Mit csinálna Jane Austen a 21.században?

Miután egy héten belül (4 nap alatt) befejeztem a 330 oldalas Kisasszonyokat, és az élményt a 2019-es film újjáelevenítésével zártam és koronáztam meg, elkezdtem idén a hatodik könyvem, és immár a több ezredik oldalam!

Ebben a hatban benne van a saját, idei két könyvem is, melyeket többször is átolvastam, megjelenése előtt pl. a 300 oldalas regényem kb. 9 alkalommal olvastam végig, de mégis megnyugtat, hogy ez a könyv, melynek már a borítója is lenyűgöző, nemhogy a téma és a koncepció, ez a könyv is több mint 400 oldal. Így hátha tovább tart olvasni, mint egy hét. ❣️

A Kisasszonyok könyv/filmajánlója itt olvasható egyébként.

Most pedig izgalommal vetettem bele magam ebbe a könyvbe, mellyel magam leptem meg tavaly év végén. 📖

A szerzőről: Rachel Givney ausztrál író és filmrendező. Híres sorozatokon/filmeken dolgozott, ám ez a könyv az első kötete! Ráadásul friss, mert 2020-ban íródott és 2021-ben jelent meg a magyar nyelvű fordítás és nyomás. Le is csaptam rá meg tavaly, frissében, mert szimpatizáltam a témával, a borítóval és empátiát éreztem az első könyves írónővel, hiszen én is tavaly “debütáltam”, első könyvesként, most pedig szelem sorait, melyek valóban a több ezredik oldalaim már idén. A téma újszerű és mivel kapcsolódik szorosan drága, imádott Jane mamámhoz, ezért a legmélyebb mértékig tiszteletteljes elvárásokkal is vagyok vele szemben, másrészt hagyom magam meglepni, mert Jane élete mellett, mely adott …. Valóban eddig fel nem dolgozott és újszerű témával találkozik e könyv: a klasszicitást és a modern 21.századot ötvözi…. Vajon tényleg… mit csinálna Jane Austen a 21.században? Nagyon érdekel….

Tudom, hogy itt a nyár és mehet a kinti programozás… 🌱🍃🌿 de csodás este gyertyafénynél olvasni is…. ✨🕯📚

Az olvasás után

Kis tartalom

Ha gyakorlott Lélekszirom olvasó/követő vagy, már tudod, számomra kiemelten fontosak a Jane Austen-nel kapcsolatos könyvek/folytatásai a regényeinek modern vagy akkori formában/kiegészítések/továbbgondolások stb. Az elmúlt években szinte az összeset elolvastam, és meg kell mondjam, Victoria Connelly Darcy-s könyvei után, melyek szintén Jane Austen-hez köthetőek modern kori köntösbe bújtatva, ez a legjobb könyv/továbbgondolás, amit olvastam!

Mi tagadás érződik rajta, hogy a szerző már jártas forgatókönyvekben, mert a könyvön végig érződik, hogy profival van dolgunk. Aki tudja, hogyan használja, milyen arányban és milyen szerkezetben a klasszikust és a modernt, ezek külön nyelvhasználatába sem bonyolódik bele, és tudja, hogyan kell fenntartani végig az izgalmat és a figyelmet, úgy, hogy az olvasó a közel 500 oldalas könyvet, egy héten belül átnyálazza és azért sír a végén, hogy vége lett! Ha van könyv, mely olvastatta magát a kezeim között az elmúlt hónapban az ez volt. Képtelenség letenni! Valóban… mint amikor egy széria/sorozat odaláncol a Netflix-hez! Le a kalappal a szerző előtt, aki egy fordulatos, szövevényes, izgalmas, meglepetésekben és humorban bővelkedő könyvet tett le az asztalra két éve! Felejthetetlen első könyves marad, az biztos. Rachel egyébként a Szerelmes Nina és a Mcload lányai sorozatokon dolgozott. Nos, az ott szerzett tudást első könyvében bőven kamatoztatta, és azóta már megjelent újabb műve is!

Igényesen, pontosan, precízen, részletesen kidolgozott műről van szó, csodálatos arányban benne a szerelemmel, és a drámával, ami hol nevetésbe, hol könnyekbe torkollik! Élmény maradt! Igazi csemege, melyet merem állítani, még maga Austen is megirigyelne és elismerne!

1803-at írunk, Bath, Anglia. Jane Austen és családja “adott”, a helyszín is, ez valóban így volt, hogy ez időtájt itt laktak, és a könyv felütése egy valódi Jane Austen életében történő esemény köré épül, ahonnan indulunk: egy lánykérés eshetőségével (ami habár valóban megtörtént, de itt a könyvben nem annak a férfinak a nevéről van szó, illetve a könyvben Jane-t szerelmi bánat gyötri pont azért, mert ez nem történik meg.) Tudjuk, hogy valóban megkérték egyszer a kezét, de másnapra meggondolta magát, és sose ment férjhez. Így indul tehát a sztori. Jane a híres bath-i fürdőházba nem jut be, mert mégsem kérik meg a kezét. A nagy eseménynek azonban előre beharangozásul híre ment már Bath-ban, és Jane annyira megbántódik, amikor mindez meghiúsul, hogy elég eszement ötlet jut eszébe: a lánykérés előtt egy idős nő, Miss Harwood azt mondja neki, ha nem jönne össze mégsem a lánykérés, keresse fel. Jane nem is érti, honnan sejthette meg a nő előre, hogy nem kérik meg a kezét, de amikor megtörténik, bánatában, mivel nem szeretne vénlány maradni, elmegy az idős nőhöz, majd az általa megadott londoni címhez, és itt nyílik újabb fejezet a könyvben, ugyanis Jane hazatérte előtt látja, hogy már zsandárokkal keresik egész napos eltűnése miatt, hiszen egy másik idős nőhöz, Mrs. Sinclair-hez Londonba kellett menjen… így elbújik családja szeme elől, hogy megússza a botrányt. Azonban, amikor bujdosása helyszínén elolvassa a mondatot, amit az idős nő leírt neki, elhangzik így részéről egy “varázsige”, amivel máris 2020-ban találja magát.

Itt teljes váltás van – hiszen a szerzőnek, habár a helyszínek maradtak: Bath és London a két fő bázis, mégis új szereplők bukkannak fel, és erősen vegyítenie kell a nyelvezetben is a szóhasználatokat, hogy kellően érződjön a nyelvi eltérés a 2020-as szleng és az Austen korabeli beszéd között. Itt pedig elindul Jane kalandja. Egy színháztermi próbán találja magát, egy nő öltözőjében, aki természetesen színésznek nézi és komplett hülyének, amikor az írónő Jane Austen-nek mutatkozik be. Kiderül ugyanis, hogy A klastrom titka, tehát pont egy Jane Austen regény filmes próbái zajlanak egy forgatáshoz, ami majd elkezdődik nemsokára. Jane hiába próbálja megértetni magát Sofiával, aki valóban az egyik színésznő a produkcióból, a nő lerázza, mivel éppen szakmai és magánéleti válságban is van. Vagyis az élete romokban, mindezt azért, mert közeledik a negyvenhez. A főszerep helyett mellékszerepet kapott, és éppen válófélben van attól a férfitól, aki a film rendezője. Így, minthogy saját pánikrohamain próbál keresztülvergődni, Sofia eleinte nem is veszi komolyan. Magát Jane Austen-t, aki pedig néha valóban azt se érti, mit beszélnek hozzá…

Megindul azonban egy sor félreértés, és adódnak a jobbnál jobb humoros jelenetek. Jane-nek nemcsak a nyelvezethez, a nők és férfiak ruházkodásához kell hozzászoknia, a laza magatartásmódhoz, az autókhoz, a népes utcákhoz, melyek magas üvegépületekkel épültek be, de a modern kori gyártmányokhoz is: mosógép, vízcsap, töltőtoll, mobiltelefon, laptop…. szegény csak kapkodja a fejét. Csodás, hogy az ő szemszögéből láthatjuk, hogyan is csodálkozik rá mindezekre. Hiteles tudott maradni a szerző így végig!

Majd Sofia befogadja, mivel azt hiszi, kandi kamerás műsort forgatnak, és Jane egy színésznő. Itt újabb fejezet nyílhat: a két nő párbeszédei megmosolyogtatóak, Sofia pikird humora, de esendősége egyre inkább megszeretteti magát velünk. Sorsával többen osztozhatunk, és átérezhetjük… ez a könyv folyamán szépen kibontódik. Feltűnik Fred is, Sofia öccse, aki persze… csak bonyolítja a helyzetet. Jane ártatlan naivitással és hitetlenkedve fogadja, amikor Sofia leteszi elé a még meg sem írt, nemhogy megjelent könyveit… felfedezik együtt a Jane Austen emlékmúzeumot, felfedezi az ismeretlen gyűrűt a nővére által festett arcképén, mely egykor a saját házuk volt most tele van emlékkel… egyszóval Jane a még meg sem élt jövőjét előre “megéli”. Szenvtelen bájjal viseltet mindaz iránt, amit tapasztal, meglepetésként éri mindaz, hogy halála után ennyire híres lett, és filmek vannak a könyveiből és világszerte elismert és tisztelt nő. Miközben 1803-ban még magát sem tudta eltartani, most pedig sokan őmiatta kapják a keresetüket, pl. Sofia is, akinek karrierje múlhat mégis, ezen az általa kevéssé kedvelt figurán, akit alakít Austen könyvéből született filmen majd. Jane szeretne hazamenni, de nem is tudja hogyan. Meg kell keresnie az idős nőt! Így kerül sor Jane Londonba utazására vonaton, majd metrón, és próbálja leplezni zavarát, ami sok humoros helyzetet von maga után.

Aztán egyszer csak, a kudarcba fulladt londoni út után elkezdenek eltűnni Austen regényei – a teljes köztudatból. Sofia ekkor jön rá, hogy Jane tényleg az, akinek mondja magát. És elindul a hajsza: mi történik itt? Átíródik Jane Austen teljes sorsa? Eltűnik írói mivolta? Tanúi lehetünk, amint kialakul a két teljesen különböző nő barátsága. Sofia elkezdi felkutatni a megoldást, és segítene megtalálni az idős nőt, hogy visszajusson Jane. Megtiltja neki, hogy kilépjen a házból, mert úgy tapasztalják, minél jobban megismeri és megkedveli a 21.századot, annál gyorsabban tűnnek el a művei. Azonban nem a 21.század az “ok”… Sofia ugyanis ezzel csak még inkább Jane 2020-beni sorsába hajtja a lányt, ugyanis így egyre többet van együtt otthon öccsével, Fred-del, és nem attól kell félni, hogy Jane a 21.századdal esne szerelembe, hanem egy hús-vér személlyel….

Hogyan is zajlik az idős nő felkutatása? Jane és Fred egymásra talál? Mit választana végül Jane Austen: az egyetlen, igaz szerelmet, vagy “eredeti” sorsát? Feladná azt a kreatív, szabadon alkotó szellemet, mellyel megajándékozott minket a jövőben? Egy drámai fordulat mindent megváltoztat. Aztán még egy… és még egy. Hogy lesz mindennél fontosabb a Meggyőző érvek, Austen legutolsó munkája?

A fordulatokkal teli sztori végén, kiderül! Méghozzá egy olyan frappáns végkifejlettel kap minden választ, hogy csak fogtam én is a fejem: hogy nem jutott ez előbb az eszembe?!

Helyszín

Bath – a híres fürdőváros Angliában, ahol az egészségturizmus jellemző mai napig is. Austen itt lakott egy ideig családjával, míg apja meg nem halt, és nővérével, anyjával és egy baráttal, aki később egyik fivére felesége is lett, elköltöztek Chawton-ba. A könyv 90%-a itt zajlik.

London – az idős nő lakik itt, ahová Jane ellátogat 1803-ban, és visszatér 2020-ban is.

Nyelvezet

Teljesen emészthető és könnyedén érthető minden. Azt mondanám, hiába korabeli marad Jane nyelvhasználata végig, és mivel az ő szemszögéből látunk rá sokszor a dolgokra, bár nem abból íródik, ezért megmarad a laza vonal a klasszikus és modern között. Könnyű olvasni és élvezetes! Remekek az arányok, és a legfontosabb, hogy a könyv báját pont az adja egyik szempontból, hogy megannyi nyelvi humor van benne, hiszen ütközik a klasszikus kifejezésmód a 2020-as szlenggel. Ez félreértésekre és humoros szituációkra ad okot. Nem fogod észrevenni, szinte a határok is egybefolynak a végére, annyira hozzászoksz, és nem veszed észre – csak falod az oldalakat. Ugyanúgy szól a fiatalok lendületével, mint a középkorosztály tiszteletteljességével is – ezzel adózva annak a kornak és magának Austen-nak. A szerző a laptopját/tollát igen ügyesen forgatta. Meg kell hagyni! 🙂

Klasszicitás-modernitás

Valójában nemcsak azért lehet annyira könnyed olvasmány, mert a nyelvezete is megengedi, hanem pont azért, mert egy kultúra, de két különböző korszakban ütközik és feszül egymásnak, mégis a könyv 85%-a zajlik 2020-ban, tehát egy mai ember számára ezért rendkívül adaptív ez a könyv és továbbgondolás. Érdekes megfigyelni, hogy mi mennyire találjuk vonzónak vagy néha visszavágynánk ilyen rég letűnt korokba, de való igaz, hogy ritkán/kevésbé feldolgozott az, amikor valós személyt, aki ráadásul ennyire tisztelt és szeretett világszerte mai napig, (ezért mondhatnánk a célszemély kiválasztását bátor húzásnak is – de kiállta a próbát és túl is ugrotta az elvárt mércét a könyv, nekem legalábbis) “futtatunk” ki előre a jövőbe, hiszen, mivel nem is lenne viszonyítási alapja, ezért nem is vágyódhatna ide, ezért már eleve maga a témaválasztás is frappáns és egyedülállónak mutatkozik.

Az arány és szerkezet zseniális, akárcsak Austen írta volna. Bizony. Még így is, a 2020-as években! A szerző méltó maradt hozzá, és tisztelettel bánik akárcsak az ő világával, akárcsak vele, illetve azzal a szellemiséggel, amit képviselt, valamint azzal az érző lélekkel, aki valóban vágyhatott a szerelemre, talán ugyanennyire kétségbeesetten, és mégsem tudjuk biztosra, valójában mennyit is tapasztalt meg ebből… az érzésből… amiről annyira tisztán írt könyveiben.

Mégis, végig úgy érezzük a könyv olvasása során, hogyha valóban megtörténne ez, akkor Jane Austen valóban így viseltetve látván a mi, mai világunkat, és valóban így érezne, így cselekedne, így döntene. A szerző úgy tudott írni, hogy abszolút hitelesnek és elfogadhatónak találjuk Austen minden tettét, megértjük őt, és mivel végig fenntartja ezt a tiszteletet a könyvében, ezért a szerzőről is, ahogy művéről csak elismerően nyilatkozhatok. Olyan, mintha igazán mélyen, jól ismerte volna magát Austen-t, úgy ír róla. S hogy még a 2020-as években is megtartotta a tiszteletet és csodálatot Jane felé, és hogy az a lélek és szellemiség, élénk humor, mégis esendőség, amivel láttatja, az a finomság, ahogyan jelen tudott lenni, amit ő képviselt, az nem elavult most, a 21.században sem! Úgy érezhetjük a könyv után, hogy talán Austen lelke maga, ami közelebb kerül hozzánk, mintha jobban megismertük volna e mű révén. Jane megállná ma is a helyét, mi viszont szerintem többen megbuknánk az ő korában… erre is rádöbbentem az olvasás során.

Humor

Nos, ami a könyv bája, az abszolút a humora. Azt a tipikus humort hozza, ami Austen-éra emlékeztet bennünket, sőt, lehet még maga is megirigyelné. Nemcsak a nyelvezetéből adódik, hanem Sofia karakteréből is árad a megmosolyogásra, jóleső nevetésre csábító humor; a két korszak ütköztetéséből adódó felismerések, szembesülések, megismerések, tapasztalások, félreértések igazán élvezetes egyvelege található meg a könyvben.

Szereplők

Éppen megjegyezhetőek a nevek és az arányok: mind 1803-ból, mind 2020-ból. Teljesen emészthető kategória a szereplők számát illetően is. Főbb szereplők (a teljesség igénye nélkül, a többiek kb. említés szintjén vannak egy max. két alkalommal megemlítve):

Jane Austen és családja– Ők az “adott” karakterek, és valós személyek. Austen, aki természetesen a főhős és családjának szereplői mindazok, akik ténylegesen alkották azt: édesanyja, apja, nővére- Cassandra, bátyja – Henry és annak felesége, Eliza kiemelésével – mind szerepelnek.

Fiktív karakterek:

1803-ból:

Charles Withers– Ő lenne az állítólagos kérő a könyv elején, akinek ajánlatát annyira várják.

Lady Johnstone– A család barátja, aki természetesen csak a pletykálkodáshoz ért és a szenzációhajhász kijelentésekhez. Mindig ott van, ahol nem kéne…

Miss Harwood– Szintén az Austen család barátja, egyedülálló vénlány, aki megkéri Jane-t, ha mégis elmarad az eljegyzés, menjen el hozzá.

Mrs. Sinclair– Ő az a londoni hölgy, akihez Miss Harwood Jane-t küldi, s aki a “varázsigét” szabadítja Jane-re.

2020-ból:

Sofia- színésznő, aki éppen lefutó ágban van, közel a negyvenhez. Humorával a könyv egyik kiemelkedő alakja és kulcsszereplője. Éppen válófélben van és pánikrohamai vannak. Jane-t először hülyének nézi, majd lassan barátság szövődik közöttük, míg végül ő az egyik élharcosa annak, hogy Jane-t visszajuttassák saját korába.

Jack Travers- A készülő A Klastrom titka film rendezője, Sofia volt férje.

Max-Sofia ügynöke.

Fred-Sofia öccse, A Klastrom titka egyik statisztája, egyébként tanár. A könyv egyik kulcsszereplője.

Paul- Fred kollégája és barátja.

Derek-Sofia sminkese és bizalmasa.

Courtney Smith- A Klastrom titka főszereplője, Sofia közellensége, minthogy a filmekben ez a fiatal lány kezdte el leváltani. A könyvben lesz vele kapcsolatban fordulat.

Dave Croft-bristol-i könyvtáros, segít Sofia-nak a nyomozásban. Fontos szerepe van és jó “barátságba” kerül Sofia-val.

George-londoni könyvtáros. Később fontosabb lesz a szerepe, mint hinnénk…. de ez a végső fordulat….

Furcsaság

Az biztos, hogy a borító gyönyörű, szemet gyönyörködtető… de, hogy a fülszövegezést nem vitték túlzásba az biztos. Az a 8 sor, amiben összefoglalják a könyv tartalmát “kedvcsinálóként”, az viszont nem hagy kivetnivalót maga után. Nincs hiányérzet, amennyit elárulnak… az egy Jane Austen fan számára bőven elég ahhoz, hogy megvegye a könyvet, mert el akarja olvasni. Hatásos pár sor az biztos! Ami viszont a könyvön belül hiány: még, ha attól eltekintek, hogy nincs se ajánlás, se köszönetnyilvánítás: ezek helyett a könyv elején egy idézet van Stedhal-tól, a könyv végén pedig pár szó a szerzőről. Én viszont jobban kedvelem, ha a szerző megszólít, vagy ő írt volna pár sort, pláne, hogy ilyen remekművőről van szó. Így erről az oldalról kicsit “hideg” marad a könyv olvasása után, de a szerző talán szerénységéről is árulkodhat ez… valamint magában a könyvben úgy szól hozzánk, mint akár maga Austen, illetve a könyvével mindenképpen maradandó marad a szerző is. Na, de ami nagyon furcsa és valóban hiányzik, és ez szerintem nagyon fontos gyakorlati dolog lett volna: nincs tartalomjegyzék….

Összbenyomás

Habár elsőre nagyon hosszúnak ítéltem meg ( három nagy résszel és 59 fejezettel), de mikor elkezdtem olvasni, a sztori, a karakterek, a fordulatok, a könnyed nyelvezet és megnyerő humor aránya még úgy is éreztette velem, hogy rövid volt. Annyira megkapó volt a sztori és a végkicsengése is, hogy rendkívül kíváncsi és hálás szívvel néznék meg ebből egy televíziós szériát/mozifilmet akár! Azt hiszem csodás “alapanyag” adott hozzá e könyvben.

Nem tudom miért, de ahogy olvastam, előttem Jane Austen-ként Anne Hathaway jelent meg ( a 2007-es Becoming Jane után talán? Pedig érdekes, hogy amikor ott és akkor láttam, nem fogott meg annyira, de ahogyan megjeleníti itt Jane Austen-t a könyv szerzője, a leírás nekem végig őt jelenítette meg a fejemben, mint Jane.) Szóval bennem olvasás közben végig pörögtek a képek, szerintem nagyon népszerű lenne, és nemcsak Austen híveknek! Szórakoztató és elgondolkodtató lenne minden korosztály számára! Nagyon jól ütközteti egyébként valóban a két világot – az akkori, és a 2020-as kort. De legalább kihagyva belőle ezt a borzalmas pandémiát. Éppen annyira romantikus, hogy közben egyáltalán nem csöpögős, de megérinti az emberi érző lelkeket. Jó történetvonalai/szálai vannak, és az, hogy a könyvet mindenképp ajánlom, az egyértelmű, de igen, bennem már a jövőbeni filmes megjelenítés szereposztása is vizualizálódott. 🙂 Pl. (bár ne kérdezzétek, kit miért…. nem tudom megmondani…) Jane- Anne Hathaway; Fred- Michiel Huisman; Sofia-Balogh Anna………….. szóval bennem a karakterek felhoztak olyan színészeket, akiket simán elképzelnék őket megtestesítő személyekként.

A könyvet bátran ajánlom és ki tudja, lehet hamarosan valóban megfilmesítik, főleg, hogy friss a könyv is, és szerzője egyébként is sorozatokon dolgozott eddig… nem hinném, hogy ne lenne producer, aki ne ajánlaná fel ezt neki…

Értékelés: Csillagos ötös/5!

Meleg szívvel ajánlom a Szerelmes Jane-t, nem csupán nőknek! Élmény a fantasztikus humorával és tanulságával bárki számára! Én azt mondom, hogy az egyik, sőt talán a legjobb Jane Austen-hez köthető könyv/továbbgondolás, amit valaha olvastam, eddig a percig! (Márpedig rengeteg hozzá és műveihez köthető folytatást, továbbgondolást, sequel-t olvastam, az biztos! )

Képek: saját/make.new.trials Instagram+ saját hozzászerkesztés

Könyvajánlóim: KATT

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót