Lepke voltam, Éveken át, éjjeleken át hajnalokig szárnyaltam. Tanultam, fejlődtem, alkottam, Függetlenül és szabadon szálltam. Szárnyaim viszont már egy ideje eltettem a szekrénybe, Eljött a
Nagy hirtelenséggel érkezett meg a vihar, Dúlt, hevesen…hörögve dörgött és villámlott, Majd hosszú hónapok után, de lenyugodott. Úgy néz ki lenyugodott… Elcsendesedik lassan és szelíden,
Amikor megpályáztam az Irodalmi Rádió Vidám versek c. pályázatát, akkor döbbentem rá, hogy borzalmasan kevés örömteli, vagy vidám, játékosnak mondható/hallható/olvasható és értékelhető versem van. Ez
Álmodtam magamnak egy világot, Melyben szabadon alkothatok, Ahol leplezetlenül önmagam vagyok. Ahol csak szeretetet táplálok, Ahol melegségben és biztonságban vagyok, Ahol már nem „fájok”… Ahol
Eme versem 2023 áprilisában született, a Nő az ablakban c. vers-sorozatomnak ez az ötödik és záró darabja. 2 év alatt születtek meg a versek, a
Amikor magunkra gondolok, Jégszobor alakokat alkotunk, Pedig igazából, igenis hús és vér emberek vagyunk, Emlékeznék, mi volt egy éve…. Aztán befagy hirtelen szívem minden emléke.
Vallomás Húsvét hétfőn: 12 évvel ezelőtt az írás komolyan az életem részévé vált. Igazság szerint nem ismertem az ebben való tehetségemet, az egyetemi évek alatt
Fogadjátok szeretettel eme könnyed, vidám és játékos versem. Ez most igazi csemege, hiszen általában „nehezebb” hangvételűek a verseim. 🙂 A csók aromája Gőzölög a reggeli
Ölelj magadhoz! Didergek már így, úgy fázok… Szinte vacogok. Ölelj magadhoz! Húzódjunk össze, Mondd, hogy itt maradsz már örökre. Ölelj magadba! Melegíts fel! Olyan messze
Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!
