Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Soha, senkitől nem sajnáltam s irigyeltem semmit. Csak harcoltam mindig a többért, a jobbért, úristen, de mennyit… A magam életére összpontosítok, s próbálom belőle a

Nem értem meg, miért könnyebb irigynek lenni, Mintsem a másikkal együtt örülni. Tényleg ezt akarjátok magatokban táplálni? Ahelyett, hogy a magunk útját akarnànk megtalálni. Miért

Sajnálom. Igen… Sajnálom, de nem bánom. Bennem még mindig maga vagy az idealizált álmom. Nem a képzeletemmel játszom. A sorom kivárom. Hosszú a listád, tudom.