Idei kilencedik könyvemként, a 38 fokos hőség hetében kezdtem el ezt a gyűjteményt, hátha lehűt engem valamennyire. 🙂 Az biztos, hogy kell hozzá lélekállapot, mint általában Dickens történeteihez egyébként is (Little Dorrit, Szép remények, Twist Olivér, Copperfield Dávid) hiszen tele van szegénységgel, igazságtalansággal, de ugyanakkor jósággal, szeretettel és persze a jó elnyeri jutalmát a végén. Viszont nagyon hosszú könyv és kell hozzá „lélekállapot”, mert nehéz. Fel kell dolgozni az biztos, illetve a nyelvezete is eléggé nehézkes, tehát lassabban lehet haladni vele.
Viszont az biztos, hogy ez a könyv összességében tele van szellemekkel, kísértetekkel, látomásokkal, fantáziával, képzelettel, lidércekkel, de mindegyik könyvnek van lelke is azért és pozitív üzeneteket rejt: jóság, szeretet, igazságosság, remény, hit, jóakarat, pozitív gondolkodás, nem a nagyravágyás, hanem a kicsivel való megelégedés, sorselfogadás, hála, megbecsülés, megbocsájtás, emlékezés…
Lássuk csak…
Ebben a varázslatos borítóval ellátott könyvben öt történet szerepel a karácsonyhoz, újévhez, otthonhoz, szerelemhez, szeretethez kapcsolódóan. Mindegyik „mese” egy-egy tanulságot von maga után.
Nézzük meg egytől egyig, miről is szólnak Dickens történetei.
Karácsonyi ének – prózában, avagy karácsonyi kísértethistória öt strófában
Strófák – történet
Nekem hihetetlenül jó érzés volt az, hogy Dickens méltán híres és közkedvelt történeteit egy könyvben kaptam meg. Az is élményszerű volt, hogy mindegyik történethez más-más alrész tartozott: strófa, fertály, cirpelés, rész és fejezet – amikben íródtak a sztorik. Az is csodás az ő, egyébként nehezen olvasható könyveiben, hogy habár más unalmasnak találja ezeket, de nagyon sok s részletes, de élvezetes leíró rész van benne. Hol több, hol kevesebb, de ez rá jellemző volt, ettől is vált stílusa egyedivé. Számomra belopta magát a szívembe ezzel, sőt, számomra ezek a részek nem unalmasak, én kifejezzen élvezem, ugyanis a leíró rész több szempontból is fontos: atmoszférát teremt, jobban megismerjük egy szereplő múltját, jelenét, kibontható benne jelleme, és érzékeltetheti a helyszíneket is, melyekre csak párbeszédekből, vagy zömében azokból, valljuk be, azért vajmi kevés képet kapnánk.
Az is izgalmas volt, hogy a sztorik nagyjából, pár oldal eltérésekkel mind kb. egyazon hosszúságúak, átlagban 80-92 oldal között mozognak. Illetve, a karácsony vagy ezen időszak mindegyikben központi szerepet kap. (Nem véletlen kerültek egy helyre e gyűjteményben.) Kettő történetet ajánlással bocsát az Olvasók elé a szerző, és az első történethez pedig Előszót mellékelt maga Dickens 1843-ban.
Nos, az első kis karácsonyi könyvecske természetesen nem is lehetne más, mint a talán leghíresebb Karácsonyi ének c. műve. Aki esetleg nem ismerné, annak röviden a tartalomról:
A Karácsonyi ének Ebenezer Scrooge úr-ról szól és egyedi „esetéről”. A zsörtölődő, zsémbes úr nemcsak smucig, hanem egyenesen utálja a karácsonyt, annak minden csinnadrattájával együtt. Valljuk be, megkeseredett és csak a munkájának él. Szegény írnokával is szigorúan bánik, az unokaöccse karácsonyi meghívását visszautasítja, mert nincs kedve az házas férfi feleségéhez, az éneklő gyerekeket elzavarja, a kéregetőket szintén elküldi, illetve eltemettette immár 7 éve volt üzlettársát, Marley urat. Egy szó mint száz: a karácsonyra csak annyit mondott: Humbug.
Maga szerény körülmények között élt, egyszerűen, egyedül. Azonban ezen a karácsony estén, amikor hazament, a kopogtatóban Marley arcát vélte felfedezni. Azt hitte káprázott a szeme, és elintézte azzal a szóval a jelenséget, mint amivel magát a karácsonyt is, hogy humbug.
Megette kis levesét, majd lefeküdni ment. Ezen az estén azonban Marley valóban feltűnt szellemalakjában. Habár Scrooge az elején még mindig kételkedett abban, hogy nem a szeme káprázik, Marley látványa és hogy milyen sorsa van, mennyi láncot cipel magával, elborzasztotta. Hogy saját sorsát és a hozzájuk hasonlóak sorsát elkerülje, Scrooge még jóváteheti ezen életbeli dolgait. (Bár Marley-t így is mindenki jobb szívűnek mondta, mint Scrooge-t). Az viszont még inkább elborzasztotta főhősünket, amit Marley megjósolt: három szellem fogja meglátogatni – várja őket. Mondani sem kell, hogy alig merte lehunyni a szemét.
A három szellem el is jött, ahogyan jósolta: az Elmúlt Karácsonyok Szellemével Scrooge visszatekintett a múltba, láthattuk, honnan jutott el a mostani „szintre”: a gondtalan, önfeledt gyermekkori és táncos karácsonyi estékből, a pénzéhsége miatt megromlott házassága utáni karácsonyi estékbe…. majd érkezett a Mostani Karácsonyok Szelleme, aki azt mutatta meg, mit beszélnek róla a háta mögött, szembesítette az igazsággal, mások sanyarú sorsával is. Beláthatott olyan háztartásokba, ahol mégis boldogok voltak, még ha szegényesen is, de a szeretet, mint összetartó erő mindenhol honolt. Még unokaöccséhez is bepillanthatott, ahol kinevették és élcelődtek rajta. Scrooge azt hitte nem tudja jobban elkeseríteni a látvány, amikor az Eljövendő Karácsonyok Szelleme megmutatta szomorú sorsát: hogyan fogja végezni, ha így folytatja, hogyan temetik el, hogyan nem gyászolja majd senki, hogyan fosztják ki a halála után… elborzadt látni nevét a sírkövön, és ekkor megtört: kegyelmet kér… s vajon megkapja? Hogyan tudná jóvátenni eddigi zsarnokságát? Létezik teljes átváltozás a karácsony, a szeretet szellemében?
Szereplők
Jacob Marley– A volt társa Scrooge-nak. Ő látogatja meg és jósolja meg a 3 szellem eljövetelét.
Ebenezer Scrooge– Főhősünk. Vele történik e furcsa história a szellemekkel.
A 3 szellem – Akik idéznek, megmutatnak, előrevetítenek.
Öreg Fezziwig/Dick Wilkins/Scrooge volt felesége– A visszatekintésekből látjuk őket, Scrooge múltjához tartozó személyek.
Crachit család- Az egyik fiú Scrooge írnoka (Bob). Itt lát rá a férfi arra, hogy a kistestvére írnokának nagyon beteg.
Fred és felesége és ismerőseik– Scrooge unokaöccse és annak családja.
Dilberné/Gilberné/Joe- Jövőbeni szereplők – felvázolva.
Összegzés
Bár én nem vagyok híve a kísértethistóriáknak, és ez pont egy ilyen, felkavaróak a szellemek, a látomások, kell hozzá egy lelki alkat, még ha tudjuk is, hogy ez egy leírt, kitalált történet; a karácsonyi téma, az arányok, a szerkezet, és a történet vonalvezetése és a történet kifuttatása mind elnyerték tetszésemet. Én összességében 3.8/5-öst adnék neki.
Harangszó – lidérces történet óévet búcsúztató, újévet köszöntő harangokról – négy fertályban
Történet
Toby Veck elég nyomasztó hangulatú története elevenedik meg ebben a lidérces „mesében”. Trapposnak becézik, mert akár esik, akár fúj, nagy haranglábak alatt áll minden egyes nap és várja a munkát fel-alá „trappolva”. Kisebb, de annál fontosabb „megbízásokat” kap, ugyanis küldöncként dolgozik, hozza-viszi a nagy fejesek leveleit, vagy csomagjait, vagy éppen mire kérik meg… alamizsna pénzért cserébe. Szegény Trappos egész nap ott áll és szinte koldul a pénzért. Gondolataiba merül és jó barátai eme harangok lesznek, akik állandóan konganak a feje felett. Lánya, Meg, aki gondoskodik róla, és látogatja meg a történet elején a „posztján”, a harangok alatt, mondhatnám úgy is, hogy a „burzsoá” negyedben. Meg közli apjával, hogy Richard, aki az udvarlója, megkérné a kezét és az esküvő nagy reménységére most lenne újévkor. A beszélgetés közben megérkezik Richard, azonban nem tudják érdemben kibeszélni a témát, ugyanis kilépnek az ajtón, ahol éppen a hozott pacalt enné meg Veck. A pacalját elveszik tőle… megeszik előtte, és csúfondárosan gúnyt űznek lányából is, és rábeszélnék, illetve pont, hogy lebeszélnék a házasságról a férfit is és a lányt is. Minek házasodik az ilyen? A „nagy” emberek szerint semmire nem valóak, és csak egymás terhére lennének, ha pedig „szaporodnak”, akkor is csak a nyomorra születne a gyermek? Beszédük gyomorforgató. Engem borzalmasan megviselt. Nem tudjuk meg a reakciókat, ugyanis egy levéllel elküldik Trappost, így kénytelen ott hagyni gyermekét, hogy ki tudja mivel beszélnék még tele a fejét, hiszen munka van, mennie kell. Egy parlamenti képviselőhöz kell eljuttatnia egy levelet, az elöljárótól. Így már fut is, munkájának köszönhetően korát meghazudtolóan jó kondiban van, de szegény a harangszóból is azt hallja ki, mintha azt konganák, hogy ők semmire nem valóak, minek is él az ilyen. Sajnos ez a gondolat megfogalmazódik benne, és a harangok emlékezetbe vésik…
A parlamenti képviselő házában egy „pórnépet” igen kedvelő és magát támogatójuknak mondó ember, Bowley és társasága fogadja. Nem tagadhatják azonban, hogy lenézik azt, aki ilyen munkával keresi a betevőt. Sajnos mai napig az az igaz, hogy ezt nézik az emberek, ki mit csinál, nem azt, hogy mennyi szeretet van a szívében és attól tisztességesen él, pláne, hogy a munkában semmi szégyen nincs. Bowley „előadást” tart arról, hogy az újévbe mindenképpen úgy kell mennie mindenkinek,hogy hátrahagy minden tartozást és tisztán léphet át. Veck ekkor is elszégyelli magát, mert a lakbérrel és a vegyeskereskedésben is tartozik pár shilling-gel. Bowley szerint így nem mehet nyugodt lelkiismerettel át az újévbe. Veck megint megkapja, hogy magyarul, minek is él az olyan, mint ő… teljes elkeseredésben viszi vissza a válasz levelet, ami a két „nagy” ember között zajlott: egy bizonyos Will Fern- t piti kis ügyért, de valóban elítélnék. Erről szól a válaszlevél, hogy ítéletet mondanak ezen ember felett, de Veck saját sorsába van belebetegedve. A válasz levél visszavitele közben azonban pontosan ebbe az emberbe fut: Will Fern-be, aki egy helyi barátnőjét keresi, hogy Lilian-t, a lányát rá hagyja, ő pedig beszéljen Cute elöljáróval, akinek éppen most viszi Trappos az elfogatásáról szóló parancsot vissza válaszként. Trappos nem kézbesít, lebeszéli Fern-t, hogy Cute-hoz elmenjen, rájön, ezekre az emberekre nem lehet hatni, és a kis ember nagysága megmutatkozik: miután meghallgatja, mi a „főben járó bűne” a szegény embernek, hazaviszi magához a gyermekkel együtt. Meg is lelkesen fogadja őket. Veck ismét hallja a harangokat, és míg a többiek vacsoráznak, ő is odaadja saját részét a vendégeknek, úgy dönt, hogy felmegy a templomi harangokhoz. Hogy milyen hívószót hallott ki a kongásból, nem tudhatjuk meg, de ott elalszik, majd a mélybe zuhan…
Innentől zavaros képek, lidércálmok sora indul meg: a harangok szellemei vészjóslóan mutatják sorsát: már meghalt rég, lezuhant a haranglábról a mélybe. Nem is érti Veck, mi történik, megjelenik Lilian szelleme is, aki megmutatja, mi történt apjával, hogy mégis látogatást tett az elöljárónál, hogyan beszélt ott, mi lesz majd a sorsa a lányának halála után: hogyan szerették meg egymást a lányok, hogyan halt meg Lilian is, és kerül Veck mellé a lidércképek levetítésekor, hogyan alakul majd Meg sorsa Richard-dal, aki a képek szerint elveszi, teherbe ejti, de a csecsemővel valóban éhezni fognak, míg majdnem öngyilkos is lesz a babával együtt, mert ugyanaz a gondolat kezd a sok visszautasítástól és háta mögött kibeszéléstől megfogalmazódni: minek él az ilyen… szeretné megvédeni gyermekét a nyomorúságos sorstól… ezért, mivel annyira szereti, de nem tudja ellátni… Meg úgy döntene, ahogy… Veck könyörög kegyelemért a lányának! Trappos ekkor rájön, hogy borzalmasat hibázott, amikor ezt kiejtette a száján, és most ezt büntetésként kapja: hogy a harangok hallották szavát, és ezek előre kivetítették azt, amik az ő saját félelmei, de nem gondolja komolyan, mert boldog a lányával, és azt akarja, hogy ő boldog legyen…. könyörög, hogy bocsássanak meg neki, amiért káromolta sorsát, és hadd óvja meg ettől a lányát, neki legyen boldog élete, ne az, amit ő félelemből előre megjósolna, mert más urak „belebeszélték” ezeket a gondolatokat és félelemmé alakultak benne. Győz a családi szeretet minden nyomorúság ellenére? Trappos csak álmodta az egészet vagy mi lesz a sorsa? Valóban az történne halála után, amiket látott? Meg férjhez megy valóban Richard-hoz? Minden kiderül a záró részben.
Szereplők
„Trappos” Toby Veck – Főhősünk, akinek lidércálmának elbeszéléséről szól a sztori. Küldönc.
Meg – A lánya.
Richard – Lánya vőlegénye.
Mr. Filer – Pártelnök.
Cute – Elöljáró.
Sir Joseph Bowley – Parlamenti képviselő.
Mr. Fish – Személyi titkár Bowley mellett.
Will Fern – „Bűnöző”, akit el akarnak ítélni, de Veck hazaviszi magához, hogy megmentse az ítélettől.
Lilian- Will Fern lánya.
Deedles– Bankár.
Chickenstalker-né, később Tugby-né – Boltos. Vegyeskereskedése van.
Összegzés
Számomra az egyik legnehezebb történet a könyvben. Habár átjön a lényeg, sokban megfelel az előző történethez, túl lidérces is lett nekem azért, illetve egy idő után elvesztettem a fonalat is… zavaros lett, hol kezdődik a valóság és hol a képzelet… bár itt kiélezve van a sztori az apa-lánya szeretetre és összetartó erőre, illetve annak példázata, mekkora teremtő ereje van a gondolatoknak, akárcsak egynek is, amit táplálunk magunkban, vagy engedjük, hogy mások befolyásoljanak bennünket egy olyan világban, ahol ők – az elöljárók – a „vezetők”, és feljebbvalónak képzelik magukat… Azért nem tetszett annyira, mert borzasztó megterhelő volt olvasni, ebben a sztoriban éleződött ki leginkább a szegénység okozta nyomor és sanyarú sors, nem volt lelkem olvasni… De a végkifejlet, persze, ahogy lenni szokott, emelt a sztorin, de én így is „sereghajtónak” titulálnám a könyvön belül. Elszomorított, ez az igazság. Sajnos azért, mert sokak sorsa mai napig ugyanez, pedig hány évezred eltelt már… 3.3/5.
Házi tücsök – tündérmese az otthonról – három cirpelésben
Történet
Nagy felszabadulás volt két történet után nem egy személy rémlátomásaiból előre látni a lidérces jövőképet, avagy múltat, ami kísért… hanem ezen történet meghitten és idillien indul, illetve szerkesztésében is sokkal cselekményesebb, több szereplővel, akik nem is szellemek. 🙂 Érkeznek a szereplők, bonyolódnak a szálak, kis idő telik el, és kis teret járunk be, de annál pörgősebb a dolog: ahogy megismerjük a kapcsolatrendszert és azon belül az „erőviszonyokat”, érkezik egy konfliktus, egy drámai csomópontban csúcsosodik ki a tündérmese, majd végül a harmadik cirpelésben, – mely nagyon találó a történet címéhez, hiszen a tücsök cirpel, – szóval, ott érkezik a megoldás.
Egy szegényes körülmények között élő asszony kannában főz egy hideg téli estén, a tücsök cirpel – nem lehet „kitenni”, mióta tíz évvel ezelőtt, szinte leányként ideérkezett a férjével, a fuvarossal, azóta a ház „része”, így szinte családtagnak számít. Ezen az estén nagy dolog történik: az asszony ugyanis a férjét várja haza, aki csecsemőjükkel tér otthonába. A fuvaros, John, már éltesebb korban lehet, sokat dolgozik, és habár szegényes körülmények között vannak, de el tudják tartani magukat, az újdonsült jövevényt, illetve még Boxer-t a kutyát is, valamint magukhoz vették a lelenc fiút Tilly-t, és a család tagja Slowboy kisasszony is, aki segít a gyerekekkel. Így mondhatnám, hogy elég népes már a családi kör, és a leggazdagabbak azért: mert van szeretet. Erre Mary, Pötty, a háziasszony mutat rá, férjével való beszélgetésben. Ő sosem panaszkodik, mindig van étel a háznál, és most gyarapodtak is, illetve igen… még a tücsökkel is meleg és szoros kapcsolatot ápol. Ezen az estén a fuvaros nemcsak a csecsemővel, csomagokkal tér haza, hanem egy idegen is felkéredzkedett kocsijára, aki egy agg öregember… és nagyot is hall. Mivel azonban még fizetni is hajlandó a kapott szobáért, ezért nem teszik ki a szűrét. Érkezik csomagjáért a család két ismerőse is: a szerény és serény Caleb, akinek lánya vak, vele él együtt, mert Edward fia sosem tért haza Dél-Amerikából, valószínű ott vesztette életét. Lánya, a vak Bertha számára pedig igyekszik a legjobbat mutatni magából és a világból. Így azonban sajnos hamis képet fest sok mindenről/mindenkiről lányának, aki ebben az álomvilágban ringatja magát. Érkezik még Tackleton úr is, akinek esküvője pont Mary-ék házassági évfordulóján lesz. Az úr eléggé kekeckedő, piperkőc, és sokkal többre tartja magát a társaság többi tagjánál. Nagyon büszke arra, hogy habár még a fuvarostól is öregebb, de olyan fiatal arája lesz, mint Mary, hiszen volt iskolatársnője, egy korban vannak. Mary rossz szemmel nézi ezt a közeledő frigyet, és habár Tackleton megpróbálja befűzni, hogy menjenek át hozzájuk, amikor is vendégségbe várja leendő menyasszonyát és annak anyját, Mary határozottan elutasítja. Átlát Tackleton cselszövésén: ő nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy minél kedvezőbb képet fessen magáról az arája előtt, miszerint ők jóban lennének, mert ez nem így van. Nem járnak össze…. nem úgy, mint Caleb-ékkel. Így kénytelenek távozni, Caleb is viszi a csomagját és Tackleton is… de távozásuk előtt Mary a titokzatos idegenre meredve röhögő- és sírógörcsöt kap egyszeriben. Senki nem érti, mi a baja, a nő nem is fedi fel, mi okozta nála eme reakciót. A két férfi távozik, a család elalszik.
A második részben új helyszínen vagyunk: Caleb-éknál, akik a Gruff és Tackleton szinte oldalsó lyukában laknak. Bertha azt hiszi, lakásuk szép és tágas… apja finom ruhákban, fiatalosan jár, hiszen az apja elmondásából ismeri a helyet, és konkrétan az egész világot, aki bizony tündérmesét írt le a lányának a néha kissé zord valóság helyett. Ezzel azonban nagyobb kárt tett lányában, mint hitte: meg akarta óvni sok csalódástól, még Tackleton-t is szentként tüntette fel, ezzel pedig sajnos azt érte el, hogy a lány titokban beleszeretett a férfiba, így borzalmasan érinti, amikor kiderül a férfi közeledő frigye. Ezt azonban igyekszik leplezni. Nagy eseményre kerül sor ezen a napon: ugyanis végül csak ide gyűlik össze a társaság: Tackleton és May Fielding, annak anyjával, Caleb-ék a vendégvárók, és ide csak eljönnek Mary-ék is, gyerekestől, mindenestül. A vacsora jókedvűen indul, nosztalgikus hangulatba kerülnek a lányok… de Mary igen csípősen szól a házasságról, a fiatalok vágyairól… utalva ezzel arra, hogy May talán nem jól választ. Fielding-né azonban a frigy abszolút támogatójaként szólal fel, ezzel lenyomva az „ellen hangot”. May csendben marad. Érzéseit nem tudjuk meg. Majd, amikor a fuvarosnak el kell mennie, majd visszatér este feleségéért, mert addig csomagokat visz ki, Tackleton kikíséri. Ekkor egy nagyon megható családi jelenet következik: Caleb észreveszi lánya szomorúságát, megváltozott, amióta a frigyről tud, mi lelte? Bertha teljesen kiborul, sírni kezd, és odahívja magához May-t, akit megáld, és elmondja milyen szerencsés és legyen boldog. A titka immár nyílt titok lesz, habár szavakkal nem mondta ki: de szerelmes Tackleton-ba, ezzel az apja és Mary is szembesülnek, Fielding-né elaludt. May zavarodottan reagál. Mary az, aki eltereli a szót. Így telik el a nap, amikor is a fuvaros visszatér feleségéért. Méghozzá nem is egyedül, a titokzatos öregember is vele van, aki a fuvaros szerint csak Mary-ről beszél, és ekkor még büszkeséggel tölti el. Kiderül azonban egy drámai fordulat ezen a napon: Tackleton félrehívja távozás előtt a fuvarost: kilesik, ahogyan a titokzatos idegenről kiderül, hogy egy fiatal férfi, nem is öreg, és a feleségét ölelgeti éppen – Mary-t, aki visszaaggatja rá az álszakállt és parókát. John természetesen össze van törve. Így hagyják el Caleb-ék „házát”, mely a férfi műhelyének is tekinthető.
A megoldó fejezetben Caleb könnyfakasztó jelenetére kerül sor lányával, bocsánatát kéri, amiért világ életében óvni akarta, de így összetörte a szívét, Bertha nem tud haragudni apjára. Az azonban megnyugtatja, hogy Mary jóságáról nem hazudott, hiszen a tetteket, ami feléjük irányul, nem lehet megszépíteni, az úgy van, ahogy történik, és Mary igaz barátnője. Bertha így az ő egyéni felfogásában végre valóban tisztán láthat, és megkapja „szeme világát”… képletesen.
John magában gyötrődik, a tisztánlátás nála is fontos szerepet kell, hogy játsszon… és előjön a házi tücsök… a tündér, házi szellemekkel, vagyis itt sem „ússzuk” meg őket, azonban megóvják a férfit, – Mary háziasszonyi mivoltának felidézésével, – attól, hogy azon az estén megölje az idegent, akit felesége szeretőjének sejt a kilesett pillanat óta. Akárhányszor becsmérelné a feleségét, a házi szellemek újra és újra megszépítik a felesége képét, emlékeztetve őt arra, ahogyan 10 éve szépen együtt élnek. Képes lenne erre Mary? Ki volt akkor igazán vak ebben a történetben?
Tackleton, saját esküvőjének napján, már reggel John-hoz érkezik… aki elmondja Tackleton-nak, hogy hogyan döntött Mary-vel kapcsolatban, de a nő kihallgatja félig a beszélgetést, majd színre lép és elmondja az igazat! Ki a titokzatos férfi, akiről kiderült, hogy fiatal és álcázza magát, mióta csak felbukkant? Ki ő igazából? Mi lesz Mary sorsa? Hogyan alakul házassági évfordulójuk? Hogyan zajlik le Tackleton esküvője? May hozzámegy feleségül?
A „megoldó” fejezetben, bocsánat, cirpelésben minden kiderül! A könyv egyik legjobb története ez szerintem, cselekmény, karakter- és helyszíni ábrázolás, és szerkezet szempontjából. Izgalmas a vége, több párbeszéd van, mint az első kettő sztoriban… és a drámai csomópont után meglepetésszerű, utolsó fordulattal oldódik meg minden!
Szereplők
John Peerybingle – Fuvarosként dolgozó, szegényes körülmények között élő ember, akinek felesége jóval fiatalabb, mint ő. Most született gyermekük.
Mary Peerybingle, Pötty, ahogy férje hívja – John lelkes, szorgos, apró termetű, vidám, jóságos felesége.
Tilly Slowboy – Tíz év körüli gyermek, lelencként nőtt fel, úgy fogadták be a Peerybingle házba.
Slowboy kiasasszony – A Peerbingle család tagja szinte, segít a gyermekekkel a ház körül. Érdekes, hogy ő a nevére vette a kisfiút… Tilly-t.
Boxer– A család kutyája.
Caleb Plummer-A család barátja, egyszerű, szegény, dolgos ember. Háza szinte egy mellékelágazása, egy kis lyuk a Gruff és Tackleton oldalán.
Bertha és Edward– Caleb gyermekei. Bertha vak, a fiú pedig Dél-Amerikában veszthette életét.
Tackleton- A Gruff és Tackleton cég játékárusa. Pökhendi figura. Még John-nál is idősebb, és fiatal feleséget nézett ki magának!
May Fielding – Ő a kinézett jövendőbeli ara, Mary volt iskolatársa.
Fielding-né– May kissé büszke és fennhéjázó anyja.
Összegzés
Ez a történet az egyik kedvencem a könyvön belül. És nem feltétlen azért, mert szerelemről van szó benne, házasságról, hiszen az előzőben is volt erről szó… Sokkal jobb a hangulata, pörgősebb is, zajlanak az események, a szerkesztése briliáns, izgalmas, végig fenntartja a figyelmet, és meglepő fordulatokkal szövi a cselekményt! Nincsenek kísértetek, lidércek, ehelyett „evilági” dolgok: mint az igazi családi lét, melyben vannak – félreértések, szerelem, féltékenység, megbocsájtás, öröm, remény… nagyon pozitív szín a könyvben ez a sztori, és ez kapta az egyik ajánlást is: egy bizonyos Lord Jeffrey személyében, 1845 karácsonyán. 5/5 a történet!
Az élet csatája – szerelmi történet – 3 részben
Történet
Egy elég bizarr képpel indulunk – a helyszín bemutatása, mely egykor véres angliai harcmező volt… a leíró részek itt is, mint az összes többi történetben, de itt is meghatározóak és velőig hatnak. Részletességgel mutatja be, aprólékosan azt a harcmezőt, melyen történetünk indul. Főszerepben a filozofikus Jeddler doktorral és két lányával, akik ma már a véres harcmező helyén örömtáncot járnak a kertben, muzsikaszóra. Akkor van ugyanis a kisebbik lány, Marion születésnapja.
Jeddler doktor, viccnek tartja az életet és benne minden, egyébként „komolyan kéne venni” – dolgot. Állandó harcban áll az élettel, és nem is sejti… milyen lecke vár rá, éppen önnön hibájából, ebben az életben. Ezen a délutánon azonban, két jogi képviselő, ügyvéd, barát, akik ridegek és kemények, Mr. Craggs és Mr. Snitchey érkeznek a családhoz. Megérkezik Alfred is, Marion szívszerelme, akit nővére, Grace legalább annyira becsül és tisztel, és ki is derül az ok: mivel Alfred gyámja az édesapjuk, így fogadott testvérük szinte, hiszen együtt nőttek fel. Marion kissé ódzkodik, ha Alfred jegyeseként emlegetik, de valódi szeretet van a szívében a fiú iránt, aki szintén rajongva szereti Marion-t. Most azonban azért gyűlnek össze, mert Alfred feletti gyámsága letelik a doktornak, és 3 évre külföldre megy tanulni a fiú, ahonnan visszatérvén Marion-nal lép majd frigyre. Fájó a búcsú, mindenki számára.
A második részben az ügyvédi irodában vagyunk, ahol egy bizonyos Michael Warden urat ismerhetünk meg, a harmincas évei elején, és éppen most… hogy is fogalmazzak… elkótyavetyélte a vagyonát… és erős megszorítkozásra kényszerül. A 3 év már eltelt Alfred távozása óta, és ő maga pedig hat hetet töltött egy baleset „jóvoltából” a doktor házában, és mi történt? Állítása szerint Marion-nal egymásba szerettek… és ő a lányt, ha már külföldre kényszerül, míg anyagi helyzete rendbe nem jön, bizony megszöktetné! Tud az Alfred-nak való ígéretről, de meggyőződéssel állítja, hogy a lány szereti és nem fogja kényszeríteni, de elhívja magával, mert a lány is úgy érzi, nem akar boldogtalan lenni…. a két ügyvéd egy hónapot ad a férfinak… és kettéáll a fülük… nem is hiszik el, hogy ez megtörténhetne, hiszen maguk voltak szem- és fültanúi a szerelmesek búcsújának annak idején. Ráadásul kiderül, hogy habár Alfred ezt meglepetésnek szánná, – de pont a doktor az, aki a levél tartalmát felfedi idő előtt, és ezzel megpecsételi maga sorsát… és a lányáét is, – ugyanis Alfred megírja, hogy szintén egy hónap múlva érkezik haza….
A 3 év eltelte után, egyazon estére esik így Alfred hazaérkezésének napja és az az este, amikor az ügyvédekkel aláírt papírok után Michael-nek el kell hagynia az országot. Marion a cseléd segítségével, akit Clemency-nek hívnak, titokban, az egy hónappal ezelőtti események valamelyik estéjén beszél Michael-lel, így derül ki számunkra is az, hogy valóban köze lehet a férfinek hozzá és az érzéseihez. Vagyis nem lódíthatott az ügyvédeknek a közöttük lévő dolgokról, bár nem „halljuk”, mit beszélnek meg egymással.
Eljön végül ez az este… a kompváltással egyik férfi jön, másik megy… szó szerint. Mi lesz a vége? Hogyan dönt Marion? Szívfájdalmat okoz édesapjának és szeretett nővérének, aki édesanyjuk elvesztése után a legnagyobb támasza volt, vagy a saját boldogságát keresi bátran, vagy egyáltalán megkockáztatna egy esetleges szökést, mely ott lóghat a levegőben azon az estén?? Kinek a boldogsága lebeg szeme előtt?
A záró részben, hat évvel az este után újra találkozunk a szereplőkkel, és mi tagadás mindenkire új világ köszöntött azóta, még a szolgálók szempontjából is. Nagy visszatérések, meglepetések, és újratalálkozások zajlanak, még inkább nagyobb és mélyebb sorsfordulatokkal, mint az előző mesében. Minden kérdésre megkerül a válasz…
Szereplők
Jeddler doktor – Az életet nem hajlandó komolyan venni. Neki ne jöjjenek se érzelmekkel, se joggal, játékosan vesz mindent és állandóan filozofál. Lányait rajongásig szereti.
Martha néni– Jeddler nővére, akivel viszont nem ápol jó viszonyt.
Grace – Az idősebbik lány. Kb. négy évvel előzte meg húga érkezését, akit imád és igyekszik neki példát mutatni. Mindene a családja, édesanyja halála után ő lett úgymond a házban a háziasszony. Rajong Alfred-ért is és szívből támogatja a frigyet, még, ha gyermekkorában mindig kikövetelte, hogy őt nevezzék Alfred arájának.
Marion – A gyönyörű húg, akibe látszólag könnyű „belebeszélni” a dolgokat. Alfred szívszerelme, Michael Warden-nel is az olvasó számára kevésbé, de azért érezhető módon, érzései lesznek a férfi 6 hetes ott tartózkodása során.
Alfred Heathfield– Jeddler doktor gyámfia. Szerelmes Marion-ba, de Grace-t is testvéreként szereti. 3 évre külföldre megy és nagy reménnyel tér vissza immár doktorként – kitartott szerelemmel a szívében Marion iránt, hogy végül nőül vegye.
Clemeny Newcome és Benjamin Britain– A ház szolgálói.
Mr. Craggs és Mr. Snitchey és feleségeik– Ügyvédek és az őket egymás ellen állandóan uszító feleségeik.
Michael Warden– A titokzatos férfi, aki elherdálta a vagyonát, és miután lova ledobta magáról, 6 hetet töltött a doktor házában, így ismerte meg a családot. Megkomolyodni szándékozik Marion szerelme jóvoltából. Vajon sikerül neki?
Összegzés
Számomra a könyv gyöngyszeme ez a történet. A két kedvencem pont az előző és ez a mese: gyönyörű példázatok! És mindkettő, érdekes, ajánlással készült, eme utóbbi a szerző svájci angol barátainak lett dedikálva. Gyönyörű leíró részekkel, fantasztikus és világos, választékos, elsőrangú irodalmi szöveggel, varázslatos tájleírásokkal, szinte megelevenedik előttünk minden sora a lapoknak. Lényegre törő, és abban is felülmúlja az előzőt, hogy nemcsak fenntartja a figyelmet végig, hanem fokozza, csak fokozza az érdeklődést, nem unalmas, pörög a cselekvés, szépen ábrázolódnak ki a jellemek, mégis az utolsó pillanatban kiderül: talán senkit nem ismertünk meg igazán és mi, olvasók is rosszul ítéltünk meg pár embert. Példázata, hogy az emberi jellem mennyire kiismerhetetlen igazából, hogy a szeretet mindenre képes, minden áldozathozatalra… mert az a feltétel nélküli szeretet formája, illetve, hogy mennyire fontos az odaadás. Van benne misztikum, izgalom, dráma… nem lehet letenni, és a végkifejlet meghatóan szívet melengető. A számomra eddig olvasott, vagy valaha olvasói szememmel találkozott leggyönyörűbb és tanulságosabb példázata a családi szeretetnek, főleg a testvéri szeretet imádnivaló és szívbemarkoló példázata. Sosem felejtem el, számomra ez a könyv és kb. maga Dickens legerősebb művévé vált. Csillagos öt/5.
A szellem embere és az árnnyal kötött alku – karácsonyi fantázia – 3 fejezetben
Történet
A sztori keretbe foglalja a könyvet: ahogyan az első történet is szerepeltet alcímeket, úgy ebben a történetben is van 3 fejezet, és mindegyiknek van alcíme. Ebben ismét visszatérnek a vontatott elbeszélő részek, a halmozás… amely kissé már unalmasnak is hathat – illetve feltűnik ismét a szellemvilág. Nem igazán volt kedvem egy kísértet históriához, az az igazság, de csak belevágtam. Furcsa volt két gyönyörű történet után ismét egy „zagyvaságos ” szellem história.
Ez a történet titokzatosan indul: egy kémikus-tanár, aki testalkatával, beszédével is egy megtört ember benyomását kelti, magányosan, visszavonultan él. Félig könyvtár – félig kémiai műhelynek ható helyiségében találkozunk főhősünkkel, akit már az elején „szellemlátónak” ír le a szerző. Természetesen az időpont itt is adott: karácsony este van. Mr. Redlaw, két szolgálójával, a házaspár Mr. és Mrs. William-mel diskurál mindenféle halandzsáról, sötét van és ridegség a szobában. William bőbeszédű, csak beszél és beszél jelentéktelen dolgokról. Késik az étel, majd Milly felbukkan apósával, Philip-el együtt, akinek 87 éves létére elég jó memóriája van, de emlékeit ismét és ismét felemlegeti. Beszél a régi karácsony estélyeiről, és többször ismétel dolgokat, tehát Redlaw, aki valószínűleg tudja ezt már rég: szegény papa, öregségére, habár vannak éles emlékei… csak a szépről, jóról emlékezik meg, de már kissé szenilis. A régen fiatal arcoktól hemzsegő lépcsőház most kihalt, de Milly felfedi, hogy egy fiú, egy diákja Mr.Redlaw-nak, egy közeli lakban, a Jeruzsálem-házban húzza meg magát, és rendet tett nála, mert nagyon magányos és jelenleg nagyon beteg. Egy kis szín mutatkozik meg a kémikus arcán, hogy majd ő átmegy, majd ő segít, szegény annyira szeretné magát hasznosnak tudni újra, de Milly határozottan lebeszéli róla. A kémikus végül megkapja ételét, és hogy „ki ne hűljön” szolgái és a papa – elvonulnak.
Amikor magára marad, kiderül „titka”, miért ódzkodik ő annyira a karácsonytól és az emlékektől. A tűzben torz képmása jelenik meg. Saját gondolatai kivetüléseként. Szó szerint kísérti a múlt, rossz emlékeivel. Nem tágít a jelenség, hanem csak visszhangzik és visszhangzik, mígnem újra feltépi a sebeket: mesél magáról…. azaz a férfiról, aki boldog volt és volt egy húga… együtt éltek, a húg csak a bátyjának élt, talán lett is volna alkalma férjhez menni, de Redlaw egyik barátja csúnyán átverte őket, illetve a férfinak szintén lehetett volna valakije, mégis egyedül maradt, ezért a húg is rászánta egész életét, míg egy karácsony tájékán meghalt. A veszteséggel és barátja csúf árulásával a nyomorúságos emlékek szó szerint arcába kiabálnak. Redlaw szinte az őrület határára kerül, és kéri önnön szellemét, hagyja abba, fossza meg minden nyomorúságos emlékétől. Innen érkezik a fejezet neve: A kapott adomány. Ugyanis a szellem alkut ajánl: neki megvan a képessége, hogy „kitörölje” azokat az emlékeket, amikre nem akar emlékezni. Tudja a kémikus, hogy mindenkinek megvan a maga „nyomora”, de ő nem akar emlékezni, mert megkeseríti az életét. A kémikus visszakozna eleinte, de mikor kiderül, hogy ez a kitörlési procedúra a megszerzett tudásra, értelmére nem, csak a sajgó sebekre érvényes, ezért belemegy. A szellem megesketi: innentől, hogy rájött, mennyivel könnyebb és boldogabb a sanyarú emlékek nélkül élni majd, és létezik ez a láthatatlan törlés gomb… ezt a képességét mindazokra, akikkel ezután érintkezik, továbbadja ennek a szabadságát. Ez a képessége tehát hatalom. Ne feledje. Így tűnik el szeme elől kísértete és annak lelke és a hang. Amikor is ordibáló hangot hall… Kimegy a folyosóra. Ahonnan egy vadmacska-szerű, gyermek méretű, szinte torzalak, nagy hajjal, egy fiú képében, aki állat módjára viselkedik, egy torz lény szinte -úgy ront be a szobába, mintha nem is evilági lény lenne és Milly-t keresi nagy elánnal. A kémikus odakísérné, mert elrettenti a gyerek viselkedése. Valóban borzalmas a „jelenség”, átkísérné Milly-ékhez a fiút, de visszhangoznak saját szellemének szavai: kapott adományát mindenkire terjeszteni fogja, így úgy dönt, menjen a fiú egyedül, ő aznap már nem akar kimozdulni… elmagyarázza az utat, majd visszavonul. Bezárkózik, szó szerint megijedt saját magától. Nem tudja, milyen adomány birtokában van, felzaklatták az események, (mi tagadás, az olvasó is hasonlóan küzdhet ezzel) nem tudja, innentől hogyan viselkedjen. Immár teljesen egyedül maradt… egyedül volt a szobában tényleg, nem volt fantázia látomása önnön magáról.
A második fejezetben, a továbbadott adományról olvashatunk felkavaró oldalakat. A Jeruzsálem-házban indítunk, ahol a nyolc gyermekes Tetterby családdal találkozunk. A férfi újságos, Johnny fia az egyetlen lányra vigyáz, ő a legkisebbik, a többi fiú rosszcsontként szaladozik, a legnagyobbik fiú rikkancs, az anyja pedig piacol. Mire hazaérnek, az asszony és Dolp fia, már sikerül otthon rendet tenni, de az asszony zaklatott állapotban van. Bevallja, hogy megbánta a hazafelé úton történő nagy „bűnét”, hogy ahogy látta, hogy itt a karácsony és mindenki ajándékot vásárol, míg ők nekik üres a gyomruk és zsebük, nem is jut étel minden gyermeknek, ő bizony arra gondolt, milyen más élete lenne, ha nem ment volna férjhez, és ne lenne ennyi gyermeke. Ezt nagyon megbánta. Az emberi érzelmekkel teli jelenetbe Redlaw lép bele, szinte észre se veszik, sőt az asszony fél tőle, mert már ránézett az utcán egyszer… és érthetetlen reakciót is vált ki belőle. Hisz tudjuk, az „adomány”… viszont a bűnös gondolatait még ekkor is megvallotta az asszony, tehát Redlaw még mindig nem tudja, mivel és hogyan éri el a „hatást”, pedig azt mondták neki, mindenkinek átadja, és ezzel jót tesz az embereknek. Próbál érzékenyen és finoman viselkedni, viszont, ahogy a bánat, a baj és szenvedés eltűnt, úgy az együttérzés és empátia és érdeklődés is belőle. Nem az volt, ki korábban. Mindenesetre felmegy a fiúhoz, akiről az előző részben Milly mesélt. A fiatallal ketten maradnak. A beszélgetésből kiderül, hogy a fiú, a tanítványa, aki még lábadozik és kedves, empatikus, felfedi kilétét: egy boldogtalan házasságból született, az anyja imádta őt, Redlaw-t, apja kilétéről nincs szó. Arra van csak utalás, hogy mivel az anyja szerette, és arról is tud, hogy Redlaw is gyengéd érzéseket táplált egykor anyja iránt… ezért akart tőle tanulni. Lelepleződött. A férfi azonban egy homloksimítással eléri a hatást: a fiú közönyös lesz, és feldúlt, nem az a visszahúzódó, empatikus lény, aki fogadta. Ekkor rájön, ez az, amikor megtörténik a másikban a „hatás”, akkor „örökít”, ha beszélgetőtársa a homlokát simítja. Ekkor törlődik minden bánat, de ezzel együtt a megértő empátia is. Érkezik Milly, azonban Redlaw nem akar vele összefutni, elbújik. Szemtanúja lesz azonban „tettének”. A fiú durván bánik azzal, akinek hálás kéne legyen. A nő eleinte észre sem veszi a nagy változást, de kimondja a kulcsszót: ha nem lenne bánat és szomorúság, nem látnánk mennyi jóság vesz bennünket körül és nem tudjuk azt becsülni, valamint nincs, amiért meg akarnánk bánni a bűneinket, hiszen maga a lelkiismeret hangja szólna meg abban. A fiú azonban közli, tudja, hogy sokkal tartozik neki, de elégedjen meg a szóval, tőle ne várjon mást, és érzékelteti, hogy a terhére van. Milly nem akart sok lenni, és nem várt pénzbeli jutalmat segítségéért, de megsértve érzi magát, ezért távozik. Majd a zavarodott fiút, aki kettesben maradva újra nagy csodálatával Redlaw iránt, követelné vissza régi önmagát, nem érti mit tett vele, de Redlaw elmenekül. Tudja, hogy eddig csak arra a vad kisfiúra nem gyakorolt „ilyen elidegenedő hatást”… ezért megkeresi. Még szerencse, hogy senki nincs otthon, mert őket megóvná ettől az „adománytól”, de arra kéri a fiút, vigye olyan helyre, ahol a szenvedést az emlékek kitörlésével együtt enyhítheti. A fiú pénzért cserébe megteszi. Abban a házban azonban csak betegek, és öngyilkossággal próbálkozó egyedek vannak, borzalmasan felkavaró. És akaratán kívül pont azokkal fut össze, akiket elkerült volna: William-ékkel. Milly-t kivéve. Kiderül ugyanis, hogy George, Philip legidősebbik fia, a tékozló fiú, aki rossz útra tért, most haldoklik. Redlaw viaskodva magával mégis marad… úgy van vele, a haldoklónak még jobb is, ha kitörli azt, amiért most bűnbocsájtást kéne kérnie. Azonban a fiú odahívja magához, és ismét érkezik a homloksimítás… ennyi. Bevégeztetett. Amitől félt, valóság lett: mivel érintkezett Williammel, Philip-el és George-al, mindenkiből elszállt a csepp emberi jóindulat, megbánásra való hajlam és megbocsájtásra való hajlam is. A család otthagyja George-ot sorsára, Philip végképp nem emlékszik semmire, és William is eltávolodik apjától, elmondja, hogy tán 40 éve is a terhére van csak… egyszóval szétbomlik az a család, akivel az előző részben találkoztunk. Milly még óvva van ettől, hisz nincs jelen. Az épületben azonban Redlaw lát egy férfit, és George is: egy fekete alakot… George még utolsó, józan pillanatában azt mondja Redlaw-nak, ha ismeri, mentse meg, mert úgy véli, öngyilkos akar lenni. Ezután megy végbe a változás, és látván mit tett a 3 férfival, ennek a kórháznak mondható helyről Redlaw csak úgy elmenekül, hogy nyomát se látni. Visszatér a fiúval, és már látja, hogy ez az „adomány” mekkora hatalom és nem akar ezzel élni tovább. Nem érez meghatottságot, ha szomorú zenét hall, vagy temetőben jár, nem lágyul el a holdfényes éjszakán, minden érzékenysége oda… rideg és közönyös, szinte érzelmektől mentes lett, és nemhogy nem hoz jót az embereknek, de a csepp emberit is kiöli ezzel belőlük. Ahogy Milly mondta: „bánat nélkül nem látjuk és értékeljük a körülöttünk lévő jóságot.” Ekkor sírva kopogtat Milly, de nem engedi be, sőt hívná árnyát vissza, hogy segítsen és oldozza fel! Milly könyörög, hogy engedje be, mert kell a segítsége: nem érti az urát és apósát, megváltoztak, Denhem is egyre rosszabbul van, ráadásul George is azt mondta: egy férfi, akit Redlaw is látott és ismer, öngyilkosságra készül, így hát segítsen azt megtalálni, engedje be…. Redlaw azonban nem teszi meg….
A záró fejezetben a visszájára forduló adományról olvasunk. Redlaw újra hallja a zenét, és valami kezd benne sejleni: a veszteség tudat, hogy kitöröltette emlékeit már szinte sajgó seb…. ekkor a csendben megjelenik ismét a fantom, kézen fogva Milly-vel árnyképként. A kémikus könyörög, hogy szüntesse meg ezt róla és a „hatalmát” is, megbánta, vissza akarja csinálni. De sajnos menthetetlen. A kémikus nem tud belenyugodni, helyre sem tudja hozni? Vissza akarja legalább másokban változtatni azt a hatást, amit elért… ekkor a fantom Milly-re néz. Ő a kulcs. Keresse meg. Több választ nem kap, csak még arra, miért volt a fiú egyedül közönyös az ő hatására? Nála miért nem hatott az „adomány”? A válasz kijózanító: mivel annak az emberiségnek a gyermeke, aki azzal a hatalommal élne, mint amit ő is „igénybe vett”. Ilyen emberek lennének, sanyarú puszták, sivatagok, tele ürességgel. A fiútól nem lehet elvenni semmit, mert eleve ennek a „gyümölcse”. Redlaw borzalmasan szánja a fiút, már nem szörnyülködik, hiszen sajnos így sorstársak lettek…. emlékek és értő érzések nélkül.
Másnap reggel a Tetterby család felbolydulását láthatjuk – sajnos rájuk is hatott az „adomány”: a házaspár kígyót-békát hány egymás szemére, átkozzák a napot is, amikor megismerkedtek, addig a percig, mígnem csak meglátják,hogy közeledik Milly. Ekkor, mintha szemükről homály szállna fel, sírva kérnek egymástól bocsánatot és ismét jóság és szeretet telíti meg a házat. Milly meg is van lepődve. Elmondja, hogy aznap korán megkereste a kémikus, és elment George-hoz vele a kórházba, onnan jön éppen. George is megbánta bűneit, nem is érti, mi történik mindenkivel egy nap leforgása alatt. A Denham fiú is szalad hozzá szeretetteljesen… akinek jó hírt hozott Milly: menyasszonya eljött hozzá. Miután mindenkibe kezd visszatérni a jóság, otthon William-ék is tűkön ülve várják haza az asszonyt. Itt megint elhangzik fontos monológ Milly-től: a rossz emlékek „kitörlésével” az egyik legnagyobb erényt veszítjük el: a megbocsájtás felszabadító erejét, hogy mi magunk is bocsánatot kérhetünk és mi is megbocsájthatunk. Kiderül Milly személyes tragédiája, az is, hogy miért ő a kulcs a megoldáshoz, kiderül, ki volt az az idegen, akit a kórházban láttak, kiderül annak a férfinak a sorsa, illetve az is, Redlaw számára van-e egyáltalán még visszaút? Képes újra emlékezni? Képes a megbocsájtásra? Miért csüng szinte Milly-n? Miért az a történet mottója, hogy „Uram, örökzöldnek tarts meg emlékezetem”? Ezek fontosságára is fény derül…
Szereplők
Mr. Redlaw– visszavonult kémikus és tanár. Magányosan él.
Milly és Mr. William – házaspár, a szolgálói Redlaw-nak.
Philip– Mr. William 87 éves édesapja.
George– William testvére, Philip legidősebb, tékozló fia.
Fiú– Milly meggyógyította és befogadta, ő az, aki ráront szegény Redlaw-ra. Nincs neve, és azt se tudja, mi az, hogy lakcím… Egyedül rá nem hat a kapott „adomány”…
Edmund Denham, eredetileg Longford – a gyengélkedő fiú, Redlaw volt tanítványa, akit Milly ápolgat a Jeruzsálem-házban.
Tetterby-ék – a család a Jeruzsálem-házban lakik, az apa újságos, az asszony piacol, legnagyobbik fiuk a vasútállomáson rikkancs, Johnny pedig a legkisebbikre vigyáz. Összesen nyolcan vannak testvérek, egy lány van, az újszülött. Náluk fekszik a gyengélkedő Edmund.
Összegzés
Ez a legellentmondásosabb történet bennem, de nagyon hatásos a végkifejlet, az biztos. Volt, hogy borzongtam, volt, hogy átugrottam részeket, mert untam, volt, hogy el is ijedtem, letettem, hogy nem bírom olvasni, ezzel szemben az utolsó fejezetet csak úgy bújtam… és végül sírtam is. Felkavaró, kiborító, megható. Ez mind. Olyan vegyes felvágott az élet érzéseiből, mint az maga – az élet. Összességében hatásos végkimenetele a könyvnek, talán nem véletlen választották záró sztorinak, én 4/5-re értékelem.
Én szívből ajánlom nektek a könyvet, tanulságos, és megtelíti a szíved a végén jó érzéssel! Viszont, ha karácsonyi hangulatban olvasod, az lehet sokat nyomna a latba. Viszont így is értékes olvasmány volt, az biztos!! A Házi tücsök és Az élet csatája nagy kedvenceimmé váltak, nem feledem őket…
Értékelés: (összben) 4.2/5 ( a hosszúsága és a nehézkesebb nyelvezet miatt, valamint mert felkavaró és nyomasztó a hangulata átlagban ettől a sok szellemtől, meg kísértettől, meg látomás, meg lidércek, szóval ezektől elég „nehéz” marad a könyv, két gyöngyszemet kivéve. Azok, valamint jó pár gyönyörű leíró rész és a tanulságos üzenetek, melyek elgondolkodtatóak – nagyon felhúzzák a gyűjteményt!)
Köszönöm a páromnak, aki megvette e könyvet Édesanyámnak karácsonyra… helyette én olvastam el most… de imádta volna, könnyezett is volna nem egy sztorin. Így viszont én gazdagodtam csoda irodalmi gyöngyszemekkel.
Több könyvajánlóm ITT
Saját a kép!