Minden egyes további nappal,
Ugyanolyan ártatlan illúzióval
Hittem, hogy van erő Bennem
Előre lépnem.
Annyira tudattalanul
Csak hátrafelé sikerült haladnom,
Észrevétlen.
Mindenem megvan, állok a Fényben,
Tartom a Világot a két tenyeremben,
Mégis úgy érzem, valahol elvesztem.
Pedig csak úgy repültem,
Napsugaraid tükrében tündököltem.
Egy Jelre vártam…
De jaj, a kristálytükör meghasad!
Rájöttem, hogy egyedül Én vágtam le mindkét szárnyamat.
Elmosódva a horizont határai összefolynak,
Az emlékeim felkavarnak,
Majd mondja és kérdi egyszerre egy hang:
„Hisz már tudod…találd meg újra, aki vagy…
Ki vagy?”
A Határon c. vers saját szerzemény, mint minden vers, ami a weblapon szerepel, kivéve a #versonline általam szavalt költeményei!
Ráadásul ez a művem helyet kapott első könyvemben, A Lélek szirmaiban, melyet e héttől kezdve megrendelhettek itt, Otthonomban, a Könyv- shopban! 🙂
kép:instagram/earthplanet_pics