Üzenet a szerelmeseknek
Na jó, ahogy az angolok szokták mondani: “Here comes a thing.” Mindig este jönnek a gondolatok, hiszen ekkor meditálok és relaxálok. Az elmúlt napban az a sok minden, amit elébem “okádott” itt a közösségi médiában átgörgetett posztok sora- elgondolkodtatott. A szerelmesek napja. Szólnak így a posztok február 14-én. Mindenki emlegeti a párját, hozza a közös képeket. Nos,én világ életemben úgy “ünnepeltem” ezt, hogy kiterjesztettem ezt a szeretet napot a családi, baráti, sőt szakmai szeretetre is. Az elmúlt egy évben pedig nagyon sokat dolgoztam magamon testben és lélekben is. Így aztán főként értelmet nyert az, hogy ez az Önszeretet és magának az életnek a szeretete is. Amit ünnepeltem. Mert elkezdtem azon gondolkozni: ha én nem vagyok szerelmes… mit lehet ünnepelnem? És bizony pedig, csodás napom volt. A munkámban, a barátokkal, a szakmában, a munkatársakkal. És a legfontosabb: ünnepeltem és hálát adtam az életemért. Mindenért, amim van, kiböjtöltem és megdolgoztam. Az elmúlt években elengedtem már annyi embert, akit szerettem. Jobban, mint az életemet. De kérdem én, ha nem szeretem magam, hogyan szeressek mást? Ha nem szeretem az életemet, mert nem vagyok rendben magammal, akkor hogyan osszam meg mással? Miért társítjuk egy társhoz a szerelem fogalmát annyira?
Mi a szerelem?
Számomra elköteleződés.
Lelki, szívbeli, testi és szellemi. A másik tisztelete.
A béke érzése, hogy otthonra találtál.
Viszont ez…. ott kezdődik, hogy az alapokat rendbe hozod: azaz önmagad. Magad és életed szeretete és tisztelete. Mert másként csak átadod a másikra is a saját terheid.
Szóval, mivel sok mindenkit el kellett engedjek, itt az ideje, hogy önmagam szeressem és az életet, amim van. Ami megadatik. És amiben helytállok. Anyukám mindig mondta: “hogy fogsz majd helytállni az életben, ha nem leszek?”Anyukám, látod odafenn, ezt tudom, hogy helytállok. Minden fronton. Büszke lennél rám, ahogy én is vagyok most magamra. Nemrég van csak ez így. De gyógyulok. Minden szinten. Lehet sok padlófogás, kihúzhatják a szőnyeget alólam: de sosem tudok nem szívből élni, elzárni az érzéseimet, csak arról van szó, hogy tanultam, és most élvezem az alapokat:az életem és szeretni és tisztelni magam és a határaim is.
Szerelmes vagyok az életbe. A magaméba, ahogy van.
Ahogy egy színész barátom mondta nemrég ( férfi az illető): “minden érzést, ami van intenzíven meg kell élni, és hogyha megéltük, akkor lehetőséget kapunk arra, hogy el is engedjük egy picit, és egy újnak ágyazzunk meg, valami másnak, valami jónak, valami pozitívnak.” Így teszek. Nem bánom az elmúlt hónapok gyászát, sőt büszke vagyok rá, hogy én meggyászoltam az elmúlt időszakot, de itt az ideje az életet ünnepelni. Mert rövid. És mert egy van.
Szóval sok boldogságot nektek is: kik az élet szerelmesei!!
Ahhoz, hogy egyszer újra csillogjon a szemed valaki mellett, vagy őszinte mosoly legyen az arcodon, indulj innen. Szeresd és fogadd el magad. És szeresd és becsüld az életed. Utána tudod igazán mélységében és elköteleződve… megosztani valaki mással is. Ha előbb: önmagad is helytállsz a saját életedben. 
Jó éjt 
Kép:pixabay.com