludt. A többiek tovább beszélgettek.
A lánynak 10 óra után megcsörrent a telefonja, az édesanyja hívta.
– „Kislányom, hol vagy? Miért nem jöttél még haza? Megbeszéltük, hogy időben itthon leszel!”
– „Itt vagyok a szomszédos faluban a barátaimmal. Mi történt?”
– „Hamarabb érkezett a nagynénéd, délután helyett már reggel 8 órára itt volt. Nagyon rosszul esett neki, hogy nem vártad. Így megváltozott a családi program, már délelőtt a strandra megyünk, mert ebéd után pihenni akar.”
– „Anya, nem tudom, hogyan tudunk visszamenni a kocsival, mert a barátom…”
– „Valahogy oldd meg – vágott türelmetlenül a lánya szavába az anyja -, mert illetlen dolog, hogy a régen látott vendég érkezésekor nem voltál itthon! Nagyon jól tudod, hogy kedvező benyomást kell tenned rá, mert gyermek hiányában téged szeretne örökösének! Nagyon kedvesnek kell lenned hozzá!”
– „Rendben anya, megpróbálok valamit, de a buszok vasárnap ritkán járnak, a barátom meg…”
– „Nem érdekel, milyen úton-módon, de azonnal indulj haza! Nem mondom el még egyszer! Nincs mellébeszélés!” – s az anyja lecsapta a telefont.
A barátnő keltegetni kezdte a bajnokot, de nem járt sikerrel. Az edzőnek sikerült felráznia őt. A bajnok azonban a drog és az ital hatására az egy, másfél órás alvás ellenére is kezelhetetlen volt.
– „Mindenképpen haza kell jutnunk – mondta neki a lány -, mert a nagynéni megsértődik! Anyám hajthatatlan, de igaza van. Nagyon szegényesen élünk, muszáj a nagynéném kedvében járni. Nagyon jól tudod, hogy az én szüleimnél lakunk, munkahelyünk nincs, nagyon fontos lenne a pénze az önálló életünk megteremtéséhez.”
A bajnok nem bírt életet lehelni magába, nem fogta fel, hogy haza kellene menniük. Újra inni kezdett és három húzásra felhajtott egy 7 decis üvegnyi bort. Hiába mondták neki, hogy szedje magát össze, mert a barátnőjével együtt haza kell jutnia, a bajnok ezzel egyáltalán nem foglalkozott. A szintén ittas katona is próbálta jobb belátásra bírni, de hiába. A bajnok újra elszívott egy füves cigarettát. Az idő pedig sürgetett, már 11 óra is elmúlt.
Végül a katona felajánlotta, hogy a bajnok kocsijával hazaviszi a lányt.
– „Tudod, hogy ittál, ne csinálj butaságot! Hivatásos katonaként szükséged van a jogosítványodra!” – mondta a bajnok barátnője.
A katona belátta, hogy igaza van. Majd hirtelen felcsillant a szeme:
– „Felhívom apámat, hogy jöjjön értünk a kocsijával!”
A katona édesapja ideges lett a kérés hallatán. Mérgesen kiabált a telefonba:
– „Nem akarom, hogy ugyanolyan légy, amilyen én voltam egykor! Éjszakázás, ital, féktelen bulizás! Ha emiatt lehetetlen helyzetbe kerültél, akkor old meg magad! Nem foglak hazahozni titeket!”
A társaság dermedt csendben fogadta az apa szavait.
A lány segítségkérően nézett az edzőre.
– „Kérem szépen, találjon ki valamit, mégiscsak Ön a legidősebb köztünk!”
– „Hívjatok taxit!” – kiáltott fel az edző afölötti örömében, hogy megtalálta a megoldást. Van egy taxis barátom, ő olcsón bevisz benneteket a kisvárosba.
Azonban nem volt összesen náluk elég készpénz. Az edző a bankkártyájáról tudott volna csak pénzhez jutni, de az üdülőfaluban vasárnap nem volt nyitva a posta, amelynek az épületében a bankautomata van elhelyezve.
Nagyon elkeseredtek, mert már delet harangoztak, s a lány még mindig nem indult haza. A bajnok pedig az elfogyasztott újabb marihuána és italmennyiségtől szinte önkívületi állapotba került. Az edzőnek jutott az eszébe, hogy 12 óra 30 perckor, a házától kb. másfél kilométerre lévő, 20 perc gyaloglással elérhető buszmegállóból megy egy busz a kisváros felé. A katona felajánlotta, hogy elkíséri a lányt. A buszjegy 240 Ft-os árát össze tudták szedni. Ennyi pénzük éppen megmaradt az éjszakai szórakozás után.
A lány és a katona elindultak. Szinte ezzel egyidőben föleszmélt a bajnok. Nagyon felháborodott azon, hogy a lány nélküle indult el hazafelé. Az edző rosszallóan fordult felé:
– „Ne háborogj, fél délelőtt téged költögetett és próbált rávenni, hogy vidd haza. Még neked áll feljebb?”
– „Értsd már meg, csak velem lehet, én vagyok az barátja, nem mehet mással sehová! Majd én utána megyek és a kocsimmal hazaviszem.”
– „Nem mész te sehova! Alig állsz a lábadon!” – próbálta visszatartani az edző a kapu előtt álló autója felé igyekvő bajnokot.
A fiatalember azonban félrelökte őt és gyorsan beugrott a járműbe. A térdre eső edző hamar felállt és megpróbálta kinyitni az autó vezető felőli ajtaját, hogy megakadályozza az elhajtást. A bajnok azonban hirtelen hátramenetbe kapcsolt és nagyon gyorsan kitolatott az útra. Meglökte az ajtó kilincsébe kapaszkodó edzőt, aki futni kezdett, azonban egy idő után feladta. Lihegve és kétségbeesve kiáltott a szélsebesen távozó autó után:
– „Az első kanyarnál fel fogsz borulni!!!”
Gyorsan visszasietett a házához, hogy a szobaasztalon hagyott mobiltelefonján figyelmeztesse a lányt és a katonát: a bajnok utánuk indult és haza akarja őket vinni a városba. Nehogy beüljenek a kocsijába, mert rémes állapotban van. A telefonjában azonban nem találta korábbi tanítványának a számát. Ekkor jött rá, hogy telefont cserélt, és ezért minden régebbi ismerősének az elérhetősége a korábbi SIM-kártyáján maradt.
Valami megmagyarázhatatlanul rossz előérzete támadt.
– „Ha egy órán belül nem történik semmi, akkor sikeresen hazaérnek” – próbálta nyugtatni magát.
Eközben a lány és a katona gyalogosan haladt a buszmegálló felé. Egyszer csak hallották, hogy egy autó jön mögöttük. A lány az út jobb, a katona az út bal oldalára húzódott le. Az autó megállt közöttük és a vezetőülésből a bajnok nézett ki le-lecsukódó szemekkel. Alig forgott a nyelve:
– „Gyertek, üljetek be! Hazaviszlek benneteket.”
A lány szólalt meg először:
– „Hagyjál minket békén, nagyon haragszom rád! Ha egyszer már otthagytalak az edzőnél a házában, akkor most már ne gyere utánam, hogy elviszel! Miért nem keltél fel időben?”
A bajnok, mintha meg sem hallotta volna a barátnője szavait, továbbra is próbálta rávenni őket, hogy üljenek be, de eredménytelenül. Majd elindult az autóval és driftelni kezdett. Egy idő után visszajött, elhajtott a barátai mellett, majd megfordulva újra megállt az út közepén.
– „Na, ne csináljátok már, üljetek be! Ne kéressétek magatokat, haza akarlak vinni benneteket!”
A lány megnézte a telefonja óráját, már nem sok idő volt a busz indulásáig. Túl későn indultak el, ha lekésik, a következő járat órák múlva jön. Gondolkodott, mit csináljanak? Gyorsítsák meg a lépteiket, hogy mégis odaérjenek a buszmegállóig vagy üljenek be a kocsiba, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a vádlott ivott és füves cigit szívott?
A kocsi eközben lépésben haladt az út közepén, a lány pedig továbbra is az út jobb, a barát a bal oldalán. A lány átnézett a kocsi felett a katonára. A fiú a fejét rázta, hogy ne üljenek be. A lány újra megnézte az óráját és kétségbeesett arccal mutatta neki: nem biztos, hogy elérik a buszt. A katona arca aggodalmassá vált. Mindig is fontosak voltak számára a barátai. Nagyon szerette a bajnokot és a most már hozzá tartozó lányhoz is ragaszkodott. Nem akart nekik rosszat. Megértette, hogy a nagynéni biztosította közös jövőjük érdekében mindenképpen haza kell menniük. Rövid gondolkodás után kinyitotta a kocsi bal hátsó ajtaját és beült, majd a jobb első ülésre a lány is, aki azonnal bekötötte a biztonsági övet.
A bajnok rögtön sorolni kezdte a katonának, hogy most majd megmutatja neki, meddig tudja kihúzatni a motort, és felgyorsított. Az út hirtelen balra ívelt. Ahol már kanyarodni kellett volna, a kocsi megdobódott és letért az útról. Kisodródva az árokban nekicsapódott az ott lévő fának, majd egy kerítés betonalapjának. A jobb oldali ajtó azonnal kitört, majd a kocsi visszatért az úttestre. A perdület miatt a biztonsági övet nem használó katona kirepült a kiszakadt jobb hátsó ajtó nyílásán és a végül megálló járműtől messze fejjel az úttestre csapódott.
A betört kerítésű háznál épp egy orvos vendégeskedett. A baleset zajára az utcára kifutó doktor a még életjelet mutatott katonát azonnal megpróbálta újraéleszteni. Eközben a bajnok egy karcolás nélkül szállt ki az autóból, és kiszedte a lányt a kocsi jobb első üléséről, majd céltalanul bolyongott a helyszínen. Az autó levált darabjait nézegette, azokat rugdosta, megpróbálta összegyűjteni. Zavartan viselkedett, mozgása rendezetlen volt, minden áron cigarettát akart kérni. A doktort megpróbálta ellökni a földön fekvő barátjától, miközben azt kiabálta, hogy „takarodj, ne bántsd őt, megölöd a barátomat!”
A helyszínre érkező ügyeletes orvos 12 óra 30 perckor megállapította a halál beálltát. Ugyanebben a pillanatban fordult ki a megállóból a menetrend szerinti autóbusz a kisváros felé.
*
Az eset után két és fél évvel tartott tárgyaláson a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani a teremben. A bajnok fehér ingben, fekete öltönyben és nyakkendőben, megtörve lépett be a tárgyalóterembe.
A bajnok vallomást a tárgyaláson nem kívánt tenni. A nyomozás során felelősnek érezte magát a baleset bekövetkezéséért. A pontos részletekre az ital és a kábítószer fogyasztása miatt csak halványan emlékezett.
A lány immár a bajnok élettársaként került kihallgatásra.
Az élettárs sírva idézte fel a történteket.
– „Arra eszméltem, hogy a barátom szólítgatott. Nagyon fájt a hasam és vérzett a jobb vállam. Próbáltam kinyitni a szememet, de nehezen ment. Csak úgy tudtam kimászni a kocsiból, ha átmentem a bal első ülésre. Valaki az út szélére kísért és ott leültetett. Az autótól messze a katona feküdt az út közepén. Mellette egy férfi térdelt, és próbálta újraéleszteni. Majd jött a mentő és egy mentőhelikopter is. A baleset során zúzódott a csípőm, a fejem, a mellkasom, a hasam, a vállam; a májam bevérzett, a keresztcsontom megrepedt. Másfél hétig feküdtem a kórházban. Láttam, amikor a katonát letakarták. Az eset óta az élettársammal nem beszéltem a balesetről, mert állandóan lelkiismeret-furdalás gyötörte és magát hibáztatta. Próbált bocsánatot kérni a katona családjától, de elutasították. Először szakítani akartam, hisz nagy testi és lelki fájdalmat okozott nekem ezzel a balesettel, de rájöttem, én is hibás voltam, hisz végül mégis beültem a kocsiba. Mire minden sebem begyógyult, már tudtam, mellette kell maradnom. Éreztem, hogy belém kapaszkodik, s ha én is hátat fordítok neki, számára mindennek vége lesz. Kapott tőlem egy utolsó esélyt.”
A tanúk sorában a bajnok édesapja következett.
– „Korán elveszítettem a feleségemet, 48 éves volt. Tanárként nemzedékek nevelésében vett részt, ezért nem tudta feldolgozni, hogy a saját gyermeke az Európai bajnoki cím megnyerése után rossz irányban folytatta az életét. Az anyja halála a fiút nagyon megviselte, és magát hibáztatta. Azonban tovább folytatta az önpusztítást „most már úgyis minden mindegy” alapon. Épp azért vettem neki autót, hogy annak vezetése miatt józan maradjon. Tévedtem. Nemcsak a kocsi tört totálkárossá, hanem az életünk is.”
Az edző következett. Elmondta, hogy lelkiismeret furdalást érzett:
– „Nem értem, húszévnyi birkózó trénerként eltöltött év után miért nem tudtam megakadályozni, hogy a bajnok elmenjen az autóval. Talán az ital vette el az erőmet.”
– „Mit tenne másképp?” – kérdezte tőle az ügyésznő.
Nagyot sóhajt.
– „Százszor és ezerszer végiggondoltam már ezt. Mostani eszemmel átmennék a szomszédba és megkérném őket, hogy vigyék át a fiatalokat a városba.”
A helyszínen azonnal megjelenő, pszichiátriai szakvizsgát is tett orvos tanúvallomásában elmondta: azonnal észrevette, hogy a kocsit vezető valamilyen szer befolyása alatt állt.
– „Ez lehetett alkohol, kábítószer vagy a kettő együtt. Galuskásan beszélt, nem volt tiszta tudatállapotú, imbolygott, koordinálatlanul mozgott. Nem ismerte fel azt sem, hogy a barátjának segítséget nyújtok, s nem az életét akarom elvenni.”
Utolsónak a katona öccse nyilatkozott.
– „Meghallva, hogy mi történt a testvéremmel, először egy olyan sms-t küldtem a bajnoknak, hogy nem haragszom rá. Tudtam ugyanis arról, hogy milyen sokszor volt fordított a helyzet, amikor az én bátyám vezette ittasan az autót és a bajnok volt az utas. Aztán, mikor a bánat miatt az apám újra inni kezdett, és naponta üldözte részegen az anyámat, már nem tudtam megbocsátani. Azóta a szomszéd városba járok edzeni, mert képtelen vagyok belépni oda, ahová a testvérem járt sportolni.”
A bajnoké volt az utolsó szó joga:
– „Vezekelni akarok, de nem a rám váró börtön lesz az igazi büntetésem, hanem a saját lelkiismeretem.”
*
Állok a temetőben a katona sírjánál.
De csak a bajnok volt a hibás? A katona annak ellenére ült be az autóba, hogy tudta, a sofőr részeg, hisz együtt ittak! Az övet se kapcsolta be! Miért költötték el szórakozásra, alkoholra az összes pénzüket, hogy taxira már nem maradt? S ki tehet arról, hogy faluhelyen csak a postán belül lehet kivenni pénzt az automatából, a posta meg zárva volt vasárnap? Miért nem jött értük a katona apja a kocsijával? Miért nem lehetett átmenni a szomszédba?
– Ha a nagynéni a megígért időben jön, s nincsenek annyira rászorulva az örökségére, nem kellett volna a lánynak mindenáron hazasietni.
-Ha az edző nem akkor ünnepli az ifik sikerét…
-Ha nem kocsival, hanem az első busszal mennek ki az üdülőfaluba…
-Ha meg tudja állítani a bedrogozott és ittas bajnokot…
-Ha időben eszébe jut a szomszéd kocsija…
-Ha nem vesz új telefont…
-Ha a lány türelmesebb az élettársával…
-Ha már délelőtt is lett volna busz a város felé, nem csak fél egykor…
Ha…
Ha…
*
Az ügyésznő meggyőződéssel kezdte el a perbeszédét:
– „Az idő múlására és arra tekintettel, hogy a vádlott próbált az áldozat családjától bocsánatot kérni, Európa bajnoki címével az ország hírnevét növelte, az eset óta jó irányba változott, a balesetben sérült lány megbocsátott, azóta élettársi viszonyt létesítettek, a bíróság a Büntető törvénykönyv alapján a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés fele részének végrehajtását próbaidőre függessze fel, és a közúti járművezetéstől tiltsa el.
Súlyosító körülmény a többszörös KRESZ szabályszegés, hisz nem tartotta meg a belterületen megkövetelt sebességet, ezenkívül ittasan, illetve tudatmódosító szer hatása alatt vezetett. A balesetben a legjobb barátját veszítette el, a barátnője pedig 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Mindez azért súlyosító körülmény, mert akit szeretünk, azzal szemben nagyobb a felelősségünk is.”
*
A bíró által kiszabott 4 év 6 hónapi börtönbüntetés hallatán a bajnok összeomlott. Mire kitöltené, elmúlna az ifjúsága. A védelem enyhítésért fellebbezett. Az ügyésznőnek tudomásul kellett vennie az ítéletet, hiszen a törvény előírásainak mindenben megfelelt a döntés, csak a jog eredeti értelme, az erkölcsi igazság hiányzott belőle. Az ügyek mögött ugyanis mindig emberek és konfliktusok rejlenek, s emiatt sosem elegendő azokat a szokásos ügymenet rutinjával megoldani. A másodfokú bíróság azonban bölcsnek találta az elsőfokon eljáró ügyésznő indítványát, ezért a büntetés fele részének végrehajtását felfüggesztette.
*
Az M0-s úton kerülték el Budapestet. Amint a bajnok Vecsésnél meglátta a Dunaújváros felé tartó elágazást, amelyen keresztül Állampusztára is el lehet jutni, azonnal a BV Intézet mosodája jutott az eszébe. Megborzongott, bár becsülettel levezekelt az ott végzett munkájával. Míg ő a börtönben volt, a kedvese nagynénje meghalt, s mindent a lányra hagyott. Ebből a pénzből tudtak új életet kezdeni Ausztriában. Onnan tartottak most hazafelé a karácsonyi ünnepekre. A bajnok fitneszedző lett, az élettársa pedig fodrász vállalkozó. Mindketten német nyelvet tanultak, így nem okozott gondot a kommunikáció. Tudtak venni egy autót is, de azt egyelőre a lány vezeti. A bajnok így nyugodtabb, mert még nem telt el a felfüggesztés próbaideje. Nehogy újra valami jóvátehetetlen dolog történjen.
– „Hazaérve először a temetőbe megyünk – mondta a bajnok -, mert gyertyagyújtással akarok bocsánatot kérni két, számomra nagyon fontos személytől: az édesanyámtól és a barátomtól.”
Az út hirtelen balra ívelt.
– „Nagyon figyelj oda, kérlek! – mondta hirtelen ijedtében az élettársának-, mert nem csak az egyenes, hanem a kanyargós útról még inkább sem szabad letérni! Ezt már megtanultam…nagyon oda kell figyelni…”
kép:pixabay.com