Azt látod, hogy elmúlt harminc, még sincs még saját családja, gyermeke. Azt nem látod mennyire vágyik rá 26 éves kora óta és készen is állna rá, csak nincs hozzá partnere, aki felelősségteljesen készen állna ugyanerre…

Azt látod, hogy nem olyan ügyes a konyhában, nem tud olyan jól főzni, de azt nem látod, hogy bánatában nem is fog neki talán megtanulni, mert már elvesztette az édesanyját, aki megtanítaná főzni, és egyébiránt nincs is már senki, akire főzhetne, vagy aki motiváció lenne abban, hogy meg akarjon tanulni.

Azt látod, hogy sikeres. De azt nem, hogy nap végére bizony összeesik a fáradtságtól, nem látod, mennyi áldozatot hozott már addig életében, hogy eljusson oda, ahol van. Nem látod az ő álmatlan éjszakáit, a kétségbeeséssel töltött gondolatokat, a bizonytalanságot, a mérlegelést, ami egy-egy döntése hátterében van. Nem latod, hogy a pénzét a fejlődésébe fektette és tanította magát. Szó szerint. Nem látod, hogy ő feladta a fiatal éveit, melyet mégsem bán, amiért nem a szórakozással töltötte.

Azt látod, hogy sokszor depressziós. Azt nem látod, hogy gyászol és minden este egyedül sír, magába fordulva, mert senkinek nem meri/tudja már megnyitni a szívét. Azt látod, hogy sokszor már hideg és távolságtartó, de azt nem, hogy sajnos a kiábrándult tapasztalatok tették azzá.

Azt látod, hogy nincs párkapcsolata. Azt nem látod, hogy nemrég cafatokra szaggatták a szívét és meg kell tanulnia megkeményíteni azt, hogy túlélje. Nem látod hányszor csalódott, hányszor hagyták cserben. És ő akkor is ment, odafordította a másik orcáját is… mert hinni akart. Nem láttad hányszor szedték fel szó szerint a családtagjai vagy a legjobb barátnője a padlóról. Valóban szó szerint. Nem látod, hogy keményen dolgozik azon, hogy újjáépítse az életét, hogy az elmúlt időszak veszteségeit feldolgozza, hogy kérdéseire talán soha nem kap már választ, és hány újrakezdése fulladt már kudarcba, és mennyi erő kell, hogy ne adja végleg fel… és ne őrüljön bele. Vagy éppenséggel neki pont jó most egyedül, és kedvére van az egyedüllét.

Azt látod, hogy valamilyen testi rendellenséggel él. Azt nem látod, hogy mekkora lelki ereje van, hogy képes másokat is támogatni, hogy mindig csak ad, nem látod, hogy keresztülment a poklon, míg elfogadta így önmagát, és mekkora erőfeszítést jelent neki sok dolog. Hogy minden nehézsége ellenére teljes életet tudjon élni.

Nem csak az a világ van, amit a szemeddel látsz. Van egy világ a felszín alatt, hova csak lelked szemével nézhetsz. Hol empátia, támogatás, feltétel nélküli szeretet lakik. Ne hagyd, hogy a felszín megtévesszen. Senki nem csak annyi, amennyit látsz belőle. Neveld magad érzékenységre, elfogadásra. Ne állj be a sorba, ne csak látszat alapján ítélj.

(Forrás Lőrinczi Emese és saját gondolatokkal kiegészítve).

Kép:pixabay+saját szerkesztés

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót