Láttalak kis-és nagyszínpadon,
Játszottad az Életed.
Hallottam hangod,
Énekelted történeteidet.
Láttalak öltönyben, frakkban, kalapban,
Mindenféle jelmezben s álarcban,
Mit magadra öltöttél bánatodban.
Láttam mosolyod megszületni,
Örömöd virágként kinyílni.
Láttam minden ízed és vonásod.
Megfejtettem,
Mi folyik éppen véreddel Benned,
Hogy mi tart Életben.
Láttalak elkomorulni, sírni,
Szárnyakkal csapkodni.
Láttalak alkotni.
Láttam milyen vagy, amikor egyedül és milyen,
Amikor barátaiddal tudsz lenni.
Milyen a drága családdal lebegni.
Láttalak Otthon, Világodban, melegségben, a tieiddel,
Teljes Lelki meztelenségeddel.
Láttalak ahogy és amilyen vagy.
Úgy őrizlek.
Halkan Magamban tovább viszlek.
És mosolygok… mert Én Láttalak, sosem csak néztelek!
A vers egy kis „spoiler”….holnap meglátjátok…..azaz meghallgathatjátok miért, itt lesz a 2. Podcast adásban 🙂
A vers szerepel saját, első könyvemben, A Lélek szirmaiban. A könyv júliusban jelenik meg.
Kép: pixabay.com