Nem értem meg, miért könnyebb irigynek lenni,
Mintsem a másikkal együtt örülni.
Tényleg ezt akarjátok magatokban táplálni?
Ahelyett, hogy a magunk útját akarnànk megtalálni.
Miért nehéz a siker mögé odaképzelni a vérverítékes munkát?
A smink mögé a megannyi átsírt éjszakát?
A boldog kapcsolat mögé az éveken át tartó magányt?
A mosoly mögött nem láthatjuk a fájdalmat, sem a rengeteg kihívást, sem a szeretethiányt…
Miért nehezebb együttérezni? Szeretni?
Jónak lenni?
Mikor, ha ezek éltetnének mindenkit, egy társadalom, egy egész világ tudna boldogan, magasabb szinten rezegni!