Csütörtökön megkaptam, ma befaltam. #könyvajanló
Nos, őszinte leszek.
Tudjátok, hogy szeretem Ádám Rényi könyveit, de meg kell mondjam, a Várólista az eddigi top kedvenc. 
Kezdem ott, hogy eljutott a negyedik könyvvel hozzám az az érzet, hogy a borító amennyire egyszerű, nos pont ezért eredeti. Az összes többinél nem tűnt fel, de most valahogy annyira jó érzés volt egy teljesen egyszerű, nem túlgondolt, nem túltolt, színekben, képekben gazdag könyvborítót tartani a kezemben. Letisztult az egész, nincs cicoma, lakkozás, élfestés, figurák (bár egy repcsi van), de nincs olyan érzése az embernek, hogy már a borító elárulja előre a könyv tartalmát (vagy legalábbis céloz rá), s ezzel azt is sugallja, hogyan is kell érezned magad, miközben olvasod. A borító egyébként titkon mindig már egy előérzetet sugall tudatalatt az olvasóba, s utána csodálkozunk, ha a könyv elolvasása után félretesszük, hogy “Ah, ez nem is volt nagy szám, pedig a borító alapján máshogy ítéltem meg, többet vártam.”
Minden ránk van bízva. Így olyan, mintha kapnál egy üres fehér táblát, s felütve a “belső” fogja benned, a szó szerinti tartalom kiváltani az érzéseket.
Az érzelmi hullámvasút bennem a szokásos volt, mint az előző könyveidnél, kedves Ádám. De elmondom, miért a kedvencem ez a könyv. Mert habár váltakozott bennem a szó szerinti hangos röhögőgörcs (Eljövetel, Kávéházi találka) … utána mélyen elgondolkodtam, hogy amennyire abszurd történetek, sajnos vagy sem, ezek a legkomolyabban igazak, s megtörténnek a mindennapokban. Itt tartunk. Kezdjük máris a címadó sztorival: Várólista. Lefagyott a mosoly az arcomról. Ekkor már fájt. Néhol a felvázolt helyzetek abszurdnak ható, de totális valóságtartalma, volt, ahol a férfi teszetoszasága, hogy bizony vannak a saját ismerősi köreimben is hasonló jellemek…. ( s elgondolkodtam, miért? 
), s néhol a tehetetlenség fájt picit.
Amely sztorin kiröhögtem magam, majd elgondolkodtam, utána pedig egy full zsepis telesírás követte (A fiú, A pizza, Anyák napja). Hogy mégis történnek bizony ám ilyen esetek is. Ez visszaadja a hitem az emberiségbe, a nemzetünkbe. Hogy nem szorult ki még a mai emberekből és társadalomból a jóság, az együttérzés, a szeretet. S az ilyenekért éri meg. “Ha fázunk is, a köré az egy köré kell gyűlni, aki meleget ad.”
Egyszóval, az érzelmi hullámvasutat sokkal nagyobb amplitúdókkal éltem meg, egyik a másik után, de kétségtelenül jól lett összeállítva az egymás utáni sorrend, bár néhol szükségem lett volna e nagy amplitúdók megélése között több szünetre, hogy még feldolgozzam az előtte levőt.
Egy biztos: tökéletes társadalomrajz lett a Várólista. Minden egyes sztori. Saját esetlenségünkön való nevetés (Santorini), könnyek, fájó és maró igazságok a szemünkbe szórva. S bár férfiak köre épülnek a sztorik, az ő nezőpontjukból hallhatjuk a legtöbb elmesélést, de van ám itt női szereplő, nem is egy. Nő nélkül nincsen férfi, sem fordítva. Jó volt ezt a millió arcot látni a másik oldalról. S jó volt az egyetlen női perspektívából elmesélt sztorit is olvasni, mely csak az előtte levő sztorival lesz teljes s érthető. Külön köszönöm a záró írást, az Autóstoppos kb. szó szerinti férfi megfelelője az én, még egyetem alatt íródott (úristen, már 15 éve 
) Dini nevű novellámnak, ahol kellő öniróniával vekengtem azon, hogy kedves írónőm Jane Austen idézete szerint:”A nők képzelete képes egy szempillantás alatt vonzalomból esküvőbe felszökni”, s hogy ez rám sosem lesz jellemző, aztán elég volt egy helyes srác tekintete… és bumm…. De megnyugodtam, hogy akkor a másik oldal szívében is zajlanak le ilyen események percek alatt. Ez megnyugtató. Saját, régi, romantikus ideámnak véltem, szóval köszönöm a megerősítést. 
Szívből köszönöm ezen olvasói élményt is, Ádám. Ezt a “vázlatrajzot”, mely amennyire lehetne kitalált, annyira pontos, felismerhető, s igaz is. Ilyenek vagyunk…. Mondom ezt én, nőként. S elérted, hogy jobban értsünk néhol titeket… férfiakat.
Kívánom, hogy ebből is szülessen színházi előadás! Én ott lennék!! 
Ajánlom neked, olvasó… ha arra vágysz, hogy csemegèzz kacagós, egyben mélyen elgondolkozós, igazán mai, ezúttal a férfiak sokrétű arcait bemutató, sokszínű történetei között. Egyszer fenn leszel, egyszer lehet lenn… de hisz ez az élet is, nemde?
Ps.: s olvasd el azért is, mert imádni fogod, ha meg nem ismernéd, azt a speciális “rényis” humort, mely a szerző védjegye. Imádom a csattanókat, hogy van, ahol az utolsó mondatig nem tudni, mi lesz a sztori vége (ha vége lesz egyáltalán), s azt is, hogy akárhány történetet olvasok, legyen bármily rövid is, mindig olyan, s nem értem, hogy csinálja Ádám, mintha eleve ismerném a szereplőket, s már az első mondatnál megkedvelem őket, s így mindig eléri, hogy érdekeljen a sorsuk… 
Ja, és azért olvasd el, hogy megértsd, miről is írtam itt…
Itt megveheted: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/varolista-es-tovabbi-felnottmesek-1https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/varolista-es-tovabbi-felnottmesek-1
