Nagyon köszönöm a regényem kiadójának, a NewLine Kiadónak a mai fogadtatást az Ünnepi Könyvhéten! 
Minden kedves szó, visszajelzések a regényemről, az ölelések… megsimogatták lelkem s meghosszabbították az életem!
Itt futottam össze Nikivel, véletlenül, s köszönöm, hogy felismert: májusban ő is írt ajánlót az én Karmikus lépteimről. A standnál: Duna-korzó k36 – holnap még megtaláljátok náluk kinn akciósan a regényt, de egyébként a webshopban is: https://shop.newlinekiado.hu/Farago-Maia-Karmikus-leptek…
Köszönöm a könyvem keresztanyjának, Ashleynek, amiért szeretettel gondozza a babámat, ötletel, pörög ezerrel a marketingjén! Ugyanilyen köszönet Miminek is!
Éssss! Átvettem A nyár ígérete hiperszuper novellás antológiát, mely erre a könyvünnepre jelent meg, a borító is és a belső grafika is valami remek, mind a rész elválasztások, mind az egyes művekhez az illusztrációk, Wow!
Nekivetem magam az olvasásának majd, s bátorítalak titeket, szerezzétek be feltétlen, ha tudjátok, mert olvasnotok kell, persze, azért is, mert az én, csak ehhez az antológiàhoz alkotott, Névjegykártya c. novellám is szerepel benne, s bizony ezt sehol máshol nem is fogom megosztani! 
Szóval, náluk a regényem mellett, javaslom A nyár ígéretét, s hát na… vannak még fuhhhh mily fantasztikus èlfestéssel, s borítóval ellátott regények még, hogy bőven lehet válogatni! 
És még Nikivel is összefutottam, aki pont nemrég írt ajánlót a regényemről,a Karmikus léptekről!
Az Ünnepi Könyvhéten az első pavilon, melyhez utam vezet, mindig az Irodalmi Rádió 
Átvettem az alkalomból megjelent blogszerzők antológiáját, a Vasárnapi pillangót, s a szerzők által dedikált darabot én is aláírtam! Kiderült, hogy tőlem a Vannak c. versem került beválogatásra a könyvbe! Köszönöm Adrienn és Árpád! Ahogy mindig is hangsúlyozom: öröm az alkotóközösségetekhez tartozni s szívemnek külön fontos! 
A Vigadó téren, a 15ös pavilonnàl remek könyveket és imádnivaló, új merch termékeket kaphattok! Én pl. azon nyomban kinéztem magamnak a gyönyörű zöld jegyzetfüzetet!
Tegnap szerencsém volt jelen lenni Todorovits Rea: Isten nem fizeti ki a villanyszámlád, … de nem hagy a sötétben c. könyvének bemutatóján.
Nemrég jelent meg a Helyesen magyarul / HM Könyvek gondozásában, s ez az alkalom Mosolygó-Marján Erzsébet bemutatkozása is volt a HM Könyvek vezetőjeként is.
Imádtam a beszélgetés minden percét. Onnantól, hogy Rea megfogta Böbe kezét az elején. Onnantól, amikortól azt vettem észre, hogy percek óta csak bólogatok és mosolygok. Tudtam, hogy ez a könyv kell nekem, s nemcsak ezekre a szavakra van szükségem, hanem erre a könyvre majd, hogy elolvassam. Nincsenek véletlenek. 
Az egy dolog, hogy tudjátok, jó párszor osztottam meg már gondolatot Reától, s nagyon egy hitrendszerben működünk, hiszünk, élünk – ezt a tegnapi bemutató is erősítette bennem. S egy igazi “csoda” még csak ezután jött, de erről majd később a mai napon…
Most részleteket hoztam a bemutatóból. “Ha Istenben hiszek, magamban is hiszek”
A könyvet még most kezdem majd el. Hozom a beszámolóm majd, de a vonaton hazafelé már el-elkapva pár mondatot- nem tudtam könnybe lábadt szem nélkül olvasni. Szóval… máris tudom nektek ajánlani!
Illetve, a Duna-korzón még ma is vár benneteket Böbe és a HM csapata a K51-s pavilonnál, ahol egyébként máris be tudjátok szerezni az említett könyvet!
Az biztos, hogy emlékezetes maradt az első találkozásunk! 
Folytatom a reggeli posztom…
A tegnapi könyvbemutató után szaladtam is vissza a Helyesen magyarul / HM Könyvek pavilonjàhoz a Duna-korzón.
Első akartam lenni a dedikáláson, s sikerült is! Varázsa van a személyednek Rea, s példát mutatsz sokaknak! Ez élőben még inkább átjött! Alig vártam, hogy átvegyem a könyvet, s megölelhesselek!
Aztán elkészült ez a közös fénykép (melyet utólag is köszönök Szilárdnak), s libbentem volna tovább a vonatomhoz. Még utána is Rea szavai csengtek a fülemben. Azon gondolatok, melyek szerint magam is élek. “Sosem kapunk többet fentről, mint amit ne bírnànk el… Nem segít feltétlen ott s akkor, de nem hagy magunkra… “ aztán észrevettem, hogy nincs meg a mobilom. Hát… lefőttem, mint a kávé. Miért pont most járok így az életemben? Gondoltam… Az az érdekes, hogy eszembe se jutott imádkozni, inkább az az érzés szállt meg: “tudom, hogy elő fog kerülni.” Nem veszhetett csak úgy el! Sosem hagytam el!
Felbolygatva a teljes korzót, kétszer visszamenve a helyszínre viszont, elengedtem. Nem a telefon bántott, hanem az a millió emlék, jegyzet, s még nem publikált versem, ami mind benne volt…
Miután már mindenki a HM standnál az én telefonom kereste, eltelt majd egy óra, hirtelen a szèl fellibbentette az asztalterítőt… akkor fejeződött be a dedikálás, és megláttam. Ott hevert teljesen sértetlenül a lábaid előtt, drága Rea Te magad is csoda vagy!
S akkor rájöttem: erre kellett emlékeznem. Ezért kaptam ezt, emlékeztetőül. Sokszor keressük a csodát nagy eseményekben, világ megmozgató dolgokban. Közben szó szerint a megoldás, a “csoda”, amiért hálásak lehetünk, ott hever a lábunk előtt. Ott hever a mindennapi levesben, az otthonunk melegében, a napfényben, a szélben, a természet ingyen erejében, azoknak az embereknek a jelenlétében, akik csak egy mondattal is hozzád tesznek, emlékeztetnek rá, mennyit érsz, s mi az igazán fontos az életben. S ott van bennünk a
Csoda: szívünk szeretetében. Addig nem vagyunk elveszve, amíg az ott van. Amíg tudunk szeretni.
Nos, nem fogom elfelejteni a tegnapot. Mert mindennel együtt csordultig telítette a bensőm. 
