Egy kifogástalan könyv… amire vártam.
Hiszen, ahogyan a gyönyörű borítón is látszik, s a belső füles részen olvasható ajánlókból kiderül: annak a két írónőnek a világa ötvöződik benne, kik nekem a legkedvesebbek: Jane Austen és Agatha Christie. 
Így egy tökéletes olvasmány várakozásaval ütöttem fel a könyvet. Az írónőtől még soha előtte nem olvastam, de ugyanúgy a covid ideje alatt kezdett el írni, mint én, ennek eredménye lett ez a könyv, s ezzel volt közös pont köztünk is.
Már az első oldalon “beütött”, lévén, hogy a legrészletesebb mélységig a legkedvesebb Austen műnek, a Büszkeség és Balítéletnek a karaktereit ismertem fel, átitatva még több fanyar humorral, éles beszólásokkal, bátor női főhőssel, akinek okos esze s gyakorlati érzéke van az élethez. Már az első oldalon sorsközösséget éreztem így Miss Steel -el. Szenvedélyes, karakán jellem, kellő humorérzék, éles elme, jó megfigyelő kézség, széles csípő, olvasás szeretete, a családhoz való hűség, kis rés a felső fogak között, zavarják a helyesírási hibák – nos, mondtam magamnak, ez mind én vagyok. 
Kíváncsi személy, s aki nem fél. Furcsa hobbija van- a magazinok oldalain nem a társasági rovat, annál inkább a bűnügyi szektor érdekli. Érdeklődik a gyilkosságok iránt, s az izgalom, melyet átél ilyen cikkek olvastàval, ez az ő titkos élete. Ezt nem tudhatja senki, ugyanis olyan Làpvidéken találjuk magunkat, ahol a régens korban nagyon szigorú szabályok kötötték a nők helyzetét, hogy megfeleljenek az erkölcsi s etikett szabályoknak is.
Austen idejéből tudjuk, hogy az akkori kardinális kérdés a házasodás volt. Jönnek az austeni karakterek: dölyfös ficsúrok, nemesek, undorító s pénzéhes rokonok, egy állandóan aggódó anya, aki három lánya kiházasításán fáradozik, egy léha apa, akinek idióta viccei vannak, s egy büszkének s ridegnek ható titokzatos nyomozó is feltűnik.
Maga a sztori megfogott, de lassan indult be. Sok a felvezetés, de addigra legalább megszokjuk a szereplőket s viszonyrendszereket.
Ms Steel, Beatrice, feladja titkos hobbiját, mivel nagy a tét: férjhez kell menni, vagy egy rokon kiteszi őket a birtokról, mert apjukat bolonddá tudja nyilváníttatni.
Innentől pedig egyetlen helyszín, s esemény válik fontossá: az aznapi bál, ahova hivatalos a Steel család, s ez lesz a központi elem.
A fejezetek között (érdekes, ilyen szerkesztésű könyvvel nem találkoztam) naplóbejegyzések, levelezések, jegyzőkönyvek, listák, újságcikkek vannak beszúrva, melyek azért kizökkentenek a fő témavezetéstől, de mégis hozzáadnak, elővetítenek eseményeket, melyek lehetnek titkosak is, amolyan backstage információk. Belátunk a kulisszák mögé.
A könyv végén plusz anyagok vannak: receptek, játék leírások, melyek emelik a könyv tartalmi részét s értékét! Így egy egész kompakt anyagot kap az olvasó!
Vicces, tipikus angol humor a fűszer, főleg Beatrice, a főhős, aki még Lizzie Bennet „csípős nyelvűségén” is túltesz. Valamint, kifejezetten jókat derültem a lábjegyzeteken is.
Természetesen hivatalos a bálba egy régen látott gazdag úr is… aki viszont alig érkezik meg… nos, meg is hal.
Már vártam a gyilkosságot, hogy kit ölnek meg, s már beindult az agyam is: két teóriám is volt egyből, kik, ki, s milyen indíték lehetett a gyilkosságra. Na meg a hogyan. S mikor. Aki Christie-n nő fel, annak már rááll az agya ezekre.
Szóval, a gyilkosság bekövetkezte után beindul a könyv, történnek az események, izgi párbeszédek vannak, derülnek ki a titkok, vagyis ekkor érkezett meg nekem igazán a könyv. A nyomozás és kihallgatás résznél nem is tudtam letenni a könyvet. 
Beatrice titkos hobbija valóra válik: már nem olvas ilyen ügyekről, hanem együtt nyomoz azzal a titokzatos emberrel, aki az általa nagyra becsült nyomozóval dolgozott együtt, s volt a társa. Természetesen utálják egymást… de ki tudja, talán nem csak nyomozni fognak együtt?? Mindenesetre az “álma” beteljesedik: megérkezik a hétköznapi életébe az izgalom, bár elborzasztó s ijesztő az élmény, egy valóságban látott holttest, egy gyilkosság, s elfogadni a tényt, hogy a gyilkos egy ismerőse, barátja is lehet… nos, ez azért nagy ár neki, hogy megélje ezt a titkos “hobbit”.
Keveredik az izgalom, a rejtély, a titkok, s a humor, na meg jó nagy adag romantika.
Alig tudtam elképzelni, hogyan férhet meg a krimi és a szigorú régens kor etikettje a romantikával, de sikerült ebben a könyvben az arányokat s egyensúlyt megtalálni. Ahány férj s feleség jelölt érkezett, annyi gyanúsított is.
Ami viszont borzasztó volt: ezt a könyvet nem látta korrektor, eszméletlen mennyiségű s milyenségű helyesírási hibák vannak benne, s hát pont ahogy a könyvben is írja, hogy a főhősnő nem szereti, s észreveszi a helyesírási hibákat, na én pont ilyen vagyok, szóval ezt borzasztó volt így olvasni. Komolyan elgondolkoztam, hogy ezek véletlen vagy direkt kerültek bele? De kizártam, hogy direkt, viszont az is kizárt, hogy ezt ennyire nem olvasta át senki nyomda előtt? Sorry, not sorry, ez hatalmas negatív pont volt számomra. Rontott az olvasói élményen.
Mindenesetre egyszerre pörgött bennem a Büszkeség és balítélet 2005-ös film verziója, valamint az Agatha C. könyveiből, novelláiból készült televíziós epizódok. Valamint, hogy milyen jó lenne ebből a könyvből egy BBC-miniszéria.
Az igazság egyébként hamar kiderül (gondoljuk…), s kijózanító. Túlmutat a gyilkosság tényén. Melyet egyébként egy másik is követ… Sokkal többet kell helyrehozni, mint egy tett. Megremeg egy hitrendszer. Egy világszemlélet. Rávilàgít a könyv arra, mennyire fontos a tisztánlátás, az előítélet mentesség, s a szeretet. S, hogy mik az igazán fontos dolgok és értékek az életben, nemcsak az akkori korban s szabályok között, hanem mai napig… Nem rejtőzhetünk igaz valónkban, s nem hagyhatjuk hátra a múltat sem. Az mondja ki a legbölcsebb dolgot, kitől legkevésbé várod, s persze, hogy az igazság korántsem akkor derül ki, amikor először hiszed… s légy fenntartással, mert sok mindenki nem az, akinek mondja magát… mindenki titkokat rejteget.
A tettes sajnos az, akire nem is gondolnánk. Az indíték is meglepő, bár klasszikus “ok”. A fejezetek egymás után követését megszakító, beszúrt levelek is mind a végkifejletet sejtetik… A leleplezés nem gyors, de már szinte mindenki kizárásával jutunk el a végső megoldáshoz.
Két helyszín, egyetlen éjszaka belemártva gyilkosságokba, vitákba, kibékülésekbe, titkokba, szerelembe, intrikába, barátságba, romantikába: 358 oldalban.
Ajánlom e fordulatokban gazdag sztorit, melybe egyébként egy kis Jane Eyre is vegyült a végén (csak akkor érted meg, miért, ha elolvasod a könyvet.)
Remek kikapcsolódás, ha túl tudod magad tenni a sok gépelési hibán. 
