Könnyeim tengere

Művészetterápiába kezdtem magam is nemrég, teljes erővel. Gondolkoztam, hogy ezt megosszam-e. De erről szól a blogolás, nemde? Pláne, hogy művészethez is köthető… A honlapom pedig művészeti blog. Ennek a terápiának a részeként újra bekerült a rajzolás az életembe, tíz év után.

Mindenki életében van olyan időszak, amikor a fény nem, vagy alig látszik ki a sötét felhők mögül, melyek felé gyűlnek. Pedig ott lenne a felszín alatt. De ha fájdalom van, képtelenség átlátni mindezt. Képtelenség nem csupán azt érezni: hogy fájsz. Így vagy úgy. És képtelenség sajnos nem csak annak átadni magadat. Az ember előbb-utóbb úgyis megtapasztalja ezt. A fájdalmat. Annyi könnyet kisírunk életünkben…Tengerré dagadnak. Soha el nem apad onnantól. Mit teszel? Sodródsz, amerre visz az áradat. Amikor már könnyeim tengerében mindezen fájdalmak is megtanultak úszni, és ugye én nem tudok…de akkor sem süllyedhetek el/bele! Meg kell találnom a módját és a felszínen kell maradnom!

Emlékszem, évekkel ezelőtt nagyon mélyen voltam lelkileg. Egyik reggel el kellett volna jutnom a munkahelyemre. A színházba. Vártam a villamost. A megállóval szemben egy templom van… az volt az oldalára írva: ‘ ha Isten mellettem, ki lehet ellenem?’ Hm. Éppen azon gondolkoztam, hogy van lelki erőm minden nap, az akkori belső ürességemmel elindulni, hogyan tudok minden nap elindulni, mikor nem visz a lelkem előre?? Aztán egy alak a templom oldalánál teljesen láthatóvá vált. Egy hajléktalan volt, egyik alsó végtagja nélkül. Elsírtam magam. Nem tudtam eldönteni, melyik a rosszabb:::: mi rosszabb érzés, ha nem visz előre…. A tested vagy a lelked? Akárhogy is, akkor sem vagy ‘egész’. EGÉSZséges. Pedig akkor a testi vagy ilyen jellegű konstans fájdalmakról mit sem tudtam igazán. Azóta sajnos igen…De akárhogy is…

Ha előre is haladunk könnyeink tengerén, legalább akkor sem belefelé haladunk, tehát nem süllyedünk bele. Addig nincs baj. Azon kell lenni, hogy ezt meg kell előzni. Fájdalom nélkül nincs élet sajnos. De attól lehet teljes egész. Csak maradni kell mindig a felszínen, vagy megtanulni úszni…

Az illusztráció saját. Tegnap rajzoltam. Sima grafit. Címe: Könnyeim tengere.

#sajattortenet#igaz#trustory#muveszetterapia#rajz  #lelekszirmok#blog#art

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót