Megjelenés: 2021.10.13.
ÉN HISZEK ABBAN, HOGY A LÉLEKNEK IS VANNAK LÁTHATATLAN SZIRMAI – INTERJÚ FARAGÓ MAIA ÍRÓNŐVEL
Faragó Maia elsőkönyves írónővel beszélgettem a könyve megejelénésének apropóján. Az interjúból kiderül, hogy Maia számára az írás olyan létszükséglet, mint a levegővétel, és legalább olyan természetes is. Továbbá mesélt nekünk érdekes gondolatáról, ami egy gyönyörű metafora: a lélek olyan, mint egy virág.
Kezdetben mesélj egy kicsit magadról! Mivel foglalkozol, miért fogtál bele az írásba és mióta írsz?
A művészetek, ezen belül a zene, tánc, éneklés, színművészet, filmek, könyvek és az írás felé irányuló érdeklődésem már gyermekkoromban megvolt. Ez az érdeklődés szeretetté mélyült, s bár eleinte több felé irányult a figyelmem a művészeti ágakon belül, de ezekben a megismerési folyamatokban személyemet is felfedeztem, tapasztaltam és fejlődtem.
Több, más művészeti közegben is tanultam, mozogtam később, hogy mostanra biztos legyen: én az írásban találtam meg mind az emberi, mind az alkotói, művészi szabadságom a legjobban. Ez az a művészi közeg, amiben komfortosan és természetesen tudok mozogni. Ez, ami erőlködés nélkül áramlik ki belőlem a világra.
Magával az írással kötött házasságom egyébként a főiskolai éveim alatt kötettett és tart mai napig: kitüntetéses sajtó kommunikátori diplomával végeztem: kommunikáció – és médiatudomány szakon. Ott szerelmesedtem bele az írással foglalkozó szemináriumokba, ott indult el úgymond professzionálisabb szinten az írással való kapcsolatom. Később dolgoztam is újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, kommunikációs asszisztensként is. Szakmai pályám innen indult.
Sok felé vitt az élet, mire ismét komolyan az életembe visszakerült az írás, idén.
Milyen szerepet tölt be az írás az életedben?
Maga az írás rendkívül nagy hatást gyakorol rám. Mint mindenkinek, nekem is voltak, vannak nehéz, fájdalommal teli periódusaim. Akkor mindig arra használtam az írást, hogy megkönnyebbüljek, hogy kiírjam magamból az adott eseményt, hogy felvidítsam magam, új célt tűzzek ki magam elé. Egyszóval terápia volt. Ha boldog vagyok, akkor pedig azért, hogy hitet adjak, mosolyt csaljak az arcokra, és megosszam azt, mennyi szépet rejt magában az élet. Az írásnak így vagy úgy mindig segítő hatása van. Már csak azzal is, ha az ember leírja érzéseit, aznapi történéseit, gondolatait, segít tisztába tenni a dolgokat, tisztán látni és eljutni önmagához, lelke legmélyéig, az önmegismerésig.
Több dolgot így tudtam később értelmezni saját életemben, hogy leírtam. Így örökítettem meg eseményeket, pillanatokat, így segítettem át magam az összes mélypontomon.
Élvezem, másrészt a legtermészetesebb önkifejezési módom. Minden írásomban – azon túl, hogy másoknak is adok velük remélhetőleg – legmélyebb részemig benne vagyok, teljes lényemmel.
A teljes interjú ITT olvasható!