Folytatom művészetterápiámban született rajzaim megosztását, egy-egy történettel, mely hozzájuk kapcsolódik. A rajzokban olyan tematikákat „vetítek” ki, melyek foglalkoztatnak, melyeknél van életemben blokk, vagy úgy érzem fontosak. Immár sokadik rajzom ez, melynek címe: a Testiség.

Igazából sok szempontból lehet ehhez a témához hozzáállni, és sokfajta üzenet van a rajzzal.

Az első az, hogy számomra sosem volt igazán mérvadó, sosem volt prior terület, és pont azért, mert én inkább egy dolognak éltem, és azzal foglalkoztam leginkább: a lelkemmel. Annak épségével. Viszont, ha ezzel foglalkozok máris ott van: hogy nagyon sok betegséget megelőztem vele, mert ugye ismert a mondás: a legtöbb betegség lelki eredetű. Mégis, sajnos a testem sok esetben csak szenvedést okozott, visszavetett, visszahúzott ilyen-olyan fájdalmak miatt, hogy a mostani „bajomról” ne is meséljek. Azt meghagyom egy másik rajzomhoz… az lesz az igazi nagy vallomás, mert itt nyomja már a mellkasom több éve. Igen. Éve. Szóval, a testemhez -, melyet szó szerint ki kellett ismerjek az elmúlt években, minden szegmenssel, és sejttel együtt, – közelebb kerültem hozzá, még ha sok esetben úgy érzem, csak hátráltat, és csak szenvedést okoz. A fizikális testünket, testalkatunkat, arcunk vonásait, testsúlyunkat magunk is befolyásolhatjuk, de tény: ez egy genetikailag hozott dolog, és mi is tehetünk magunkért, de az „alap” mégis jön már velünk és abból kell „gazdálkodni” míg élünk.

Nem tudom, én miért ezt a testet kaptam, ennyi nyavalyával, de megbirkózok velük, még ha a legszorosabb értelemben ez idegőrlő is számomra.

A másik dolog: valójában úgy érzem, azért őrizhettem meg a tisztaságomat, mert sosem az ezzel kapcsolatos „élményeket” kerestem, hanem befelé figyeltem. És ez nem azt jelenti, hogy frigid vagyok, vagy nincsenek az embernek vágyai. Mind a férfiaknak, mind a nőknek vannak e téren is vágyai, álmai és joga van mindenkinek megélni ezeket. Viszont, én fennen hangoztattam mindig is, és fogom is: nem (csak) test vagyunk. Sőt. Aki, nem a hús-vér valakit látja benned, hanem ugyanúgy befelé figyel, a lelkedet keresi és vágyik feltárni, és meglátni, és őrizni azt, akkor megtaláltad az életed párját. Nem minden a testi vonzalom. Persze, fontos, egy kapcsolat egyik alappillére, ha jól működik, de ahogy előző rajzomnál is írtam, attól, hogy ízlésesen, egészségesen, kielégítőén megéli ezt valaki a társával, attól azt nagyon fontos megérteni, hogy nem csak ez a „hús” vagyunk és sosem szabad hagyni, hogy más „így használjon” bennünket. Én is megtanultam pár leckét az életben…

Mivel az első, amit meglátunk, a másik külleme, és ebből következhet a vonzalom, ahhoz, hogy ez szerelemmé érjen, és a testiségben be tudjon teljesedni és virágozzon is, gyümölcsözzön, ehhez egyértelműen kell a lélek is. Az, ami hosszú évek után is fenn fogja tartani ezt a vonzalmat, ha a lélekben két ember egy. Akkor tud testben is igazán egybeforrni szerintem. Arról nem is beszélve -, tény, és ez nem hitem múlik, mármint, hogy miben hisz az ember vagy nem, vagy minek hisz, – egyáltalán nem mindegy, milyen energiájú emberrel párosítod magad össze, mert ilyen „alkalmakkor” többszörösen cserélődik az energia. Az energiaáramlás pedig rád is hatással van és oda-vissza hat. Nagy a hangsúly ezen, annak kéne lennie, mert az ezzel kapcsolatos tapasztalásainkat, régi emlékeket, hozadékként magunkban hordhatjuk még jó ideig, még, ha a rossz emlékekről, kellemetlenségről, fájdalom-érzetről , ezekről nem is tehettünk tudatalattinkban, mégis hordjuk, és valahol mégis okozói vagyunk: mert mi választottunk partnert… leginkább ez maradhat meg blokként később az emberben. A kis önvád, és ha hagyta magát kihasználni az ember.

Persze, hogy elengedhetetlenül egy párkapcsolat része az intimitás, számomra mégis, ha meg is van a vonzalom, utolsóként megy a sorban. Ennek megéléséhez, ahhoz, hogy minőségi legyen, hogy minden blokk fel tudjon oldódni, addig -, legalábbis számomra így tud csak működni, – legmélyebb részig, őszintén fel kell tárni a saját és a másik lelkét. Ha ismerem, és megszeretem, ez által, vágyni fogok arra még inkább, hogy minden szinten egy legyek vele. Erre szoktam mondani, hogy a testiséghez legutolsó dolog, ami kell: a test. Ahhoz, hogy működjön, és tényleg élmény legyen, nem csak élvezet, ahhoz kell a lélek. Ez az első és legfontosabb, ami kell hozzá. Ahhoz, hogy le tudjak vetkőzni más előtt, először a lelkemet kell levetkőztetnem, és szintén oda-vissza működik. Nálam! Ezt hozzáteszem.

A legutolsó pedig, amit írni szerettem volna a témáról: hogy a pozitív energiacserék révén, mind tudjuk, ebből az egységesülésből születhet meg szó szerint a legnagyobb áldás az életben: a gyermek. Azért ezt hagytam a végére, mert remélem az Univerzum megadja számomra azt, hogy egy ilyen szerelem-gyümölcsnek életet tudjak majd adni a jövőben! 🙂

A rajz saját!

Több rajzom- történet érdekel? Katt IDE

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót