Csillámpor, élénk színek egy fényes kavalkádból – kiszakadás a valóságból. Egy lépés szinte csak a mesekönyvből a mozivászonra…
2015-ben, húsvét idején érkezett a magyar mozikba Kenneth Branagh filmje, ami már a stílusában is különbözik a megszokottól.
Az elmúlt években burjánzik a musicalek, a könyvadaptációk, az igaz történetek, a memoárok, az animációk feldolgozásai a vásznon, azonban igazi újítás volt az elmúlt tíz évben, hogy régi Walt Disney meséket álmodnak a filmszínházakba.
A „bemutatkozás” kategóriába tartozott ez a mese – feldolgozás anno, főleg, hogy a rendező sem dolgozott addig mesei alapanyaggal.
A Hamupipőke adaptációja azonban csodálatosan sikeredett: éppen annyira „csöpögős” és éppen annyira klasszikus, mégis „modern”, amennyire annak lennie kell, és elvárhatjuk. Kenneth Branagh, a rendező, akciófilmjei után úgy döntött, egy Walt Disney mesét tár a nézők elé. Azóta pedig már szintén új terepre evezett, maradt a klasszikus vonalnál, viszont ezúttal a krimi műfajában, Agatha Christie-től alkot.
Én, személy szerint még a mesekönyvek oldalairól ismertem meg a hosszú, szőke hajú lányt, aki csak álmodhat a hercegéről, és együtt képzeltem el vele a természetesen kék szemű, lovon érkező, sötét hajú, megigéző „Igazit”. Amint lapoztam az akkori mesekönyvben, megelégedéssel vettem tudomásul, hogy bizony, ez úgy van: létezik a herceg és ráadásul úgy néz ki, ahogy fantáziámban láttam!
A mai gyermekeknek talán nem trendi sem könyvből elolvasni, sőt, már a kazetták kikölcsönzése a videotékákból (istenem, hogy szerettem azt az időt, igazi kuriózum volt, ha volt annyi zsebpénz, hogy sikerült kikölcsönözni egyet) sem tehető meg, én viszont biztosan el fogom a gyerekemnek olvasni, már, ha kislány lesz…
Az egyik legszebb mese-klasszikust a végtelenig hű formában „kapta meg” a vásznon gyermek és felnőtt. A történetben nincs meglepetés, hiszen „mind ismerjük.” Előttünk bontakozik ki a románc.
Mi lehet mégis csábító egy ismert mesében, hogy elmenjünk megnézni a vásznon?
Mégiscsak van egy „leheletnyi” különbség: szó szerint annyira hitelesek a díszletek, „helyszínek”, az alakítások, a hintó(!), hogy a modern köntösbe öltöztetett sztorit az ember mégis elhiszi, szeret elringatózni vele, és végül minden kétséget kizáróan kijelenti: élmény, mert olyan, mintha a szó legszorosabb értelmében kiléptek volna a szereplők a könyvlapok oldalairól.
Rendezés, zene
A fantázia és a művésziség egyébként is jellemző Kenneth Branagh rendezőre, aki él-hal a kihívásokért. Nemrég Belfast c. filmje Golden Globe, Bafta és Oscar-díjat is kapott! Most is csodálatos kis stábot gyűjtött maga köré. (Többek között volt élettársát is.) A párbeszédek megfelelően voltak felépítve, bár jó alapból, csak jó forgatókönyv születhet; volt benne találékonyság is, és a hitelességhez való ragaszkodás mellett, voltak meglepő dolgok is.
A képi világ, látványosság valóban lélegzetelállító. Egy igazi, szemet gyönyörködtető vizuális utazás. A korabeli kosztümök, a hajviselet, a táj szépsége, a csillogás – mind káprázatos. Bár igyekezni kell néha meggyőzni magunkat, hogy ez nem túl sok, és nem igazán giccses-e már…
A zenei betétek szintén jó ütemben ragadják meg a pillanatokat, és a dallamok beisszák magukat a bőr alá. Igazán értékes hanganyagot sikerült összeállítaniuk a filmhez, a trailer-hez is már, és a zene, a melódiák egy alapvető szempont az „általánosan elismert” jó filmekhez/nél. Erről részletesen szólok is majd most készülő, következő e-könyvemben, a M O Z I Pszicho-ban.
Szereposztás
Bizony ez szívet melengető, hogy hús-vér emberek játsszák el gyermekkorunk egyik legkedveltebb Walt Disney-ét. A gonosz mostoha, Cate Blanchett Oscar-díjas színésznő alakításában kel életre. Ő remekül hozza is az utálatos, keserű, mások nyomorúságán élvezkedő, velejéig romlott asszony szerepét. Van valami eleve hiteles, amikor a színésznő ilyen karakterek bőrébe bújik, – hisz már nem először láttuk őt ilyennek a mozikban -; mert bizonyos hűvösség ül ki az arcára, és élesek, karakteresek a vonásai. Abszolút hiteles. Ahogyan társai is: Helena Bonham Carter, akit egyébként is az extravagáns megjelenéséről ismerünk, különböző színű parókák, élénk, rikító, kirívó színű öltözékek és kiegészítők viselésével, ezúttal a jóságos tündérke jelmezeit viselte előszeretettel.
Főszereplők
Több, lehetséges „Hamupipőke-jelölt” meghallgatása után kiválasztották az elbűvölő Lily James-t, akit a Downton Abbey angol sorozatból már felismerhettünk anno, azóta viszont egyre csak nagyobb népszerűségre tett szert, hogy a Mamma Mia-ról ne is írjak… (valamint magánéleti botránya miatt…)
Habár a tehetséges színésznő többször barna hajkoronával büszkélkedik mozijaiban, itt természetesen a hosszú, aranyhaj elengedhetetlen volt. Amennyire naiv és ártatlan maga a karakter, benne annál több „vadságot” lehet látni néha, mint amilyennek egy valóban szelíd, szerény Hamupipőkét elképzelnénk.
Nő létemre a herceggel szemben nagyobb elvárásokkal éltem. Richard Madden igéző szempárjával igyekszik is hódítani, a vásznon biztosabban ér célba… megnyerő, de inkább „cuki”, bár nincs romantikusabb egy szerelmes férfi látványánál!
Mellékszereplők
A mellékszereplők, akik játékukkal támogatják vagy hátráltatják a főszereplőket elengedhetetlenek, hisz nélkülük nem lehetnek élesen elválóak és kibontakozóak a főszereplők sem, azonban sajnos ebben a filmben inkább elvesznek, mintsem emlékezetesek megmaradnának a két főhős, a gonosz mostoha, és a tündér keresztanya mellett.
Hiátus…
Minden kerek egész: megkapjuk, amit akarunk, egy bájos, magával ragadó történetet, ahol győz a jó, egy mesebeli világban, ahol talán valóban halhatatlanok a lelkek, s a szerelmek, az igazi értékek. A film hosszúsága megfelelő, nem hosszú, nem rövid, gyermekek részére is teljesen „kibírható”. S minthogy megkapjuk (talán) amit vártunk, (ki-ki hogyan és mennyire érzi így), én emlékszem, amikor moziban láttam, utána mégis keserű szájízzel jöttem ki, hogy jól éreztem magamat, hatással volt az álmodozói fantáziámra, de többet, többletet mégsem kaptam. „Kizuhantam” a moziajtón vissza a valóságba és elillant a varázs…
Idén húsvétkor mégis szívből ajánlom családi programként, mert fő üzenete átütő: a legfontosabb a kedvesség és a szeretet!
Itt a trailer: KATT
Kép: pixabay.com
Filmajánlók tollamból: ITT