Egy hete hétvégén kb. így voltam. Nyújtsa a kezét, akinek szintén ismerős ez az állapot…
Nem tudom, mit éreztem meg tudat alatt, de borzalmas volt. 
De túl vagyok rajta.
Ezt pont most, a feltámadás ünnepe előtt akartam megírni. Mert azt hiszem, egy hete valóban az újjászületés mellett döntöttem. 
Életem eddigi legnehezebb időszaka után.
Való igaz, sajnos, hogy az elmúlás az élet velejárója. Semmi nem tart örökké. Semmi. A jó sem, a rossz sem, a remény sem, a harag sem. Sem a test nem marad hátra, csak az, amit magunkból adunk – emléket… egy érzést… vagyis lelkünk egy szeletét, ahogyan másokban tovább fogunk élni, ahogyan megmaradunk az emlékezetben, és ezzel, a lelkünkkel állunk tovább egy új dimenzióba.
Megannyi dolgot és embert kell életed során elengedned és “eltemetned”… és mégis, mindez után, tovább kell élned… 
Kitartást ezen az úton mindenkinek!
Szívből kívánok nyugalommal, töltekezéssel, pihenéssel és finom sonkával teli húsvéti ünnepeket! 🙂
-Maia-
Kép: eml-instagram//saját kép – 2 éve anyukám húsvéti kompozíciója ez volt otthon nálunk.