Imádlak titokban nézni. Csak, ahogy alszol, ahogy veszed a levegőt, s a mellkasod megemelkedik. Imádom… Ahogy beszélsz, ahogy formálod a szavakat. Nem telek be vele,

Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Csak olyanért aggódunk, akit szeretünk… akiről gondoskodni akar a szívünk!

Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit szán