Ha eltévednél, vagy úgy érzed, hogy életed parttalanná kezd válni…
Ott leszek a völgy zöldjében,
Az öblök kékjében,
Ott leszek a színek intenzív játékában,
Vagy a szürkeség árnyalatában.
Megmutatom természetem a természet minden apró csodájában.
Ott leszek a mag virágzásában,
Ott leszek a fák lombkoronájában.
Ott leszek a madarak torkában,
Ott leszek a lábad lenyomatában.
Ott leszek, ahol a hegycsúcs az éggel eggyé válik,
Ott leszek, ahol a tenger hulláma partra sodrozódik,
Ott leszek, ahol a patak a folyóba torkollik,
Ott leszek, ahol a felhő végtelenné válik,
Vagy ahol a vihar szertefoszlik s szivárvánnyá ötvöződik.
Ott leszek a hópelyhekben, az esőben, a hulló falevélben, minden dalszövegben, minden könyvben.
Minden festményben, szoborban, műremekben.
Ott leszek csontjaid erejében,
Vérként folyok majd vénáid belsejében.
Ott leszek a levegőben, melyet tüdődbe szívsz be,
Ott leszek minden virág illatfelhőjében.
Ott leszek a szellőben, mely bőrödet érinti,
Ott leszek a napban, mely tested melegíti.
Ott leszek olyan gesztusokban, mi szíved szeretettel feltölti,
Ott lesztek a Holdban, mely álmaid őrzi.
Ott leszek a csillagokban, hogy el ne felejts álmodni!
Ott leszek a megkezdett, de be nem fejezett mondatokban,
A lenyelt segélykérő kiáltásokban,
A szégyenlős, máskor őszinte mosolyokban…
A ki nem mutatott érzésekben…
S jelen leszek minden életeseményben!
Én leszek minden kacajra fakasztó apró részlet,
Én leszek az örömkönnyed.
Mehetsz bárhova,
Ott leszek minden nép kultúrájában,
Ott leszek az ünnepek hangulatában,
Az erdő mélyének morajában.
Keress kívül vagy magadon belül, s meg fogok jelenni.
A felsoroltakban észre fogsz venni.
Szeretet hangján szólalok,
Lelkedben emlékül remélem így s ezekben, minden részletben megmaradok.
Csend karjában ringatózok.
Mert igazából Én csak a csend vagyok melletted.
Némán követlek.
De mindig ott leszek…
Ne ítélkezz, ne becsülj le, mert nem tudod nekem mennyit jelentesz,
Nem ismered szívemet… pedig látod… Érted…. itt van bennem… mindez….