Részletek/Tartalom

Talán most már bátrabban írhatom, hogy túl vagyok életem (remélhetőleg) legnehezebb időszakán. A könyv terve igazából a 2023-as Könyvhét után fogalmazódott meg bennem, és össze is állt kb. egy hétvége alatt a teljes könyv és a tervek. Igazából fenn és lentek váltakozó sora az elmúlt 6-7 évből, viszont gerincét mégis az elmúlt 3 év képezi. Sőt, igazából csak 2, az idei évem (2023) joggal és büszkén szólt arról, hogy építem újjá magamat azokból a sok(k)ból, amik értek. Mindenkinek vannak ilyen évei, ahogy olvasni fogjátok a 2021-2022-es esztendő nem kímélt engem sem, volt jó is, de igazából a brutál fájdalommal néztem szembe. Fél éven belül vesztettem el Édesanyámat és kellett elengednem életemnek hitt társamat, páromat, kiderülve utólag rólunk, hogy talán nem is volt igaz az egészből semmi… Sok hűhó, a semmiért. Azonban mégsem igaz ez így, hiszen vannak gyümölcsei, mint pl. ez a könyv, nem igaz? De annál sokkal nagyobb dolgot köszönhetek ezeknek az azért cseppet sem felemelő eseményeknek: hogy azzá váltam, aki mára vagyok. Sosem hittem volna, hogy egy ilyen mély lelki útra lépek, melyen vagyok, és mellyel ismét építem magam. Ezen kötet szerkezete, habár hasonló első könyveméhez, A Lélek szirmaihoz, mégis sokkal árnyaltabb tartalmat hordoz magán. Bár mindegyik történet, ha meglepő is, de igaz, megtörtént, csakúgy, mint a bemutatkozó könyvemben megosztottak. Én szeretem a valóságot nyújtani az Olvasónak, ami sajnos legtöbbször nem egy romantikus, rózsaszín álom, de lelkiekben mégis felül lehet kerekedni és hittel, hitből építkezni.

2022 kihúzta alólam a világot. Igen, az egészet. Itt maradtam e földi térben egyedül, két legnagyobb bizalmasom eltemetve, szó szerint vagy képletesen. Álltam a csendben és senkinek nem beszéltem róla, mennyire fáj, hogy hogyan is vagyok/voltam igazából.

Mint mindig az írás jelentette csendes, egyedül töltött estéim eleinte sovány vigaszát… mert hogy itt voltam millió kérdéssel és sehonnan, senkitől nem jött semmilyen válasz. Már a kérdéseket is eltemettem. Nincs értelme.

Az egész ott fordult meg, hogy hosszú (8) hónapok kegyetlen csendje után álltam a tükör előtt és néztem magam benne. Kerestem volna magamat. Valahol távol láttam a szemem sarkában azt a tiszta fényt, amit eddigi életem jelentett, majd azt mondtam magamnak: „Halló, te mindig is itt voltál és leszel önmagadnak, tudod már, hogyan kell kijönni a gödörből!” Hiszen 2017-ben is megcsináltam már, bár most valóban úgy éreztem, világom táptalaja odaveszett, kivéve benne önmagamat. És nem hagyhattam magam veszni a bánat nagy súlya alatt! Úgyhogy a gyógyulás lelkileg megint csak azzal kezdődött, hogy írtam, majd egy év után, de legalább, ha nem is beszélek róla, de kiírom magamból. A magamba fektetett hit és önmunka pedig ahhoz a mosolyhoz vezetett, amit mára itt látsz rajtam. Sose feledd el az életet választani és önmagadat, az értékeidet, a magad erejébe vetett hited!

Ezen korszak minden emlékét itt hagyom most ebben a könyvben, az elengedés csúcsponti akkordjaként…  az ezzel együtt egyre hevesebben érkező felszabadító újjászületés érzésében!

Az Elhintett morzsaszemek érkezik 2024 február 14-én, Valentin-napon 🙂

Verseim és novelláim (115) gyűjteményének a megosztása egyetlen „célt” szolgál: elindít és sarkall egy mély önmunkára, hogy hozd helyre magadban az egyensúlyt, olyan kérdéseket vet fel, amin elgondolkozik az ember és megválaszolja magában, új nézőpontot, hozzáállást hint el bennünk morzsaszemekként. Hogy ezzel az önmunkával elkezdd újra értékelni magadat, az életedet, az értékeidet, az igaz embereket magad körül, és elfogadd a világot, ahogy van. Esélyt adnak a művek arra, hogy elkezdd a sérelmekből, a bánatból is azt a részt vedd ki, ami hozzád tett, amiből épülni tudsz tovább. Mert miért mérgeznéd magad?

Nem azt mondom, hogy elfelejtjük a sok fájdalmat, kell a gyász is, az elengedés egy folyamat, mindenkinek változó, de akkor miért ne fordítanánk azt önmunkára és emlékezni és erősíteni azt, amit az esemény vagy adott kapcsolat neked adott, amit tanultál, nem, amit elvett tőled vagy úgy hiszed, vesztettél vele. Ha vége is van valaminek, nem vesztünk, hanem idő, de rájövünk, hogy így is, úgy is nyertünk.

Magunkban kell ezt tehát megfordítani. Ez, mivel előtte magunkon/magunkban is dolgozunk, mindent fel kell dolgozni, de ha magad belül rendbe teszed és így állsz hozzá, akkor képes leszel az ilyen veszteségeket is konstruktívvá tenni, és azt beépíteni az életedbe, az emlékekbe stb. Ez a hozzáállás, hogy inkább azt nézed és értékeled, amit kaptál, mint hogy mit vett el… ez már egy magasabb, tisztább, bölcsebb rezgésszint energetikailag.

Szívből ajánlom mindenkinek, mielőtt végleg kiábrándulna az életből, az igaz szerelemből…

Kép:Tündérálom fotós műhely

És hogy röviden miért ez lesz a kötet címe?

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót