Művészetterápiám részeként született rajzom azért kapta ezt a címet, mert ahogy minden kislány, én is hittem világ életemben a tündérekben, az angyalokban, magában a Jóban, és ennek erejében és energiájában. Aztán elkezdtem hinni benne, hogy nekünk is vannak láthatatlan szárnyaink, az embereknek, melyek megvédenek bennünket, melyekkel tudunk védekezni bensőleg a sérülésektől, ha vigyázunk rá és épen tartjuk a szárnyakat. Aztán még előrébb az időben rájöttem, hogy ez, amit védő szárnynak hittem, ez a Lélek. Valószínű, hogy ott vannak a láthatatlan szárnyak nekünk, de az a Lelket szimbolizálja, de miközben annyira erre koncentráltam, a “saját szárnyaimra”, nem ismertem fel tudatosan közben, hogy ami viszont valóban és biztosan védő szárnyként simul körénk az a saját őrangyalunk szárnya! És ezért, vagy ez ellen nem is kell/ tudunk tenni semmit, mert ez végig ott lebeg! Bár, nem árt tudatosan kérni ezt… Amiért viszont tényleg mi magunk tudunk tenni-, ahogyan a bűvös mondat is elhangzik mindig a ‘tanácsadók’ szájából: ‘tedd bele a részed’ címszóval, – vagyis, amibe bele tudjuk tenni a részünket, az így a Lelkünk épségére való törekvés és annak megőrzése. Sok mindent nem tudunk és lehet kivédeni, az igaz, de ha erősítjük a “bástyákat”, az mindig csak a javunkat szolgálja!

Az utóbbi időben -, bár mondom, hiába vagyok realista, föld jegyű ember, mindig hittem a jóban és ezekben a láthatatlan segítő és gyógyító erőkben, – mégis az utóbbi időkben közelebb kerültem a spiritualizmushoz. Hogy igazából miért, arról az okról majd később írok, egy másik rajzhoz fog kapcsolódni a történet. Habár sokszor volt törés az életemben és abból magam jöttem ki és segítettem át magam rajta, bizony igaz, hogy a spiritualizmus nem hókuszpókusz és nem takar mindenféle ‘hülyeséget’. Persze, az ember hit rendszerén is alapszik vagy befogadóképességén és nyitottságán, de valójában ez, az én esetemben annyit jelent, hogy ezekben, vagyis a Jó és Szeretet erejében elkezdtem a legtudatosabban hinni és behívni magamhoz ezeket, erősíteni energiájukat körülöttem és bennem, minden nap. Nem mintha nem rendelkeznék már eleve mind a kettővel magamban-, és ezt nem beképzeltségből írom, hanem mert igaz és tisztában vagyok vele, pl. ez az első dolog, amit megtanultam az eddigi úton: tisztában lenni magaddal és értékeiddel, és így már szabadabban mozognak az energiák, – de az ember könnyen lemerül, elbizonytalanodik az útján, és ezekből sosem lehet elég, és mondom, megvolt rá az okom, amiért ehhez a területhez ‘fordultam.’

Mit takar igazából ez?

➡️ Tudatosan törekszem arra, hogy összhangban legyen az elme békéje, a Lélek épsége és a test/ szervezet kipihentsége.

➡️ Tudatosan HÁLÁVAL indítom és zárom minden napom.

➡️ Nemcsak magamban igyekszem megteremteni a belső békém, hanem kívülről is megtámogatom azt. Zenével, illatokkal, fénnyel, pozitív gondolkodással és hozzáállással. Persze, ha aznap nem tömörült rám egy csomó nehezítés….Hajlamos vagyok beleesni, még mindig…

➡️ Ha rossz dolog ér, tudatosan azt az egyet próbálom előhívni, ami mégis jó dolog a rosszban. Arra irányítom a figyelmem, amiért az a rossz megtalálhatott, hogyan tudok belőle fejlődni, tanulni, hogyan tudom megoldani majd, amivel önbecsülésem is növelem, hiszen problémát fogok orvosolni. Ha nagyon nem megy, nem látom át, megállok, és egyből számolok 15-ig, lassú tempójú levegővételekkel, és belülre összpontosítok, akár előveszem gyorsan a hálalistám. Egyébként – megengedem magamnak a rossz gondolatokat is, nem nyomom el magamban, érző ember vagyok, lehetnek rossz s jó napok. Mert igenis van olyan, hogy “nem megy máshogy”.

➡️ Minden nap sétálok legalább egy órát a szabad levegőn és van ÉNIDŐ!! Jóga, torna, meditáció stb.

➡️ Ezekkel mind elősegítem a kiegyensúlyozott életet és behívom, megteremtem vele a harmóniát, kívül-belül.

Mik azok, amiket már megtanultam az úton/ még tanulom?

✅ megtanultam lelassulni/pihenni.

✅ megtanultam elcsendesedni.

✅ megtanultam kiüríteni az elmémet a sok kukától, akár napközben, de nap végén biztos, hiszen hálával zárok minden napot. A hála azt jelenti, hogy megköszönöm, még a levegőt is a tüdőmben. Most még inkább!

✅ felelősségteljesen, körültekintően, és viszonylag előreláthatóan felmérve a körülményeket, mindenre ügyelve hozok meg döntéseket.

✅ felelősséget vállalok ezekért a döntésekért.

✅ minden napból a legjobbat és legtöbbet próbálom kihozni, bár meg kell tanuljam NEM túlhajtani magam.

✅ megtanultam MINDEN külső zajt kizárva, produktívan és erős vizualizációkkal ( bár erre valószínű született képességem van), teremtve – meditálni!

✅szabad utat engedek az érzéseimnek, de még meg kell tanuljam, hogy ne essek “magam alá”, depresszióba a túl sok nehezítéstől, amit kapok az élettől, mert van bizony… eddig helytállok úgy érzem maradéktalanul, ezért bevezettem, hogy magamat is megdicsérem ezért többször, mert fontos. Jogos és érthető dolgok, amiért szoktam “pörölni”, aztán annál maradok, hogy mivel nem tudom siettetni az időt, vagy nem tudok azon változtatni, inkább azon a területen dolgozok addig, amit meg tudok tenni, vagy: kis ÉnIdő, töltekezés, meditáció, hálalista. Ezek nem “fejed beledugod a homokba” dolgok, hanem felesleges stressztől próbálod magad megvédeni.

✅ megtanultam elfogadni, hogy habár erős vagyok, attól érzékeny és törékeny és sebezhető. És halandó… és megtanultam épp ezért átadni az Univerzumnak azt, amin nem tudok segíteni, helyette azt teszem bele, amit tudok: vigyázok a lelkemre és testemre.

✅ megtanultam elősegíteni a hármas egység óvásával (szellem-Lélek-test) az EGÉSZségemet. Ez nagyon fontos, ezért fordultam erre az irányra, de mondom, erről később bővebben szólok és érthető lesz.

✅ elfogadtam, hogy nem tudok és nem is kell mindig erősnek lennem. Túl sokáig voltam az. Ez nem a gyengeség jele, hanem megértettem, hogy a legfontosabb, hogy amilyen s amennyi erővel, de helyt tudok állni helyzetekben, és annyit kell belepakoljak.

✅ megtanultam, hogy a legnagyobb bátorság erről mind így, őszintén írni és vállalni. Önmagamat. Akár hibákat vállalni, vagy gyengének mutatkozni- az az igazi belső ERŐ. Ez máshogy nem megy! Szembenézni az embernek magával, sorsával és őszintének lenni a tükörképhez. Nem fogok mosolyogni, ha nem megy. Nem fogom szégyellni, ha gyenge, beteg vagyok stb.

✅ DE! Mindig megmondom az igazságot már, akkor is, ha faj.

✅ Nagy nehezen, de megtanultam nemet mondani és felállítani a határaimat.

✅ Mindezek mellett, ugyanúgy adok magamból…. Sőt, csak adok… De igyekszem óvni és fenntartani az energiaszintemet. 🙌🏼🙏🏻🕯✨

Nagy munka ez, de nem ördöngösség! Ez mind az én személyes szabadságomat és jólétemet szolgálja és így a körülöttem levőket is, mert egy kiegyensúlyozottabb ‘ént’ kapnak belőlem…. 🥰

#lelekszirmok#blog#art#muveszetterapia#sajatrajz#igazelettortenetem#spiritualizmus#angyalok#lelek#test#egeszseg#meditacio#szeretet#joletonmagaddal#beke#harmonia#kiegyensúlyozottság

Több rajzért és hozzá kapcsolódó élettörténetemért művészetterápiám részeként, katt IDE !

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót