Dallamok szárnyán

Teljesen mindegy is, milyen stílusú, ritmusú, ütemű, szövegű, avagy szöveg nélküli zenét kedvel az ember – de kevesen vagyunk, akit nem kapcsol ki, nem vidámít fel, nem nyugtat meg az, hogy zenét hallgat.

Zene nélkül valóban mit is ér az élet? Millió érzelem fel tud benne tolulni és kifejeződni, a művészi megnyilvánulás örök és egyetemes formája. Teljesen mindegy mi a célunk vele, jól kisírni magunkat, meditálni, relaxálni, felvidámodni, táncolni, énekelni, de zenét alapból mindenki szívesen hallgat. Atmoszféra alapozónak, aláfestő háttérnek, örömnek, bánatnak a legjobb barátja a zene…

Az én életem egyik alapvető művészi bázisa is szintén. Anno sajnáltam, hogy nem zenei iskolába mentem, minthogy énekelni imádok… és a színészet is vonzott, azonban akkor mégsem így döntöttem.

Nagy bánatom, – bár ezen sosem késő változtatni -, hogy hangszeren nem játszom. Kettő jött anno szóba: a zongora és a gitár. Mindkettő azért, mert hosszú, vékony ujjaim vannak. Hangzását imádom mindkettőnek, és eleve azt, hogy a hangszerek többségében benne rejlik millió érzés kifejezésének lehetősége. A nevetés, a sírás, a meghasonulás az adott érzelmi állapottal.

Nem véletlenül egyéb művészi ágaknak is alapvető része a zene megléte. Színházi előadásoknak, filmeknek is külön soundtrackje van, valamint szoros kapcsolatban van az énekléssel, a tánccal. Az is teljesen mindegy, hogy énekelünk- e a dallamra, vagy csak a dallam csendül fel, akkor is, a zene egy olyan univerzális nyelv, melyet mindenki ért és érez és szeret. Talán ezért is fordulunk mindannyian, vagyis majdnem, hozzá, akármilyen dolgot akarunk mélységében emberileg vagy művészileg megélni vagy kifejezni általa.

2011-ben kaptam is a nővéremtől egy gitárt, ami szegény viszont sajnos immár tizenegy éve itthon porosodik, pedig sokkal jobb és boldogabb sorsot érdemelne. Mivel, néha úgy érzem elég egy dallam, nem kellenek mindig a szavak, ezért úgy döntöttem, kifejezőeszközeim tárát bővítem: most már valóban meg fogok tanulni gitározni, hogy dallamokat gyártsak, esetleg saját dalaim zenéjét szerezzem… Képességeim tárát bővítsem. Tanulásom elindult már, de a Boci, boci tarkáig jutottam pár éve. Mert sosincs idő, sem tér, sem állandó tanár, aki segítene ebben. Most viszont valóban szándékomban áll majd megtanulni komolyan játszani. Hiszen vágyam is, és úgy csodálom, aki tud játszani hangszeren, gitározni pl. Csodálattal adózom a zenészek előtt is, és mint aktív zeneszerető és zenehallgató/értő kis művészlélek, képességeim tárát szeretném eme nemes dologgal bővíteni a jövőben.

Úgyhogy, lehet nem csupán a szavak, hanem a dallamok szárnyára is felülök nemsokára…

Az illusztráció saját. Művészetterápiám részeként született.

Több zenei cikkemért: KATT

Több élettörténetért és rajzért: KATT

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót