S te, miket olvastál már idén? Ne feledd, hogy márciusban érkezik új regényem. A Karmikus léptek egyre közelebb járnak!
Tartalom/részletek/borító: ITT
Itt pedig tudsz majd vásárolni!
A legkedvesebb emberek nem olyannak születtek feltétlen, hanem az élet formálta őket olyanná. Ők azok, akik oly sok mindent átéltek az élet során, akik saját magukat húzták ki a sötétségből, akik minden veszteségből tanulságot kovácsoltak. A legkedvesebb emberek nem csak léteznek – ők azok, akik úgy döntenek, hogy meglágyulnak, ahol az élet megpróbálta őket megkeményíteni. Ők azok, akik a jóságban hisznek, mert első kézből megtapasztalták, miért olyan szükséges az együttérzés. Ők azok, akik első kézből látták, miért olyan fontos a gyengédség ebben a világban.
(Bianca Sparacino)
Azt hiszem, a legnagyobb lecke, amit megtanultam, hogy semmit nem szabad erőltetni. Mindent hagyni kell, hogy csordogáljon a maga útján, a maga tempójában, és hinni benne, hogy az összes dolog engem szolgál. A rossz kapcsolatok építenek, az utat mutatják, merre ne menjek többé. A rossz döntések rávilágítanak arra, hogy mi a fontos nekem. A kiborulásaim után több és erősebb leszek. Már nem erőlködöm, csak élem az életem. Lazán. Könnyedén. Ahol helyem van, oda megérkezem egyszer. Akikkel dolgom van, azokkal találkozni fogok. Közben meg minden egyes kitérőt élvezek. És tanulok belőle.
(Kiss Janka)
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár
visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban, minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
(Márai Sándor)