Kémények lenge füstszalagjai

 

 

09.18: Nos, tudom, hogy nem egy felemelő vers került be, de az ősz számomra ez… az elmúlás… bármennyire is az élet része, s borzasztó érzés, hogy mára drága Anyukám emlékének s életének tudom szánni e verset, mely pont 2 hónappal halála előtt íródott abszolút azt nem tudva, mi fog történni… rá pár hónapra. Életének szánom e versem, melyet úgy fejezett be, ahogy élte azt: pontosan, méltósággal, precízen.

 

Köszönöm az Irodalmi Rádiónak a beválogatást!

 

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót