Tanulság- üzenet – !SPOILER!
A fülszövegen ez olvasható…
„Mit jelent számunkra a világ összes lehetősége? Valamint tudnánk ezekkel élni? Hogyan tudja az ember boldogságát megtartani?”
Illetve itt van még ez a kérdés is:
Miben látjuk a világ összes lehetőségét?
Ez mind összefügg, és bizony erre található meg a válasz a könyvben. Amennyiben értően és befogadóan áll hozzá az Olvasó. Hogy kinek, mi a válasz… az persze egyénenként lehet változó.
Ami számomra(!), tényleg számomra volt tanulságként leszűrhető és beépíthető életembe, amire rádöbbentem, és meg kellett tanulnom miközben írtam, és ezért szerettem volna, ezt az üzenetet sugallani a következő regényemben… Azt most megosztom. Mivel én is épülök minden könyvvel… még miközben írom, akkor is. Ismétlem, ez az én meglátásom…
Majdnem 90%-a az embereknek a következőképpen látja és éli is meg (beleértve eddig magamat is): a boldogságot, a világot beteljesítő dolgokat mástól várjuk, vagy mástól tesszük függővé, így másra alapozunk. Belekapaszkodunk valakibe, mint a címlap is mutatja, megtaláljuk másik felünket, az ikerlángunkat… és annyira túlszeretjük egymást, hogy a működő dolgok, a kémia, a vibráló energiák egész egyszerűen mégis felégetik egymást – ezzel kioltják a tüzet… és csodálkozunk, amiért szinte a köztünk lévő elektromosság és szeretet, – mert bizton szeretet működteti!, mégis kiéget és felperzseli mindkét vagy egyik személyt, és nem megy tovább… a kommunikáció felborul, és nem értjük… akkor kezdünk el a másikban keresni hibát, vagy végül eljutunk… magunkhoz…
Hogy lehet csak magunkkal foglalkozunk vagy foglalkoztunk eddig, de nem a jó módon. A magunkkal való foglalkozás nagyon jó, és nem önzőség. Hanem önszeretet. Viszont olyan módon, hogy rendbe kell magunkba tenni azt, amit a regényben is kiírtam: TE vagy az összes lehetőség a világon.
És az a Te nem egy másik személy, hanem TE magad. Ennek a tudata vagy hiánya dönthet sorsokat, bizony. Tapasztalat… és nagy tanulság… ahogy mutatja a regény is.
Véleményem szerint, ha tudjuk ezt magunkról, sokkal egészségesebb és teljesebb, önszeretettel teli önképet kapunk magunkról: ha tudjuk, elhisszük magabiztosan, hogy bennünk van az összes lehetőség a világon, akkor: önállóan is megálljuk a helyünket, nem fogjuk másban keresni a lehetőségeket, nem kezdünk el mástól függeni, és nem omlunk össze, ha valami nem működik. Hanem megfelelő önismerettel rendelkezünk, öntudatra ébredünk ebben az önszeretetben. Igen, ön-ön… és mégsem az önzés, nemde?
Ha így mész bele egy kapcsolatba, hogy ezt tudod, és elhiszed… valóban és teljesen és megkérdőjelezhetetlenül, akkor, ha a másik is ezt hozza magával, akkor tudtok egyesülni, és akkor, igen, akkor, kinyílik a világ… és együtt is képesek lesztek közösen beteljesíteni minden lehetőséget, ami belőletek jön. Egyikből és a másikból, együtt. A Te lehetőségeidből és a másikéból összeadandóan. (Ehhez kell az is, hogy a másik személy pontosan ilyen tudatában legyen mindennek és rendben legyen magával). Akkor nem égetik ki egymást a pólusok, hanem egyesülnek, és legyőzhetetlen erővel bírnak. De ehhez kellesz Te – és ez a hit – magadban. Ott van benned minden lehetőség, amivel tudsz élni, egyedül is, bármikor, bárhol. Ezt ne feledd.
Ezt szerettem volna kifejezni… remélem átjön a legnagyobb része az üzenetemnek, és megértitek a tanulságot, amit én is írás közben tanultam meg….
Ennyi az egész:
Miben látjuk a világ összes lehetőségét?
Másban vagy magunkban?
Erre igyekszik hozni regényem tanulságos példázatot.
Ezt mindenki maga dönti el és maga szűri le a konzekvenciát saját életében.
Kép:pixabay.com