Nem is tudom, hol kezdjemTele van szívem…Veled nem hiányzik semmi semMinden helyére tud kerülni, kedvesem! Két karod között ott a világ,Az otthon, a legnagyobb biztonság.

Hello, it’s me…Na jó, ne aggódj, nem kezdem el az Adele dalt énekelni. Csak azt akarom mondani… Hogy tudom, még most öleltél meg, s még

Azt mondod: “ együtt olyanok vagyunk, mint összegyúrt művészeti alkotások… Úgy lefestenélek, meg kellene örökíteni lelkünket, Amit egymásnak jelentenek…” Milyen is lehetne? Azt mondod, én

Sejtem, hogy talán sok az irigyem… Nem szolgáltam rá, higgy nekem! Nem is értem. Mert látták darabokban kiabálni a lelkem, Vàllaltam mindent kendőzetlen… Amikor könnyek

Tudtam, hogy fájni fog, Én mégis azt mondtam, kitartok, féltem, mi lesz, ha egyedül maradok. Könnyebb volt, míg valakibe kapaszkodok. Még, ha a másik mellett