Részletek a könyvből
„Olyan volt, mintha játszana egy színes üveggolyón, csakhogy az éppen a szemem volt. Láttam magamat az eddig megvalósulatlan álmaimban, és arra gondoltam, mennyi mindent kell még véghez vinnem.”
” Letörölnék az arcomról valamit, ami nincs ott, így inkább hagyom, hadd gördüljön le a függöny mögöttem. Arcom felemelem, és egy megelégedett mosollyal előre tekintek. Fényt látok.”
” Én hiszek a Mágiában, ami elkezdődött. Őrzöm, itt a szememben, burokban, hogy el ne törjön. Láttam megérinthetően kibontakozni egy erős szálat, mely szívünk lassan összeköti. Csak erre kell figyelni, hogy el ne szakadjon, mert akkor elkezdek vérezni…”
„Abból kell tudni kihozni mindent, amije van, ott és abban a valóságban, ami már annyiszor megmarta.”
„Már nem mint két kavics ültünk egymás mellett, hanem mint két összecsiszolt gyémánt a másik természetére faragva. Nem hitegettem magam, elfogadtam, amim van, de akkor és ott többet kaptam. Többet egy álomnál. Reményt, és ez önmagában már sokkal veszélyesebb.”
„Tudod-e, milyen érzés, mikor nem tudsz hová menni? Mikor semmi, amit teszel, nem tud boldoggá tenni? Mikor az ürességet tudod csak inhalálni. Tudod milyen, míg újra a Föld feldszínén tudsz járni? „
” A kristálytükör meghasad…rájöttem, hogy egyedül Én vágtam le mindkét szárnyamat.”
„Minden egyes további nappal, ugyanolyan ártatlan illúzióval, hittem, hogy van erő bennem, előre lépnem. Annyira tudattalanul, csak hátrafelé sikerült haladnom, észrevétlen.”
„Ha kell, inkább mosolygok. Sírni ne lássatok. Ha kell, inkább álmodok, mintsem a bókolók közé beállok.”
„Halkan csak ennyit mondok: Arcodban látom arcodat, Nekem a végtelent adtad.”
„Sokszor hallottam,hogy minden okkal történik, és az embereknek is van küldetése, hogy az Életedbe érkezzenek. Egy tekintettel, egy mosollyal, egy szóval „megmenthetnek vagy letaszíthatnak a mélybe.” Kezdem megfejteni a rejtélyt. Kezdek rájönni, mi ez a fura érzés akárhányszor újra kell kezdenem.”
„Elkalandoztam a kezeden, megpihentem a szemeiden. Végig utaztam a Lelkeden és a Szívedbe beköltöztem.”
„Magamban minden este elképzelem, azt hiszem, hogy valaki megfogja a kezem. Elképzelem, hogy van valaki mellettem, hogy legalább van egy barát, egy Igazi Társ, akivel összekulcsolhatom kezem a paplan alatt, és akivel jobb életet képzelünk Magunknak.”
„Bár csak feltételezés, de a többi fiatalra nézek és megállapítom: rajtuk nem látszanak az évek,nem látszik, hogy bármikor is szenvedtek, vagy sírtak volna, bár biztos velük is előfordult. Nagyon rémisztő, hogy magamon pedig látom, hogy elmennek az évek…” 2012-Anglia
„Még ég a láng, még ég és lélegzem közelében. Fényénél az árnyak fenyegetően vetülhetnek Rám, lángjában Téged látlak és addig nem félek. Pislákol a láng, és még nem huny ki.”
„A szívnek nem lehet megmagyarázni, hogy vége. A képzelet sem tud várni.”
