Hosszú ideig úsztam az árral,
Jártam a magam útját kedvességgel és jósággal,
Hagytam időt, hogy az élet adta töréseket feldolgozzam,
Határozott öltésekkel a fájó sebeket elvarrtam.
Mire partra vetődtem,
Még a levegővétellel is küszködtem,
Hagytam, hogy az élet öblös habjai csipkés fodrokkal még körbeöleljenek,
S még, ha háborogva is, magukból kivessenek.
Hogy gyógyuljak és újjászülessek.
Tudom, hogy mindannyian kaptok nehéz éveket,
De higgyétek el, erősebb lesz az az énetek, akiként az élet tengerébe visszatértek!
Többőtök sorsában osztoztam,
De remélem az újrakezdésben példát mutattam.
Mert célomnak ezt tartottam:
Hogy a tiszta élethez a fényt – magamban is – világosan s melegben tartsam.
S a sodró hullámokkal az élet tengerébe – mint része-, újra beleugorva, magam rájuk bízva, tovább ússzam.
Az igazi cél az, hogy megértsük és azt érezzük:
Azért jön minden törés, minden partra vetődés…
Hogy hitünkben erősödjünk,
S szeretetet ontva magunkból, bölcsebben… tovább éljünk.
kép:pixabay.com