Minden egyes további nappal,

Ugyanolyan ártatlan illúzióval

Hittem, hogy van erő Bennem

Előre lépnem.

Annyira tudattalanul

Csak hátrafelé sikerült haladnom,

Észrevétlen.

Mindenem megvan, állok a Fényben,

Tartom a Világot a két tenyeremben,

Mégis úgy érzem, valahol elvesztem.

Pedig csak úgy repültem,

Napsugaraid tükrében tündököltem.

Egy Jelre vártam…

De jaj, a kristálytükör meghasad!

Rájöttem, hogy egyedül Én vágtam le mindkét szárnyamat.

Elmosódva a horizont határai összefolynak,

Az emlékeim felkavarnak,

Majd mondja és kérdi egyszerre egy hang:

“Hisz már tudod…találd meg újra, aki vagy…

Ki vagy?”

 

 

 

A Határon c. vers saját szerzemény, mint minden vers, ami a weblapon szerepel, kivéve a #versonline általam szavalt költeményei!

Ráadásul ez a művem helyet kapott első könyvemben, A Lélek szirmaiban, melyet e héttől kezdve megrendelhettek itt, Otthonomban, a Könyv- shopban! 🙂

 

kép:instagram/earthplanet_pics

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót