Tavaszi szél,
Ahogy arcomhoz ér…
Simogatja, mint a napfény…
Mely azt szintén beborítja…. vigasztalja.
Tavaszi szél…
Mit csacsog fülembe?
Miről mesél?
Mit remél?
Régi emlékekkel kísér?
Vagy újjászületést ígér?
Jaj, tavaszi szél!
Lelkem halk, de mély sóhaját megsúgom…
Elviszed oda, ahova szánom?
Az Univerzum ismeri minden „titkom”,
De tavaszi szél…
Most már Te is tudod…
Hogy újra virágozni vágyok,
„Nőni” akarok!
Lelki szirmaimban, szárnyacskáimmal „illatozok”,
Soha el nem hervadok.
Tavaszi szél!
Hát most már tudod…
Lelkemben miben bízok.
Elhozod idén?
Megadod?
Versem saját előadásomban itt meghallgatható:
Kép: pixabay.com