Könyvet írok! 3.rész

Kialakul a könyv felépítése, koncepciója, szerkezete, alakja és kivitelezése bennem. 🖋

Kiderült a meglepetés: a blog indulásával együtt folyamatosan dolgoztam egy másik projekten is: magánkiadásban megjelenésre kerül első könyvem, A Lélek szirmai névvel.

Ez inspirált arra, hogy magáról az alkotói folyamatról és a kiadás menetéről készítsek egy blog-sorozatot itt, a saját felületemen. 

Minden, mondtam, amit saját bőrön megtapasztalok, itt otthont kap. Hol kezdjük? Mik is egy könyv kiadásának lépései? Mely élményekkel és tapasztalatokkal, tanulságokkal gazdagszik az ember? Miért kezdődik a könyvkiadás után a  „munka”? Végig megyünk mindenen, lépésről-lépésre.

A könyv első kivitelezési formája, és maga a gondolat, hogy össze kéne gyűjteni írásaimat egy könnyvé, kézirattá, gyűjteménnyé legelőször 2016-ban fogalmazódott meg bennem. Eltelt már jó sok idő azután, miután ért az a csalódás is, sőt, utána jött még egy reménytelen szerelem…és zajlott az élet is közben ugye, szóval eltelt megfelelő időszak ahhoz, hogy vissza tudjak tekinteni, és habár nem mindenféle érzelem nélkül, de mindenesetre, és ez fontos, elfogultság nélkül tudtam leülni, átnézni őket. Már nem ragadott el egy-egy írás, és ez tényleg nem utolsó szempont, hiszen, mégiscsak a saját magam munkájáról van szó, és nem lehet az ember elfogult. Úgyhogy nem is baj, hogy elteltek az évek, és az egészből megértettem a lényeget, hogy miért alakult úgy sok minden ahogy, és úgy tudtam visszatekinteni rá, mint ami megelégedéssel tölt el, hogy elmúlt, megtörtént, vagy éppen, hogy nem történt meg az életemben. Így kezdtem szortírozni az írásokat. Furcsa is volt, és mégis lelkesedést adott. Legtöbbször mosolyogtam már, hogy „Te jó ég, milyen mélyen voltam…Uffff, milyen bolond voltam.”

A színibe jártam, úgyhogy helyes módon teret adtam magamból és magamnak a „művész énemből”. Ezért került újra elő az írás ismét rendszeresen, és mert akkor is sok minden történt velem és született meg belőlem. Akkor jutott eszembe a kb. öt évvel azelőtti folyamat, amikor tényleg mindent úgy éltem meg, hogy „dokumentáltam” is, és folytak a szavak, csak úgy megindult a lelkem, mert úgy éltem meg és túl a dolgokat…és úgy tudtam tovább is lépni. Ebben a köztes időben is, 2012-2013-ban is sokat „termeltem”, de a főiskolai időszak flowja után két évre vagy másfél háttérbe szorult az írás. Kijöttem a főiskoláról és „elkapott” az élet….annak minden felelősségével együtt. Bár akkor még, ahhoz képest, ami mára van, mit sem tudtam mi a felelősség igazán. Enyém volt a világ, nem érhetett semmi baj, nem hedonistán, csak éltem tisztán az élményeket és ha semmim se volt, én akkor is olyan boldog voltam, mint soha….mert rendben voltam önmagammal is. Azt a lángot, amit a könyvben is fenntartok, mindig igyekeztem és azóta is igyekszem magamban fenntartani. Úgyhogy, ha bolondnak néztek is, igaz és tény, hogy van, amikor pl. tavaly ebben a pandémiában elővettem a könyv első formájában megjelent példányát, és azzal igyekeztem magamat emlékeztetni arra, amikre már régebben rájöttem, és meg is éltem…..szóval úgy „gyógyítottam belsőm”, hogy magamat olvastam…..

Szóval közel két évig nem igazán születtek jelentősebb írások sem. Sem vers, és mert talán … nem volt mesélni valóm. A színiben természetesen érik az embert olyan impulzusok, amiért elkezd írni. Mert hirtelen annyi minden történik és elkezdi igazán mélyen felfedezni önmagát. Minden mélységével, színével együtt. Ahhoz, hogy elmondjam, ott miket él meg az ember, talán új könyv kéne….és talán meg is lesz. Ki tudja. 😊

Ott kezdtem el újra írni, és akkor ülepedett le mindaz, öt év után, ami esetleg még hátra maradt bennem. Azt láttam, hogy akinek csak megmutattam egy-két gondolatsort vagy verset, tudott erőt nyerni belőle, úgyhogy arra gondoltam, mi lenne, ha csinálnék egy gyűjtemény példányt. Ekkor állt össze bennem a gondolat, és ekkor kezdtem el a könyv első formájának kivitelezését is.

Mivel ugye megvoltak az anyagok, jött a feladat, hogy szortírozzak. Hogy gyűjtsek. Ez sem könnyű, hiszen, ettől sokkal több írásom, versem van, mint ami itt megjelenik, és mégis dönteni kellett, válogatni. Nemcsak a fejezetek szerint, hanem értékrendileg, formailag, stílusilag, témában, hosszban, egyszóval ez a szortírozás nagy mérlegeléssel jár együtt. Igyekeztem az arányokra is figyelni, nem lehettem tényleg elfogult, bár annyi történetem van…..és még több vers. De mivel több ugyanabban az időszakban született, nem lehet nagyon elcsépelt sem, hogy mindig a szenvedéssel jöjjek, vagy éppen a boldogságtól csepegjen el a könyv. Nagyon vékony a vonal, nagyon oda kell figyelni. Igyekeztem a legtöbbet és legjobbat kihozni belőle. Milyen érdekes mégis, hogy a legtöbb tartalom a magányról és a boldogságról szóló fejezetemben lett így, a második verzióban.

Úgyhogy nekiláttam előkeresni minden füzetet, minden fecnit, amiben visszatalálhatóak gondolataim, vagy a margókra vésett verseim. Szelektálni kezdtem és kialakult öt fejezet. Ahogy előző blog bejegyzésemben is említettem, azokhoz a folyamatokhoz kötve, ami bennünk végigmegy az életben. És mégis változóan, mert ahogy telik az idő, úgy mi is, és az érzések átformálódnak, a nézőpontod kiszélesedik, az emlék halványul…….és máshogyan tudsz rátekinteni mindenre, vagy máshogy éled meg, mert tapasztaltál már, vagy mások a körülmények, akár annak köszönhetően, mert más emberről írsz, mert más impulzus adta élethelyzetben született meg, vagy azt próbálod meg szavakba önteni. Izgalmas volt számomra visszaolvasni, hogy az ember mennyit fejlődik a stílusában, úgyhogy -ezt szintén említettem- végig követhető az ember témaválasztására irányuló ízlés finomodása az írás stílusában, szerkezetében, saját Hangjában, mindezt saját történeteiben megnyilvánulva. Becsomagolva az életem ezen szakasza….40 kis gyümölcsben….egész nagy kihívás volt. Összeszedni egy könyvbe. 60-100 oldalban….. öt év munkája……és öt év az emberi életből, annyira furcsa, igaz? Meg is kérdeztem magamtól: „Ennyi lenne?” Hm…..hát, megélni mindenképp öt év volt…….és az út folytatódott.

2016-ban a szelektálás és összeválogatás aprólékos és igényes, rendkívüli odafigyelést megkövetelő, mérlegelő munkája után, magam szerkesztettem meg a fejezeteket, és teljes akartam lenni, még akkor is, ha tudtam, ez annyira nem „élesben” fog menni…….. írtam Elő-Utószót, és Ajánlást, valamint Köszönetet is. Minden legyen akkor igazán formai, mégiscsak a számomra legkedvesebbek fogják megkapni. 😊

Utólag meg tudom fogalmazni miért: egyszerűen bennem nem ért meg ez a dolog anno, hogy „nagyban” gondolkodjak. Nem álltam rá készen sem személyi érésben, sem anyagilag. Mindig csak a tartalomért voltam felelős, azt szolgáltattam ugye, és előre fáradt voltam minden másnak magam utánajárni, kiadóról esetleg kiadóra kilincselni……fontos dolgokban döntéseket hozni, beleállni a dolgokba, amit feljebb írtam, ugye … egyre több felelősséget vállalni saját döntés után. És hát, bizony, a könyvírás, és könyvkiadás nem olcsó mulatság, pláne, ha az ember magánkiadásban szeretné vagy tudja csinálni ezt. Hallottam arról, hogy magánkiadás, és mégse jutott el a tudatomig, csak a fülemig-szoktam mondani. Mit jelent ez? A tudatom, ha valamire nincs készen, vagy nem akarja/tudja befogadni, úgysem fogja fel. Tehát tudtam a létezésről, de egyrészt lusta voltam, és nem álltam úgy anyagilag sem. Egyetlen mintapéldányban gondolkodtam, amit saját magam szerkesztettem meg elejétől végéig, és azt jutattam el a környezetemnek.

Előző részben kifejtettem miért szólt Most a belső hangom, hogy jelenleg viszont tényleg az az időszak van, amikor ebbe kóstoljak bele, járjam végig az utat, próbáljam ki, tanuljak- tanuljak -tanuljak és tapasztaljak és gazdagodjak az élmények által, amit ez jelent. A Magánkiadás.

Az első verzió szerkesztésekor a könyv olyan volt, mint én is akkor: színes; minden oldalon nagy képek, az egész könyv gazdag volt impulzusban. Nem figyeltem viszont arra, mennyire olvasható attól igazán a szöveg (persze odafigyeltem azért), de ha egy-két betű nem látszódott, úgy voltam vele, nem baj, a képzelet tudja társítani, inkább a képekre helyeztem a hangsúlyt, minél inkább szolgálják az írást annak illusztrációjaként. Úgy, hogy közben, persze ez az akkori helyzetben nem volt baj, mert nem volt terjesztve sehol, úgy, hogy persze a képeimet innen-onnan szedtem, nem figyeltem a jogtisztaságra, sem arra, hogy mennyire mutat jól, mert azt sem tudtam, melyik az a képméret, amivel lehet dolgozni-minőségben.

Nem is azt mondanám, hogy nem voltam a kivitelezésnél igényes, egyszerűen máshogy gondolkodtam agyban. Tudtam, hogy úgyis “csak magamnak” lesz.

A nevem rá sem tettem a címlapra, a borítókép hűen reprezentálta a könyvben végighúzódó hangulati/érzelmi kettősséget. A kézirat címe is más volt, amit szerettem volna most is meghagyni, viszont sajnos megelőztek, ezért hiába állt nálam évekig ilyen címmel a példányom, nem adhattam ki úgy, de a blogom ezen a címen futhat, hála Istennek. 😊 Nem emlékszem pontosan honnan jött az ihlet, nagyon megtetszett ez a szó, leginkább kifejező volt a belső tartalomra. Terjesztésre nem került a könyv, mondom, csupán egyetlen igazi nyomtatott példány született, mindenféle vonalkód, ISBN szám (hogy mik ezek és miért kellenek, arról később…) nélkül, szóval igazából a könyv, a kiadási folyamat szinte teljes átugrásával, gyakorlatlansággal készült el 2016 szeptemberében. Igazából nem jártam utána a dolgoknak, elfogadtam, megalkudtam azzal, amit ajánlottak a készítésnél.

A végeredmény 21x27cm-es, kemény fedeles, legvastagabb műnyomő papírral (bár akkor még semmit nem tudtam papírminőségről vagy vastagságról) és ragasztókötéssel készült, egy cm-es gerincű, színes könyv lett.

A könyv első verziója, 2016-ban. Magánpéldányom.

Mi lett ezen első verzió sorsa?

folytatás következik…

képek: borítókép:pixabay.com, a két könyv képei sajátok

A sorozat előző bejegyzései ITT olvashatóak.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót