Tudod, mi a magány?
Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán…
Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…
Amikor magadban kezdesz beszélni, ahelyett, hogy társalognál…
Amikor ahhoz sincs energiád, hogy az ágyból kiszálljál…
Amikor cél nélkül maradsz,
Amikor az önbecsülés, s „hiszek magamban” kifejezéseken már csak hang nélkül kacagsz…
Amikor elveszted a szárnyaidat,
S semmire nem érzed magad méltónak…
Amikor beszélnél, de elszáll a hang,
Elfelejted művészetét a mosolynak…
Akkor nem egyedül, hanem magad vagy, nagyon magad…