Tegnapi rajz a művészetterápiám részeként. ✏️✨
Ehhez csupán két gondolatot fűznék.
Első::::: Tipikusan jellemző volt rám mindig is, hogy ha csalódás ért, akkor még továbbra is benne maradtam a szituációban, sőt, olyan ‘jó’ maradtam, hogy még önmagam odafordítottam, szinte tálcán nyújtottam a másik orcámat is, hadd csapjon ott is pofon valaki/valami, persze átvitt értelemben. Sokszor próbáltam, sosem tudtam megkeményíteni a szívem, mert akkor nem lennék önazonos már, és rájöttem sosem menne, mert nem az vagyok igazán. Bizony, azért néha túl naiv is voltam, ( ez a másik véglet) míg nem megtanultam megállapítani és beállítani a saját határaimat.
A másik gondolat ehhez a rajzhoz az, hogy akármilyen összetört voltam, vagy csalódott, vagy bánatos, kiábrándult, attól mindig igyekeztem akkor is felfelé, a fény felé fordítani/ felemelni az arcom, hogy ezeket a könnycseppeket-, melyekből csupán egyet vázoltam itt papírra, de lefolytak az elmúlt években az arcomon, – ezeket mihamarabb felszárítsa a fény melege! Olyan keveset nézünk felfelé egyébként is, pedig általában onnan kapjuk a fényt… (másrészről magadban hordod, jobb esetben, még ha el is nyomod magadban, vagy nem engedsz neki elég teret.)
Ja és Ps.: mondtàk, így utólag olyan, mintha Lana del Rey énekesnő lett volna a modellem, de nem sajnos… max. tudatalatt 🙂
#forduljafenyfele#hamarabbgyogyulsz#muszajmegtartanitartasod#tisztasagod#szeretetedaszivedben#devéddismeg#lelekszirmok#blog#art#rajz#muveszetterapia#igazelettorteneteim
Többre vagy kíváncsi? Katt IDE !