Soha, senkitől nem sajnáltam s irigyeltem semmit.
Csak harcoltam mindig a többért, a jobbért, úristen, de mennyit…
A magam életére összpontosítok, s próbálom belőle a legtöbbet kihozni,
Minden erőmmel most már a magam boldogságáért és a szeretteimért fogok dolgozni.
Mert ráébredtem, hogy a legfontosabb, hogy elsősorban magadra figyelj oda!
Ne csak az éhes lelkeket etesd sorra!
Nálam is volt, hogy átestem a ló túloldalára…
Olyan nehéz megtalálni az egyensúlyt, s rátérni a harmóniára!
Mert közben a belső hangod végig azt suttogja: „Ne átutazó akarj lenni,
Tudod, a cél: maradni…
És örök, mosolygós lenyomatot magad után hagyni.”