Család és szerelmi élet egyensúlya egy könyvben
Új hónap, új könyv.
Teljesen véletlenül találtam erre a Lírán böngészve.
A borító tetszett meg, illetve, hogy a címlapon érzelmes és felemelő történetnek írják le.
Nagy lelkesedéssel szereztem be s kezdtem hozzá. Már az első negyedet befaltam a 370 oldalas könyvből.
Az fogott meg, hogy Olaszországban játszódik, egy idő után. Mint az én legutóbbi regényem. A főszereplő lánnyal hamar tudtam azonosulni. Egy tragikus esemény az indító, s adott egy lány… aki sosem látott semmit a világból 27 éves létére. Hová menjen, hogy fedezze fel magát? Aztán megtalál egy levelet… s elindul. Persze sejthető, már nyálasan is kiszámítható, hogy családi vonal mellett egy szerelmi sztori is kibontakozik… de szállok vele.
Arra gondolok, hogy hálás vagyok, hogy én is megtehetem, hogy utazok új helyekre, új kultúrákat s embereket megismerni. Egy életünk van, a világ pedig túl nagy. Együttérzésem a főszereplővel hamar kialakul, ám kissé elkapkodottnak éreztem az elejét. Több időt hagynék arra, hogy a lány és megtalált olasz apja ismerkednek online, mígnem személyesen is, de belecsapunk, s már ott is terem a lány… egyik fejezetből a másikra.
Olaszországban, ahol persze az elején a szerelmi szálra több figyelem irányul, mint az engem jobban érdeklő múlt feltárására, azért elindul a könyv. De el kell fogadjam, hogy a szereplők lelki világának főbb megmutatása helyett a környezet leírása és atmoszféra teremtés fontosabb az írónak, s elfogadom azt is, hogy a lány igazán önvalójába Olaszországban érkezik meg, szóval megbocsátok a hosszas leírásokért, amivel egyébként máris elkezdett hiányozni Olaszország, ahova egy hét múlva megyek. Szóval atmoszféra teremtés eddig ötös, jönnek sorra az új szereplők, s beindulnak lassan az események, s keverednek az erő- s kapcsolati viszonyok….
Én mindenesetre még mindig várom a meglepetéseket, csavarokat, és a múlt kibogozását, apa és lány igazi egymásra találását, érzelmeket… intenzíven, ahogy csak az olaszok tudnak érezni!! Most talán nem is szerelmi sztorira van szükségem, jelenleg jobban érdekelnek a családi titkok, s vàrom azt a részt, ahol, ahogy írja a borító: imádni fogom, még, ha sokat is sírok rajta…. Várom a könnyeket, mert eltelt az első száz oldal, s még kissé száraz nekem!!
Na, de talán most indul be… Az biztos, hogy magát Olaszországot is megszeretteti olvasójával a szerző, s a könyv felénél megérkezik az első megdöbbentő s megható pillanat is…
Update később: már a felénél túl járok, eddig két pillanat érintett meg, s nem sírok rajta eddig sokat. A párbeszédek jók, kibontják egyre jobban a szereplőket, ami tetszik; ami viszont továbbra sem: hogy alig 2-3 párbeszéden kívül nem volt sok apa lánya mély pillanat, s zavar, hogy nem ezt a szálat bontja ki, hanem a lányt jobban érdekli kicsit a srác és új barátai, ami persze érthető lehet a korában annyi év bezártság után, de én magamból kiindulva csak apámat faggatnám folyton…. Ja, és borzasztóan zavar, hogy ebbe a könyvbe se tettek tartalomjegyzéket! Ezt csak én szoktam meg beletenni a saját könyveimbe?