Nem hittem volna ilyen hamar, 8 hónap után elérem ezt a számot! Wow! Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani, hogyan lettem olvasóból magam is író, és miért ebben látom a jövőképem.
Természetesen a poszt illusztrációit most is magam készítettem el.
Két rajz, majdnem egy hónap eltéréssel készülve. Jövőkép, illetve Olvasóból író. Vagy fordítva? Mindegy is!
Mondhatom, hogy ugyanaz a rajz, csak más szemszögből, illetve már egy másik pillanatban. Sok dolog pörgött le bennem, amikor arra gondoltam, miért is rajzolom ezt? Ráadásul kettőt is a témában. Nem véletlen a címválasztás sem, pontosan ezeket szerettem ábrázolni rajtuk.
Egyrészt – az olvasás szeretetét szerettem volna sugallni, valamint fontosságát. Akármennyire is kezd kimenni a divatból: szívet melengető, hogy sokan vannak, akik még szeretnek olvasni, annak legtradicionálisabb módján: a kézzel fogható, nyomtatott könyvekkel a kezükben. Magukba szívni a nyomtatott papír friss illatát, felütni valahol, lapozgatni, majd a végén jóleső érzéssel feltenni a polcra, de annak tudatában: ez biztosan ott lesz, ha bármikor újra szeretném olvasni.
Másodrészt, teljesen véletlenül elkezdtem összeszámolni a honlapomon, az itt szereplő bejegyzéseim számát. 99. Azaz ez lesz a 100.! 8 hónap alatt! Mi sem lehetne a legkedvesebb, mint az, hogy erről írok ebben a posztban. Amiért az egész oldal is született: az írás. Az alkotás.
Az én, olvasásához fűződő jó viszonyom igazán a gimnáziumban alakult ki, majd ugye kommunikátornak tanultam, ott szereztem diplomámat, mégis elvetettem annak gondolatát, hogy író legyek. Megmaradtam olvasónak. Aztán az első munkahelyem egy könyvtár volt. Nem igazán maradt maradéktalan kellemes élmény, de egyet elmélyített bennem: a könyvek és olvasás szeretetét. Ma is imádok könyvesboltokba járni! Nincs jobb a könyvek illatánál!
Több felé sodort az élet, aztán két éve egy váratlan dolog történt velem. És megváltoztatott mindent. Ismét újra kellett kezdenem, újra programozni mindent és magamat kellett lenullázni, immár nem először. Mihez kezdjek? A párommal beszélgettem egy áprilisi délutánon, aki adott egy tanácsot. Írjam össze, mi a szívem vágya, mi az, amit kedvvel csinálok, és nem azért, mert ‘produktum’ kell. Egy szó maradt bekarikázva: írás. Így került ismét az életembe, viszont most már kitörölhetetlenül és első számú, prior tevékenységként. Nem amatőrből avanzsált író vagyok, hanem végzettségem szerint is, úgyhogy bátran írhatom és büszke vagyok rá: író vagyok. 
Hivatalosan is mára! Így lettem olvasóból író és a kettő egyszerre.
Az egyik legcsodásabb álmom meg is valósult: megjelent idén első könyvem, a lelkem és elmúlt tíz évem gyümölcse és annak lenyomata: A Lélek szirmai ( melyet olvasnak a lányok a képeken), és mely megrendelhető a következő linken: https://lelekszirmok.hu/uzlet/
Csodás, hogy véghez vihettem önerőből a könyv útját, és hálás vagyok, hogy fél év alatt, több mint 170 Otthonba költözött be, 20 különböző településen az országban! Köszönöm, hogy híre ment a kis kötetemnek! Semmihez nem hasonlító érzés volt, amikor a saját könyvemet tarthattam a kezembe. Aminek én vagyok a szerzője, a szerkesztője, tehát valóban::: az első gyermekem. Sokan mondták, ha magánkiadásban gondolkodtam, akkor meg pláne, hogy az első könyv mindig ráfizetés. Nos, az én esetemben, kis hasznot is sikerült kihozni belőle, nemcsak ‘visszajött’ a belefektetett anyagi háttér részemről. Vagyis nemhogy bukó, hanem nyereséges is. És ez a legkevesebb. A rengeteg pozitív visszajelzés, amiért leginkább megérte belevágni!
Illetve már a kivitelezésén dolgozom a következő könyvemnek, mely regény lesz és jövőre megjelenik! 
Örülök, hogy belevágtam, az írásba is, a blogba is, a könyveimbe is, habár nem könnyű úton, de emellett az álmom mellett szeretnék kitartani. Tudom, azt is mondják, a művészetből nem lehet ma megélni, de Nem adom fel, amíg egy embert is érdekel, amit csinálok, és elérhetek szívekig. Nem adom fel, Pont azért, mert nemcsak ehhez van végzettségem, tehetségem, és beleteszem a szívem, hanem szeretnék ezzel is adni az embereknek. Érdekeset. Valamilyen értéket.
Illetve, a második rajz: Jövőkép. Igen, alig pár hónap alatt így lettem az álmom hullámvasútján olvasóból aktív író, és őszinte vágyam, hogy a szakmámból, a művészetemből igenis megéljek. Bátor vagyok, vagy éppen túl naiv e tekintetben? Lehet. Nem meggazdagodni vágyok, vagy híres lenni, hanem csupán megélni. Szerintem nem vágyok ezzel sokra, és hiszem, elérhető lehet. Ebben keresem, látom a jövőképem. Ezért ez a másik rajz címe. Bízom benne, a Sors és Ti, Olvasók partnerek és segítők lesztek ebben. Adja meg az Univerzum! 
#kitartokazalmommellett#irovagyok#buszkevagyokutamra#olvasas#iras#jovokep#olvasoboliro#lelekszirmok#blog#art#muveszetterapia
Több történet/rajz érdekel? Katt IDE