Őszi falevél… miről mesél?

Beleróttam egy őszi falevélbe elmúlásomat.

Pergamenként összezsugorodott a rá nehezedő súly alatt.

Életemben büszkeségemet félretettem,

méltóságom mégis megőriztem,

hibáimat mind elismertem,

sorsommal szembe néztem.

Sokszor szerettem… elengedtem… pihegtem… elfáradtam, kimerültem, ezt vállaltam, döntöttem.

Jól? Rosszul?

Ezeket a szabályokat sosem ismertem.

A belső hangra figyeltem.

Tanultam. Fejlődtem.

Igyekeztem pozitív irányba haladni, másokon segíteni, nekik adni.

Az elmúlásban is az életet kell ünnepelni…

Az út végén úgyis egyedül kell állnunk,

emlékeink ölelése lesz a társunk.

Az elmúlás felé is tisztán kell vonulni…

A meleg fény ott fog várni.



Ezen a hétvégén egy kissé melankolikus vers Tőlem. Emlékezzünk azokra, akik máshol folytatják utukat, gyújtsunk értük gyertyát, mondjuk el egy imát, és ünnepeljük a fortunát, hogy utunkat itt lenn keresztezte lényük, s bearanyozta a napokat személyiségük!

Több verset Tőlem ITT olvashatsz!

Saját szerkesztésű kép:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót