Isabel készített velem interjút blogjára, az Álmok útján felületére. Köszönöm az interjút!
Ha szeretnétek többet megtudni rólam, az íráshoz fűződő viszonyomról, az alkotásról és persze a könyvemről, mindezek ebből a beszélgetésből kiderülnek- jó olvasást kívánok hozzá! 😉
Megjelenés: 2021.10.17.
Faragó Maia személyében egy nagyon céltudatos, határozott és pontos alkotót ismertem meg. Megtiszteltetésnek érzem, hogy beszélgethettünk és részletesen mesélt nekem az első könyvéről. Beszélgettünk az alkotásról, döntésekről és bepillanthattunk a szerző lelki világába is! Most ezt osztanánk meg veletek is, remélve, hogy elnyeri a tetszéseteket!
Kezdésként, bemutatkoznál az Olvasóknak, kérlek?
Faragó Maia vagyok, végzettségem alapján sajtó kommunikátor, magyarul újságíró, emellett színész és kulturális rendezvényszervező. Nemrég hivatalosan is bejelentett író lettem.
Az igaz és tiszta értéket képviselő művészeteket – és kultúrát kedvelő, és művelő ember. Gyermek, testvér, barát, és Társ.
Honnan jött az írás ötlete? Mindig jó kapcsolatban voltál az irodalommal vagy ez felnőttként alakult ki?
Furcsa módon, a „művészetekkel” való sorsom már gyermekkoromban determinálva volt: táncoltam, énekeltem, imádtam a filmeket nézni, illetve, ha volt egy felvétel magamról, akkor addig nem indultam el az óvodába, amíg vissza nem néztem magam a videókazettán.
Az anyai dédmamám is írt, bár nem nyilvánosság előtt, szóval ezt is hordozhatom magamban, viszont nekem azon túl, hogy a művészetek iránti szeretetem már csecsemő koromban megvolt, ugye leginkább a zene, a tánc, az éneklés érdekelt, és később is a színpad felé kacsingattam inkább. A könyvek bújása, és az irodalom, az írás akkor periférián volt.
Gimnazistaként kezdtem el olvasni, amit nagyon megszerettem. Habár az írás maga jelen volt már az iskolás éveimben is, de amikortól „komolyan” számolom azt, hogy az életem része, az egyértelműen a főiskolás éveimre datálható. Kommunikáció-médiatudomány szakon végeztem, és itt kötöttem házasságot az írással. Komolyan kezdtem venni, magát az írás erejét is, illetve magam vele, a mi viszonyunkat és erőnket együtt, valamint magamat, az íráshoz való hozzáállásomban.
Több művészeti ágban ki is próbáltam magam, hogy mára tényleg biztos legyen: számomra az írás az a művészeti közeg, amelyben legtermészetesebben mozgok, és amiben ki tudok teljesedni.
Sok felé vitt az élet, de mind kellett ahhoz, hogy tényleg felismerjem azt, az írás az én Utam és Otthonom.
A Lélek szirmai egy verseket és prózai történeteket tartalmazó alkotás. A cím nagyon szép, még felolvasni is megnyugtató volt. Mennyire vagy érzelmes típus és mi segített a megfelelő cím kiválasztásában?
Mi volt a válaszom?
Katt IDE, hogy elolvasd a teljes anyagot! 🙂