Erdőfürdőzés

Erdőfürdőzés.

A fogalom május 21-én talált meg és annyira nekem találták ki, hogy nem igaz. Főleg… most. Erre pár éve nem lettem voltam sem befogadó, sem nyitott, ezért nem is találhatott volna meg hamarabb, most viszont magához hívott és vonzott. A könyvet már rá 3-4 napra el is kezdtem olvasni, és rohamos ütemben nekiálltam az alapoknak. Habár a könyv majdnem 300 oldal, már az első napon eljutottam a 100.oldalig. Éreztem… hogy teljesen rezonálok minden sorával. Szerintem ez is egy csoda!

Ennek lényegének megismerését, gyakorlati alapjait rohamosan ütemben kezdtem felfedezni, mert annyira érdekelt. Alig vártam, hogy minél inkább megismerjem, belemélyedjek. Annyira bevonzott, hogy mihamarabb ki is akartam próbálni. Éreztem, hogy dolgom van ezzel a “hívással”.

Már a bevezetőben felidézte a könyv az első élményeimet a természettel, a fákkal való viszonyomat, gyermekkori emlékeimet, felfedeztem saját belső fámat, erdőmet… és elkezdtem belülre, ennek az “erdőnek a dalára” hallgatni…

Az alkotást 6 nap alatt “kivégeztem”, úgy, hogy igazából 4 nap olvastam belőle. Nem akartam elkapkodni se, beosztottam, de ittam minden szavát/sorát.

A KÖNYVRŐL/BŐL

 

Mi is a fogalom? Mit jelent?

 

Az erdőfürdőzés – avagy eredeti nevén sinrin joku (japán elnevezés) – egy egészségmegőrző módszer, melynek során lelkünk feltöltődik és ezzel egy időben egy hatékony stresszoldó és relaxációs sétát jelent.

Nem igényel sportos testalkatot vagy ilyen jellegű múltat, tulajdonképpen alig fejtünk ki fizikális erőt a séta során, inkább érzékeink és lelkünk fürdőzik a természet, az erdő adta lehetőségekben, illatokban, hangokban, színekben, fényekben… Egyszerű gyakorlatokról van szó, “az erdő meghívásairól”, amelyek edzettségtől és életmódtól függetlenül minden korosztály számára alkalmasak!

Leginkább a lelassulás a célja, ezzel együtt pedig az aprólékos megfigyelésé és érzékelésé a főszerep. Teret engedni az apró dolgoknak, nem gondolkozni, hanem megfigyelni… és átszellemülni, így kapcsolódván a természeten keresztül akár Önmagad belső hangjához is. Az erdőfürdőzés során Önmagad lehetsz, engedj el minden külső behatást vagy megfelelést, nincs jó vagy rossz reakció… hanem belső intuíció. A séta során kapcsolódunk az anyaföldhöz és a természetes, nem ember alkotta/alakította közeghez, az igazi “gyökereinkhez”.

Ne nagy elvárásokkal indulj el, de nyitottan, stresszoldó hatása elismert (már én is példa vagyok rá), illetve minél többször műveled, annál nagyobb az esély, hogy egészségedre gyakorolt pozitív hatásai tartósan életed részévé válnak, egészségesebb, mosolygósabb leszel, és több életerőt/kedved lesz! Egy laza élmény, melyből csal profitálhatsz, nem terhelik semmilyen elvárások, célja egyszerűen az élvezet.

Eredete

 

A japán megnevezés, a sinrin-joku, amelynek szó szerinti jelentése “erdőfürdő”. Ősi japán gyakorlat. Amiről a könyvben szó van, azok a szerző által megtapasztaltak és leginkább az Észak-Amerikában használt gyakorlatok, de nem feltétlen törekednek a japán módszerek másolására, csak a kultúrájuk egyedi vonásaihoz igazodnak.

Japánban megfigyelték, hogy az urbanizáció és városi lét nyomása tömeges megbetegedéseket és az öngyilkosságok számának megnövekedését idézte elő, mely egyértelműen a stresszel köthető össze. Olyan megoldást kerestek, amellyel mindezek megelőzhetőek. A 80-as évektől egyre több kutató kezdte vizsgálni a természet, különösen az erdők élettani és pszichológiai hatását az egészségre és jóllétre. Mára már egész infrastruktúra épült ki köré. A kifejezést 1982-ben alkotta meg Tomohide Akijama, aki össze akarta kötni az erdőlátogatást az egészség- és wellness célú ökoturizmussal.

Mára egyre inkább terjed és népszerű is: mert sokan vannak, akik a gyógyszeralapú orvoslás helyett azt választják, hogy a természetbe vonulnak vissza gyógyulni… a covid után pedig ez még inkább fontosabbá válhat – ismét a szabad levegőn lenni… és immunrendszert erősíteni!

 

A szövetségről/íróról

 

A fogalom és annak gyakorlása egyre ismertebb világszerte, annyira, hogy ahogyan a könyvből megtudtam – a szerző alapított egy szövetséget is, az ANFT-t. ANFT: Assosiation of Nature and Forest Therapy Guides and Programs – Természet- és Erdőterapeuták és Programok Szövetsége.

2012-ben, tíz éve alakult meg e szervezet. Mára több száz képzett vezető a tagja, hat kontinens több tucat országából, akiket profi oktatók és mentorok képzett csapata támogat. Magyarországon igazán ebben az évben kezdődött el a képzés, és jövő tavasszal indul a második alkalom, amikor magyar nyelven is elérhető lesz az oktatás és vezetővé képezheti magát valaki, amennyiben megvan hozzá az anyagi kerete. Az összeg azért, ahogy láttam, nem kevés…:(

Küldetésük, hogy segítsenek az embereknek mély kapcsolatot kiépíteni a természettel, az érzékszervi és érzéki tapasztalatokra és kommunikációra alapozva. Meggyőződésük, hogy a természethez való kapcsolódás és a kulturális fejlődés kéz a kézben jár. Erdőterápiás programjaikon az a cél, hogy megalkossák a csoportos erdőfürdőzés kultúráját, beleértve a résztvevők egymás tapasztalatai iránti mély támogatását. Azt vallják, hogy ezeken az alkalmakon nagyon fontos a tisztelet, egymás felé is, illetve maga az erdő és az egyén között is. Valamint, ne csak az erdőtől várjunk el… hanem adjunk mi is neki valamit, hagyjunk ott magunkból egy szeletet… lehetőleg ne szemetet.

Szeretnék elérni, hogy ezen séták pl. részei legyenek sokak egészségmegőrzési és betegségmegelőzési stratégiájának. Ebből a célból hoztak létre globális hálózatot képzett vezetőkből, akiknek többsége elsősegélynyújtó tanfolyamot is végzett.

Az ANTF egy a sok ezer projekt közül, amelyeket a Föld álmodott életre emberi fajunk számára, hogy bölcsességünk folyamatosan növekedjen.

Ha további infók érdekelnek, látogass el az angol honlapjukra: www.natureandforesttherapy.org

 

 

És akkor pár szó az alapítóról, a könyv szerzőjéről. Nem is olvashattam volna hitelesebb forrásból származó dolgot így az erdőfürdőzésről, mint akkor tőle eme könyvet. 🙂

M. Amos Clifford a világ egyik legtapasztaltabb erdőfürdőzési szakembere, a fenn említett amerikai szervezet alapítója. Embereivel 22 országban és hat kontinensen képez erdőfürdő-tanácsadókat és vezetőket. 40 éve vezet extrém túlélőtúrákat Amerika-szerte. Pszichoterapeuta, 20 éve a buddhista tanok követője, a zen meditáció elkötelezett híve és a szabadban meditálás szószólója.

 

Túra és erdőfürdő különbségei

 

A legfontosabbakat említeném meg:

 

  • A séta útvonala/megtett táv: nem teszünk meg nagy távokat, nem is feltétlenül kitaposott utakon járunk, hiszen nem a megtett út, hanem maga az út a fontos, illetve a részletekben rejlő apró dolgok közeli megtapasztalása, megfigyelése. Így nem kell lépésszámlálóval elindulni, mert nem ez a fontos, hanem az igazi kontakt megteremtése az erdővel, amit nem lehet átvágtázva megtenni, illetve úgy, hogy elmenjünk olyan mellett is, amit hétköznap ezer százalék, de még túra során is nagy valószínűséggel még csak észre sem vennénk és elsétálnánk nyugodtan mellette. Ennek a sétának is célja van: de nem a megtett táv, párszor megállva a beszélgetésben és rácsodálkozni a nagy panorámákra, hanem lassan haladni és megfigyelni a pici hangyányi részleteket és élményt nyerni. Ez a séta nem éppen sport, de attól élmény!
  • A séta tempója: ahogy az előbbi pontban írtam, a séta tempója lassú. Van, hogy több percig egy helyben állunk vagy ülünk… és nem haladunk fizikálisan semerre. Nem fizikálisan nyújtjuk meg a teret, vagy járjuk körbe/be, de az elménkben viszont sokat “tágulunk” e séta során. Ez indokolt is és kényelmes is. Ahhoz, hogy a célt elérjük, nem lófuttában kell keresztülnyargalni a megtett útvonalon vagy nem ér az egész semmit.
  • A séta menete: vannak “elemei”, melyek mentén haladunk, és ugye vezetve is vagyunk…. ezektől eltérni viszont egyenesen illendő is, hiszen sem az útvonal, sem a társaság, sem egyes körülmények nem ugyanazok két séta során sem. Minden esetben engedjük magunkat vezetni az erdőfürdő-vezető által, aki értünk van jelen. A vezető olyan összekapcsolódási lehetőségeket kínál fel, amelyek felfedezésre hívnak, kilépni a biztosból, belépni a vadonba, valamint abban segít, hogy lelassulj és egy új szemszögből tudj kapcsolódni a természeti elemekhez, ő hív meg a gyakorlatok elvégzésére, aztán szabad utat kapsz úgymond, meditációt vezet le, és újra összeterel mindenkit, hogy azért ne tévedjünk el.
  • Külső tényezők kizárása: megszabadulsz attól a kényszertől, hogy a telefonod nyomkodd, de még arról is elfeledkezhetsz, ez a legjobb, mert ez jelenti, hogy valóban átadtad magad az élménynek, hogy fotót készíts, ha valami elragadtat. Nincs pittyogás, csörgés, szelfizés, nincs forgalom, nincs hangzavar, nem fúr a szomszéd, és ne érdekeljen az sem, ha te a magad tempójában haladsz, míg melletted elmegy egy család pl. Ez nem verseny, te csak az élménynek add át magad!
  • Beszéd/beszélgetés: hány olyan turista csoport van, aki megy a-ból b-be, közben végigbeszélgetik az utat, közben egy nagyobb panoráma, amire felfigyelnek, akkor persze meg kell állni: fotó, szelfi, videó, élő bejelentkezés stb…. azután telefon a zsebbe, és uccu tovább, persze a beszélgetőtárssal. Hol van akkor az elmélyedés? Miért nem állnak meg kapcsolódni egy fához, csak beleszippantani a levegőbe, csak belehallgatni egy madár énekébe? Nos, az erdőfürdő séta viszont pont ezekről szól! Persze szólhatunk egymáshoz, azonban legtöbbünk érzi azt, hogy ez egy olyan belső utazás, mely során “nem árt” az elcsendesedés.

Jótékony hatásai – terápia/gyógyító erő/előnyei

 

  • egyszerű ellazulási technika/hasznos “unatkozás”
  • javítja az immunrendszer működését
  • megnyugtatja az idegrendszert
  • csökkenti a szorongás és depresszió érzetét
  • növeli az életkedvet
  • növeli a tisztán gondolkodást
  • csökkenti a szív-érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás előfordulását
  • segít a légúti betegségeken, pl. amit az allergia okoz
  • elősegíti a testben az öngyógyító folyamat elindulását
  • érzelmi és mentális egészségre is jótékony hatása lehet
  • közösségi élményt nyújthat, még úgy is, hogy nem központi elem a beszélgetés
  • spirituális gyakorlás, meditáció helyszíne lehet
  • tudatosan jelen legyünk a természetben-erre remek ez a gyakorlás
  • valódi kapcsolatot alakítunk ki a természettel, ami a covid után felértékelődött még inkább, illetve kilépünk a digitalizált világból egy természetes textúrába és ott létezünk jó pár órát

Figyelem! Ezek bizonyosságáról csakis a könyv után és magam megtapasztalása után tudtam írni, van, ami bizonyított tudományosan is, de nem állítom, hogy az erdőfürdő csodát tesz, ne is ezt várd el tőle. Egy alkalomtól pedig pláne nem. Folyamatos gyakorlása után azonban a felsoroltakból egyre többet tapasztalhat meg az ember!

 

Gyakorlati elemek – hogyan is zajlik? Mennyi idő?

 

Egy séta általában 2-4 órahossza, a találkozástól az elköszönésig.

Az erdőfürdőzés standard elemei a könyv szerint:

  • Legyen világos a szándék és szilárd az elhatározás az erdőfürdőzésre.
  • Szertartásszerűen ki lehet jelölni az erdőfürdő kezdetét, majd ezt a “küszöböt” kell átlépni, innentől elválasztódik a többi megtapasztalásunktól az erdőfürdőzés élménye. Ez a “Kapcsolat” küszöbe.
  • Egy helyben levés 15 percig kb. Érzékszerveink segítségével fedezzük fel az “itt és most-ot”. A standard meghívás erre a “Jelenlét örömei” elnevezést kapja.
  • Séta 20 percig kb., közben fedezzük fel azt, mi van mozgásban körülöttünk.
  • Válasszunk ki legfeljebb 3 meghívást (tippek a következő alrészben). Ez idomulhat időjáráshoz, kedvhez, terephez, társasághoz, hangulathoz. Ez annak a standard sorrendnek a része, amelyet az “Attól függ” néven ismernek, mivel az, amit teszünk, a körülményektől függ. Ez viszont a séta legnagyobb időtartamát foglalja le.
  • Egy helyben ülés 20 percig kb. Kiváló időszak meditálni.
  • Lezárás lehet teaceremóniával (gyógynövényes párlat) és beszélgetéssel.
  • Amikor elhagyjuk a helyszínt, lépjük át a képzeletbeli “Egybeolvadás” küszöbét, ezzel megjelölve az erdőfürdő végét. Visszatérhetünk megszokott tapasztalatainkhoz.

Az elemek meghívásai feléd – hív az erdő! Minden érzékedet megszólítja, minden részletében! A kedvenc fejezetem a könyvből…

 

A kedvenc fejezetem az volt, mely Az erdő hív minket elnevezést kapta, és az “Attól függ” standard elem meghívásait tartalmazza. Mi is ez a meghívás? Ez az a rész, amikor végtelen számú lehetőség közül választhatunk… legfőképp, amit érzünk, amire stílszerűen írom, hogy meghívást kapunk. Ezek mindenhol ott vannak az erdőben. A fű meghív minket, hogy heveredjünk le, a felhő, hogy figyeljük mozgásukat, a madár, hogy hallgassuk énekét és kövessük végig a hangján keresztül útján… a víz csobogása arra hív, hogy átmenjünk esetleg rajta stb. De érezhetsz arra is meghívást, késztetést… hogy leülj egy fa tövébe, vagy megérintsd, átöleld, nekidőlj és mesélj… vagy csak hallgass… 

A könyvben megannyi meghívás van, melyek mind a négy elem: a föld, a víz, a levegő, a tűz ősi rendszerén alapuló sorrendben következnek, a leírásnál felsorolásra kerül az érintett/használt érzék is. 

Felsorolom a kedvenceim a teljesség igénye nélkül. Egyébként a föld és víz meghívásainál 12, a levegőnél 10, míg a tűz eleménél 8 gyakorlatból olvashatunk tippeket. Ezek csupán ötletek, nem kötelező elemek, rajtunk áll, mi az, amire valóban érzünk meghívást… késztetést kipróbálni, vagy egy teljesen más dolgot is csinálhatunk, ez a helyszíntől, körülménytől is függ, sőt időjárástól is, illetve önnön képzelőerődtől. 

 

A föld meghívásai közül: 

 

-A föld / a talaj megérintése és érezni azt tapintással.

-Mezítlábas séta.

-Nyomok követése (bár Magyarországon kevés olyan helyszín lehet, ahol nagytestű erdőlakók nyomait lehetne felfedezni) 

-Nekem nagyon tetszett a “virágtelefon”, mert jó elképzelni, hogy felhívom csak úgy Földanyát… és beszélgetek vele. Ez annyit takar, hogy belebeszélek a virág kelyhébe, ami egyenlő a kagylóval. Előtte valóban nem árt azért körbenézni, hogy egyedül vagy-e. 🙂 

-“Kövezés”, ami annyi, hogy keresünk egy követ, kavicsot, kezünkbe fogjuk, kontaktba kerülünk, átvehetjük rezgését, elképzelhetjük, milyen útja volt idáig, kik foghatták meg előttünk, egyszóval milyen élete volt. Fogjuk két tenyerünkbe és vegyük át energiáját. Ha úgy érezzük, mi is beszélhetünk hozzá. Vagy átadhatjuk általunk képzelt eddigi élettörténetét az ő nevében, és csukott szemmel ha a földre tesszük, és így egyik oldala a földdel, másik oldala még a mi ujjainkkal van kapcsolatban, elképzelhetjük, hogy egyenesen kapcsolódunk a gyökérvilághoz. Vagy hunyjuk be a szemünket, és a kővel a kezünkben induljunk el vagy forogjunk, ha útelágazásnál vagyunk, hagyatkozzunk a kőre, vezessen bennünket! 

 

A levegő meghívásai közül:

 

-Lélegezzük be mélyen az erdei levegőt, olyan mintha a fákkal együtt tennénk ezt! 

-Szagoljunk bele a levegőbe!

-Hallgassuk, mit súg nekünk a szél a fák lombjainak dalával! 

-Felhőnézés: menjünk céltalanul velük egy irányba, kövessük őket. Figyeljük a mozgást az égbolton. 

-Átölelhetjük a szelet is akár. 

-Játsszunk “érzésszobát”, vagyis képzeljük el, hogy a természetben van a szobánk, megjelölve ajtóval, falakkal, és a fák lehetnek emberek is akár. Én gyermekként pl. gyakran játszottam ezt. Koncertet adtam, és minden levél a fákon egy-egy pacsizó kart jelentett a képzeletbeli nézőtérről felém. 🙂 

 

A víz meghívásai közül:

 

-A víz melletti meditáció rendkívül üdítő lehet!

-Hallgatni a víz hangjait, ha patak – akkor csordogálását.

-Megfigyelni a benne úszó élőlényeket: halak, vízicsigák, tavirózsák pl. 

-Ekkor beleszagolni  a levegőbe! Víz mellett mindig másmilyen illatok találnak meg minket, általában maga a levegő is frissebbnek hat és hűvösebbnek.

-Meg lehet érinteni: esetleg a kézfejet, lábfejet megmosdatni benne, hogy érezzük hőmérsékletét és hogyan viselkedik bőrünkön.

-Lehet hozzá is beszélni, énekelni, lehet körülötte táncolni, áldást kérni, végtelen a sor… csak a képzeletedre van bízva, hogy működsz vele közre, megalkothatod saját zenéd is a víz csobogásával… 

 

A tűz meghívásai közül: 

 

-Üdvözölheted az erdőbe való belépéskor az összes elemet: a fákat, a növényzetet, a szelet, a rovarokat.

-A fákhoz való kapcsolódás: megfigyelés, közelhajolás, érintés, szaglás, megölelés, beszélgetés velük… itt is több opció van -Álljunk meg egy helyben és hunyjuk le a szemünket. Képzeljük el, hogy a lábunk a talajjal való érintkezésének vonala mentén csatlakozunk Földanya energiájához, és eljutunk ezen keresztül, ezen a csatornán az erdő egy távoli pontjába. Nézzük meg magunkban mit látunk és tapasztalunk, majd visszatérünk testünkbe.

-Hunyjuk be a szemünket egy útelágazásnál és addig forogjunk, míg a belső hang nem mondja, hogy állj. Lassan forogj, ne szédülj el, a belsőd tudni fogja, hová vezessen, mikor állj meg, melyik úton indulj el. Nyisd ki a szemed, és abban az útban biztos lehetsz! Nézd pár pillanatig csak az eléd táruló látványt, majd indulj el… hagyd magad önmagad zsinórjával, kötelékével is kapcsolódni! 

-“Az életem” meghívás: ez azt takarja, hogy amit érzékelsz, észlelsz, mindig tedd hozzá azt, hogy “Az életem”… pl. “Az életem durva kérge”, “Az életem mászó bogara”, “Az életem lágy szellője”, “Az életem hideg vize”, “Az életem madárcsicsergése”. Így a megfigyeléseid még inkább tudatosodnak, és leginkább ekkor vagy és leszel a most-ban! Viszont csak az egyik gyakorlatnál próbáld max. ki, ne végig! 🙂 

 

Mik lehetnek a kihívások? Ezeket hagyd hátra!

 

  • ne a gondolataid irányítsanak
  • felejtsd el a telefonodat
  • felejtsd el, hogy rosszat tennél, mondanál
  • felejtsd el azt, hogy “ez hülyeség, időpazarlás, biztosan unatkozni fogok, ez nekem nem megy, én nem engedhetem meg ezt magamnak, ez pénzkidobás” stb….
  • ha van is tapasztalatod, minden alkalom új, állj hozzá a kezdők naivitásával és ne félj rácsodálkozni új dolgokra
  • ne a beszélgetést keresd feltétlenül
  • ne akarj irányítani
  • ne akarj elvenni a természettől
  • ne elvárásokkal indulj el
  • ne ijedj meg, ha elszomorodsz, ha feljön belőled sok emlék, bánat….
  • ne kapkodj el semmit
  • ne túlozd el/de ne is becsüld alá a veszélyeket (kullancs!)

Gyakorlati kérdések – hogyan készülj egy erdőfürdőzésre? Készülj egyáltalán?

 

Igen, készülhetsz, de egyébiránt engedd magad vezetni és maradj nyitott. Látod, én is készültem: elolvastam ezt a könyvet, kiválasztottam, hogy mit szeretnék kipróbálni, aztán a helyszínen természetesen ezt minden felülírta. 🙂 Tehát… igazából nem lehet, és nem is kell rákészülni. Az időjárásra, a körülményekre, a bogarakra-arra fel tudsz készülni, de ami ott ér ténylegesen, arra nem…. és ez is benne a szép….

Amikkel előtte viszont érdemes tisztában lenni/velük tervezni/számbavenni:

  • Magával a fogalommal tisztában lenni. Tudni, pontosan hová megyünk, rá lehet keresni a helyszínre, érdeklődni a belépőről, az aznapi időjárásról, az erdő lakóiról, ezekre lehet számítani…
  • Víz legyen nálad!
  • Esernyő is, mert ha esne az eső, a séta akkor is megrendezésre kerül.
  • Öltözz zárt és meleg ruhába (mivel az erdőben hűvösebb van és zárt azért, hogy ne kapaszkodjon meg benned semmi…) Vagyis készülhetsz időjárás szerint, de inkább az alkalmat is nézd…és az időtartamot.
  • Tudd, miért mész. Ne elvárásaid legyenek, de azzal tisztában lehetsz, mi az, amiért választottad az alkalmat. Mit szeretnél megtapasztalni, minek akarod magad átadni? Ezt ne eltervezd, de legyél szándékod tudatában, hogy miért akarsz élni a lehetőséggel, miért van rá szükséged. Ezt megfogalmazhatod magadnak!
  • Felmérheted a terepet úgymond, pl. ha van egy mozgásszervi betegséged, és tudod, hogy a standard elemek között van, amikor többször kell állni vagy ülni: akkor tájékozódj erről, hogy tudj vinni akár ülőeszközt, erről magadnak kell gondoskodnod, de természetesen lehetnek padok is a helyszínen, de ezért erről előre érdemes informálódni.
  • Érdemes magunkban azt is tisztázni, hogy ehhez miért kell vezető? Erre Zsuzsi (az én első vezetőm) oldalán találtam megfelelő választ:

“Napjainkban átlagosan az időnk 90%-át fedett helyen, a lakásunkban vagy a munkahelyünkön, gép előtt töltjük. Ez pedig pedig óriási stresszel jár. A városi életmód 20%-kal növeli az esélyét valamilyen szorongásos probléma, és 40%-nel a hangulatzavarok kialakulásának esélyét.

Az erdőfürdő vezetők kiváló szakemberek, akik képesek összekötni az embereket a természettel úgy, hogy megtanuld igazán látni és elismerni azt. Én vagyok az, aki kinyitja a kaput ezekre az élményekre, és segítséget nyújtok abban, hogy zsigerileg kapcsolódj az erdőkhöz, mezőkhöz és annak minden lakójához. Figyelek rá, hogy valóban le tudj lassulni. Nem kell gondolkoznod azon, hogy mikor mit csinálj, bízd rám magam. Ráhangollak és benne tartalak a folyamatban, amely már rengetegszer bizonyította, hogy sikeresen működik.”

  • Ha bármilyen kérdésed lenne a séta előtt (milyen pontosan az útvonal, miket vigyél magaddal mindenképpen a biztonságos sétához), már csak azért is jó, ha van vezető, mert tudsz neki írni a kérdéseiddel kapcsolatban, és ő tud felvilágosítást adni és tisztázni a benned felmerülő dolgokat! Én is így tettem. 🙂

A könyv plusza

 

A végén még arról is útmutatást nyújt, hogyan zajlik pontosan Japánban az erdőfürdőzés (arról is szól, hogy Dél- és Észak-Amerikában hogyan, mivel ő Észak-Amerikában él), mely már világszerte ismert és egyre többen élnek vele. Japánban viszont egész infrastruktúra épült ki rá/hozzá, külön ilyen helységek, útvonalak épültek ki/fel, hétvégére ide vonulnak el kiereszteni a gőzt az emberek stb. Betegségmegelőzésre használják, de eddig még sajnos nem sikerült beilleszteniük az egészségügybe is. Viszont az egészséges életmódjuk részévé vált már az erdőterápia.

A szerző szól még az erdőfürdőzés fontosságáról, a fák kivágásainak függvényében, szól személyes élményeiről, tapasztalatairól, tanácsairól, és személyes érzelmeiről, kötődéséről az erdőterápiához. Maga a könyve is az, de a végén ő maga is meghív bennünket ezt kipróbálni!

Jegyzetek/források/ajánlott irodalom és ajánlott filmek szintén színesítik a könyvet!

 

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

 

Nos, miután a könyvtől még inkább fellelkesültem… egyértelművé vált, hogy ezt ki kell próbálnom! Még egy hónapja sem ismertem a fogalmat, de máris mennyit tanulhattam róla és alkalmam volt ki is próbálni!

A könyv teljesen körbejárja a fogalmat, és az erdőfürdőzés jelentőségét és értelmét. Tökéletesen képbe kerülsz jótékony hatásával és máris kapsz egy pluszt: miután abszolút képbe kerültél vele kapcsolatban és megértetted a lényegét, és fel is készültél az élmény befogadására, mivel a könyv tökéletes arra, hogy nemcsak elsajátítsd az alapokat: hanem kedvet kapsz máris kipróbálni, hiszen úgy érezheted: készen állsz az élmény befogadására! Ezt jelenti ez a könyv… szinte egy meghívás… ha az erdőfürdőzés során használt kifejezést akarok rá használni, és valóban így van, így érzi az ember. Meghívást kap azonnal kipróbálni! Hívást érez rá/hozzá… Felkelti az érdeklődésed és lelkesedésed – máris kipróbálni és megélni az erdőfürdőzést!

Én így jártam és éreztem. Természetesen kell hozzá egy lelki alkat és megfelelő nyitottság…

Először kicsit az interneten is utánakutattam a dolognak, és ekkor találkoztam Valkó Zsuzsi oldalával. Ő az első hivatalos erdőfürdőzés vezető Magyarországon akit az Association of Nature and Forest Therapy képzett. Bizony, a könyvben említett szervezet és ő személyesen a szerzőtől is tanult! Oldalán nemcsak akár a könyvben is olvasott gondolatokkal találkoztam még részletesebben, hanem eseményeiről, sétáiról bővebben informálódhatsz, megértheted még inkább az erdőfürdőzést, választ kaphatsz szinte minden benned elsőként felmerülő kérdésre, és megismerkedhetsz az ő történetével is – hogyan került kapcsolatba az erdőkkel és hogyan vált vezetővé. Pl. azt, hogy megértsd igazán, miért kell vezető egy erdőfürdőzéshez… bár a könyv is ír róla, mégis igazi választ – azt az ő oldalán lehet fellelni. Még inkább vágytam innentől megtapasztalni, és azon túl, hogy nála is olvastam tovább, néztem kedvcsináló videót, és máris letöltöttem az ingyenes audio anyagát, és azt ki is próbáltam a napi sétám során egy közeli parkban, a következő lépésként foglaltam belépőt/regisztráltam egy sétára, és személyesen is részt vettem vele első erdőfürdőzésemen, a Budakeszi Arborétumban!

Mi történt ott?

 

Bevallom féltem attól, hogy előre tudtam, egy erdőfürdő 2-4 óra, nos ez 3 órahossza volt, és féltem tőle, hogy hogyan is tudom végigsétálni/állni a jelenlegi egészségügyi állapotomban, de a 3 óra olyan észrevétlenül telt el, és akkorra élmény volt/marad, hogy észre se vettem, pedig általában max 1,5-2 óra az, amit állni/mozogni bírok. Persze, volt alkalom leülni közben padokra, de csak párszor, szóval nagyon örültem és büszke is voltam, hogy a testem ennyire el tudott feledkezni a határairól és engedelmesen itta magába az órákat… egyszóval töltekezett.

Volt is mivel/miből. Pontosan kezdődik az alkalom, Zsuzsi vár mindenkit mosolyogva üdvözölvén, majd a kötelező körök: jegyvásárlás/mosdók elintézése/felkészülés a bogarak és kullancsok ellen(ez utóbbi nagyon fontos és kiemelt! Alaposan és figyelmesen! Készülhetsz külön ilyen szerekkel, de Zsuzsinál is van). Közben Zsuzsi elkezd mesélni az erdőfürdőzésről, bemutatkozik, és nagyjából vázolja, mi is történik a 3 óra alatt. Majd eldönthetjük, kitöltünk-e az erdőfürdőzés előtt és után egy tesztet, mely akkori állapotunkat, hangulatunkat, érzéseinket méri fel. Ez remek összehasonlítási alapot ad, nemcsak Zsuzsinak, hanem Önmagunknak is. Természetesen éltem a lehetőséggel – előtte és utána is kitöltöttem. Az eredményt pár nap múlva, e-mailben kaptam meg és magáért beszélt: a szorongásos/depresszatív értékek csökkentek, míg az életkedv és életerő számai növekedtek. Nem is kis mértékben! Én magam is élő példa lettem arra, milyen, a könyvben is olvasott egészségügyi – előnyös hatásai vannak az erdőfürdőzésnek (és ez csak egy alkalom volt!) Meg is osztom:

Na, de visszakanyarodom. Maga a 3 órás erdőfürdőzés igazából bennem 3 részletben maradt meg: nem jártunk be nagy távot, annál inkább magunkba szívtuk kis csoportunkkal az élményeket. Először alig tettünk meg pár métert, és a fák övezte kis helyszínen ütöttük első “táborhelyünket”, ahol Zsuzsi közvetlenül elmondta az erdőfürdőzés fontosságát, hogy ő mióta is csinálja ezt, miért fontos az ő megléte egy erdőfürdőzés során, megadta a szabadságot, hogy magunk barangoljunk, és hasznos információkkal látott el bennünket: megmutatta mely hívóhang, ami azt jelzi majd, hogy térjünk vissza a helyszínre, mert vége egy-egy gyakorlatnak. Az erdőfürdőzésnél habár vannak standardok, megvan a maga spontaneitása és szabadsága is, hiszen anélkül nem érne semmit az egész. Ahogy olvassátok ezt a cikket, össze tudjátok hasonlítani, hogy nem feltétlenül követtük mi sem a könyvben már általam elolvasott standardot, de nem bántam. Tudni kell váratlan helyzetekhez is adaptálódni, és általában csendes, de megvan persze a jogunk, hogy beszélgessünk. Viszont nem igazán végig. Én sem érezném egészségesnek. Az elcsendesedés fontos része szerintem ezen alkalmaknak, nem véletlenül az egyik legfontosabb pont, melyben különbözik a túrától. A mobilt is max. fényképezésre lehet használni, de azt hiszem ezt nem is kell magyarázni annak, aki ide érkezik, hiszen kikapcsolódni vágyik, nem facebook-ozni. Vagy telefonálni. Imádtam, hogy mindent szabad volt csinálni, és mégis éreztük, hogy minden iránt legyünk tisztelettel. Otthon voltunk… mégis vendégségben.

A beszéd egymás között akkor volt fontos, mikor egy-egy gyakorlat végén körbegyűltünk, és Zsuzsi egy szimbólumot választva – egy gally, egy falevél, egy virág – azt körbeadva, mindenki beszámolhatott arról, mit észlelt, érzékelt, mit vett észre stb., de választhatta a csendet is. Először azt osztottuk meg, ki miért is érkezett az alkalomra és hogyan érzi magát. Kb. mindenki csendre és pihenésre, töltekezésre vágyott. Az elcsigázott emberekből azonban pár óra alatt nyitott és mosolygós emberekké váltunk. Remek volt, hogy nem kényszerültünk beszédre, de mindegyik körben mindenki el is mondta a saját tapasztalatait. Nagyon jó kis társaság gyűlt össze egyébként. Az élményt ez is emelte.

Így első körben az volt a “dolog”, hogy szabadon, azon a pár méteren üdvözöljünk 3 dolgot tetszőlegesen, akár magát az erdőt, az elemeket: a napfényt, a szelet, a földet (legalábbis én ezeket tettem, erre éreztem hívást). A szétszéledés után, ismét visszaültünk és elmondtuk tapasztalatainkat. Én még az alkalomért is hálát mondtam magamban. Mindig emlékezni fogok rá…

Majd elérkeztünk a második helyszínhez: egy kis tóhoz, melyet körbe lehetett járni. Imádtam azt a csendet, ami igazából az erdő zaját jelentette: a fák leveleinek susogását, az ágak recsegését a talpam alatt, a madarak énekeit. Imádtam, hogy csak ezt hallom. Hogy csak a napfény erejére a bőrömön, amire kellett koncentráljak, hogy felfedezzem mi van mozgásban, hogy lelassuljak, hogy meditáljak, hogy megfigyeljek, hogy hangolódjak egy susogó ütemre… hogy lélegezzek a fákkal, hogy a napfényben közel érezzem magamhoz anyát… hogy a szél táncát figyeljem a lombkoronákon, hogy megtapintsam a mohát a fák törzsén, hogy érintkezzem az anyafölddel, hogy mély levegőket vegyek, hogy megfigyeljem az állatokat, ahogy a kérgen, földön másznak/vízben úsznak… hogy megfigyeljem én hogyan mozgok stb. Ennél a tónál arra volt alkalom, hogy lelassuljunk és megfigyeljük az életet magunk körül: mi van mozgásban? Ez máris segít, hogy ne te agyalj, csak légy szemlélődő, és az e szerinti megtapasztaláson keresztül, csak a MOST létezzen számodra. Kizárod a gondolatokat, a külvilágot, s ahogy felfedezed a körülötted zajló életet, úgy kerülsz közelebb saját bensődhöz is… szépen lassan. Miután megfigyeltük, mi van mozgásban… szabadnak érezhettük magunkat. Én még valahol függetlennek is, úgy, hogy közben akkor és ott az az erdő jelentette az otthont. Nem voltak szabályok, és mégis volt egy hatalmas rend és béke érzete. Még a cipőt is le lehetett venni, akinek ez komfortosabb volt – csatlakozni a földi energiaállományhoz.

Majd sétáltunk a következő helyszínhez, és a végéig ott maradtunk. Közben azt figyeltük meg, hogy milyen a saját mozgásunk – minden a lelassulást segítette elő. Hiszen ha lassabb vagy, több mindent tudsz megfigyelni, ami mellett egyébként biztosan elmennél. Sok olyan tapasztalás és gyakorlat volt, amit “elhozhattunk” haza magunkkal, és egy közeli kiserdőben, vagy akár parkban is élményszerűen lehet ezeket gyakorolni és használni. Akár munka után, hazafelé menet. Ha fáradtan esnél haza, kifacsarva, iktass be pár gyakorlatot… és más emberként térsz haza a munkából, mint eredetileg vagy addig. 🙂

Az utolsó helyszín egy csodás kis tisztás volt. Körbeölelve fákkal és 6-7 útelágazással. Először megpihentünk, elmondtuk, miket észleltünk az előbb, majd következett a számomra legnagyobb élmény: az egy helyben üléses meditáció, melyet Zsuzsi levezetett. A meditáció során használtuk az összes érzékünket: a hallást, a látást, a tapintást, a szaglást…. repült az idő… dolgoztak az érzékek… lelassult és kiürült az agy, töltekezett a lélek és a szív.

Majd ezen a helyen maradva volt még pár gyakorlat: magunk választhattunk a sok útelágazás közül, és fedezhettük fel a területet, majd “veszhettünk” el a vadonban. Kiléphettünk komfortzónánkból, megtapasztalhattuk, milyen, amikor a belső hangunk vezet… én teljesen átadtam magam neki. Habár a könyvből olvastam ugye és ki is választottam a kedvenc meghívásaimat, hogy mindenképpen ki akarom próbálni őket az erdőfürdőzés során, egyszer vagy kétszer voltam annyira tudatos, hogy azokat kipróbáltam, amelyekre “készültem”. Vagyis igazolódott, hogy erre nem is tudsz/lehet/kell készülni. Csak átadni magad. Mindig a benső hangomra figyeltem: melyik út hív/ hol énekelhet a madár, akire felfigyeltem? Követtem a madár énekét, anélkül, hogy érdekelt volna merre járok… biztonságban éreztem magam, magabiztosan választottam és haladtam előre, beszélgettem fákkal, érintkeztem törzsével, hogy átérezzem energiáját és meghalljam a válaszokat, az üzenetét… otthagytam titkaim, mert volt, hogy megosztottam az erdővel a bánatom… sírtam is kicsit és az meghallgatta. És a széllel vigasztalóan magához ölelt egy pillanatra.

Én voltam az irányító, mégsem volt konkrét cél, és bármi nélkül elveszhettem volna, mégis biztonságban éreztem magam. Tudtam, az intuícióm nem vezethet rossz felé, és mindig bíztam benne, hogy visszatalálok, és így is történt. Átléptem határküszöbeimet, és nagy örömmel töltött el, hogy minden limitáltnak vélt korlátomat átléptem! Az pedig, hogy ki tudtam zárni a külvilágot, mi sem bizonyíthatná jobban, minthogy nem egy ember ment el mellettünk, még köszöntek is, de én csak akkor észleltem, hogy vannak mások is ott. De figyeljetek: nem néztek bennünket hülyének és egyébként is, kit érdekelt volna ez? Ne is hagyjátok,hogy kizökkentsenek benneteket/ vagy az, ha azt hiszed, egy-egy gyakorlat közben hülyén nézhetsz ki. Nem kell megfelelni senkinek, Önmagad lehetsz! Ez az erdőfürdőzés varázsa… szerintem…egy mondatban.

Eltelt a 3 óra. El se hittem. Teaceremónia zárta az eseményt, levendula párlatot ittunk, melynek nyugtató hatását még utána órákkal is érezhettük! A végső körbeszélgetés után kitöltöttük azt a tesztet, ami most már az esemény utáni állapotunkat mérte fel, majd lassan és mosolyogva jöhettünk el, egyedül azzal a szívfájdalommal, hogy máris vége, de megmaradt a tiszta élmény, és olyan tapasztalatok, melyekkel rajtunk áll, innentől a hétköznapi életünkbe is beleolvasztjuk-e, nem csak alkalmanként adunk ennek az élménynek teret életünkben. Mert ha valami hozzád tesz és élmény… akkor ez az! Illetve ahhoz, hogy valóban kiegyensúlyozottak legyünk, egyszeri erdőfürdőzés nem alkalmas. Maradandó emlék, de az élményszerű megélése és hatása az többszöri “gyakorlás” után válik részünkké!

Szívemből ajánlom nektek! Lassuljatok, töltekezzetek, észleljetek a megtapasztalásokon és érzékeiteken át, adjatok teret a belső hangotoknak, csatlakozzatok ti is minél többször/többet újra a természettel! Amennyiben szívesen kipróbálnád, Zsuzsi oldalát itt éred el, ahol tudsz regisztrálni alkalmakra: https://www.erdofurdozes.com/esemenyek/

 

Ráadásul választhatsz: stresszoldó, gyógynövényes, párkapcsolati, relaxációs erdőfürdőzés közül is!

 

Jó kapcsolódást a természethez… és azon túl/belül/keresztül: Önmagadhoz!

 

A kép saját a könyvről, a jegyről és a táblázatról, valamint pixabay.com, linkedin – a szerző képével, és make.new.trails Instagram + saját hozzászerkesztések.

Több könyvajánló ITT

Inspirációk ITT

Élettörténetek ITT

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót