2 évvel ezelőtt, ezen a napon indult útjára blogom, végzettségemhez és szenvedélyemhez visszatérve több év után: az íráshoz. Innen indult. Csodás lehetőségnek tartottam, hogy megosszam és egy helyen tároljam az alkotásaimat, azokban a művészeti ágakban, melyekhez értek és szeretek: az írás, az ének, a rajz, a táncolás, a zene, a színház… film/könyvajánlók írása…. és hosszú lett a sor. Annyira, hogy két menetben művészetterápiába is kezdtem, újra elővettem életemben dolgokat, mások lettek a priorok, mert fel kellett valahogy dolgozni azokat a veszteségeket, amik értek. Annyira hosszú lett s széles a lista, hogy 18 különböző ágban lehet nálam olvasni mára. Sok ismerősöm is meglepődött, hogy ennyire sokrétű vagyok, nem is tudták ezeket rólam. Hogy ehhez is értek, meg ebben is elég jó vagyok…. de legtöbbjét… fejlesztettem, a mélyben szunnyadó, eltett tehetségeim periférián voltak eddig. De kitartottak, és… Ez jelenleg, ez az otthon a legnagyobb büszkeségem és teljes szellemi örökségem!
Majd 6 menüpontos honlapom lett, megjelentek saját könyveim (3 db másfél éven belül, önerőből); lehet velem mára közösen együttműködni, én is csatlakoztam együttműködéshez, és mára bizony egész művészeti Otthonná duzzadt piciny, aprány oldalam, ez: A Lélek szirmai. Az én szintén aprány kis lelkemből, szívemből, ebből a szeretetteljes térből, belőlem. Mely csak alkotni vágyott és megosztani, maga után nyomokat hagyni. És repülnek azóta is a lélekszirmok szerte, hitben, szeretetben, lélekben. Az elmúlt 2 évben is, de csupán az elmúlt egy évben is hatalmas belső változáson ment keresztül az oldal, minthogy én magam is változtam, spirituális utamon elindultam és gyönyörűen virágzik bennem azóta is. Az alkotni vágyás és megvalósítás is itt csörgedezik az ereimben, szóval muszáj neki teret engedni.
Pedig azt hittem, ezekkel a dolgokkal, a művészetemmel, gondolataimmal egyedül leszek és maradok, de mára, két év elteltével, szinte el sem hiszem, de igaz, mára az én lélekszirmaim nemcsak engem reprezentálnak, hanem támogatást kapok százaktól. Ha valaki ezt mondja nekem, az induláskor, nem hiszem el neki, míg… meg nem élem. És így volt ez az elmúlt egy évbeni lelki változásaimmal is… megmutatták az Univerzumból, hogy van, úgyhogy hinnem kell és ápolni, kitartani:::: teremtő erőm mellett, hinnem olyan dolgokban, melyekben csak mondva, de azért eddig is hittem, de míg nem tapasztaltam, addig csak „lufi” hit volt. Ez a hit, ez a lelki erő azonban, mely segített nekem mindig felállni a padlóról, akárhányszor kihúzták alólam a szőnyeget, ez a hit… ez azonban bennem van. Az én hitrendszerem, értékrendszerem és meggyőződésem nem változott, de alighanem azt mondhatom, hogy teljes mértékben kifinomodott és totálra megerősödött. Annyira, hogy magam is meglepődtem rajta. Meglep mai napig… Olyan készségeim finomodtak az elmúlt egy évben, melyeket tudok fejleszteni és pozitív szándékkal és céllal magam javára fordítom és hasznosítom. A bennem végbemenő változások, nemcsak az oldalamat gazdagították több tartalommal, hanem elsősorban engem, nemes értékekkel.
Az, hogy mára művészetem -, és az elmúlt évben két további területen is reptetem ezen lélekszirmokat, -és hogy ez értő és érző és értékelő fülekre, szemekre, szívekre talál ez a legjobb, amit kaphatok. Hogy követitek, amiket csinálok, és követjük egymást. A kép az elmúlt telemet ábrázolja. Sokan azt mondták, „megtértem”, mióta anyát elvesztettem. Közel sem igaz. Nem vagyok vallásos, nekem a hit nem külvilágnak mutató felvett szokásokat jelent, ezt jelenti: hogy magamban táplálom a fényt, hogy hiszek egy fensőbb gondviselésben, és anya akkor is itt van, mert érzem, csak más síkon érzékelem. Ez hit, nem vallás. A hitem pedig nem kívülre mutatom, hanem magamban táplálom és élem meg. Illetve…. osztom meg ebből a szív térből mindazt, amit… és rájöttem, hogy nem kell influencernek lenni, hanem saját magamként létezni, és így is célba lehet érni. Nem kell elrejtenem, ha bánatos vagyok, sem azt, ha éppen vidám, hiszen ebben a Lélek szirmai közösségben, mely immár több mint 800 lelket foglal magába…. mi itt vagyunk egymásnak. Bánatban vigasz, örömben pedig motiváció mindaz, amit a Lélek szirmai jelent.
Mindig szoknom kell, hogy a meditációim is egyre népszerűbbek, pedig eleinte csak magamnak akartam elkészíteni, magamon segíteni, de az, hogy megoszthatom, és visszajelzitek, hogy nektek is segít, ez több mint valaha reméltem. Sosem azért csinálom, hogy minél több lájkot kapjak. Anya mindig azt mondta: míg egyetlen egy másik szív is van, aki rezonál a tiéddel, megéri csinálni. Művésztársaimnak is mindig ezt mondtam! Eszerint cselekedtem én is, örömmel osztottam mindent, ami belőlem megszületett. Aztán azt láttam, hogy mást is inspirálok…. nem gondoltam volna, hogy a lelki gondjaim vagy boldogságaim több százakhoz juthat el, nem gondoltam volna, hogy kiadok 3 könyvet, hogy 200+ otthonba eljutok szerte az országban, nem hittem volna, hogy 2 év alatt 7 olyan kiadvány jelenik meg, melyben szerepelni fog a nevem, nem hittem, hogy ilyen aktív részese leszek a magyar irodalmi életnek, hogy leteszem az OSZK-ban az írói névjegyem, és azt sem, hogy egy nap alatt egy meditációm 400-an meghallgatják, hogy megosztják, hogy hálásak, hogy amit adok, azt vissza is kapom…. nem hittem, hogy valaha másokat fogok inspirálni vagy motiválni, pedig megtörténik. Úgy indult, hogy csupán magamat akartam… és mégsem mások életét befolyásolva… jelen vagyok sok otthonban, és olyan visszaigazolásokat kapok, melyek megtelítik a szívem. És igaz. És létezik. Az én lelki szirmaim ugyanúgy a tiétek is, én néha már… csak a ti szócsövetek vagyok. Talán ezért is működik és ettől egyedi. Mert nem influencer akarok lenni, hanem csak adni és megosztani. Az értő és érző szív megtalálja a másikat, ebben mindig hittem és továbbra is fogok. Most jobban, mint bármikor. Mert lehet, hogy én írok verseket, könyveket, osztom a meditációim, alkotok…. de a ti szívetek a motorja, ami ezt életben tartja, az én lelkem pedig működteti. Nélkületek viszont nem tudna életben maradni…
Köszönöm, köszönöm és köszönöm! Amit a kép reprezentál: a nehéz tél után, amikor begubóztam, és gyertyafénynél imádkoztam minden este…. és hittem (elsősorban magamban és a lelki erőmben) ez az erő … visszajut hozzám. Egy-egy reakcióban, kommentben, levélben – Tőletek. Mára ez a lány a képről mosolyog. Örül, hogy erősebb volt a lelki ereje, mintsem hogy összeroppanjon.
Mit is írhatnék mást? Higgyetek magatokban, a hit sosem kifelé mutatkozik meg, hanem belül táplálod… és majd visszakapod. Én vagyok rá a példa!
Köszönöm a családomnak, a barátaimnak a támogatást! Hogy csinálhatom ezt amellett, hogy helytállok megannyi más életterületen mellettük, értük.
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, hogy helyet kapnak kiadványaikban az alkotásaim! Így jelen lehetek folyamatosan az olvasóközönségem számára! Köszönöm, ha úgy látjátok, hogy identifikáljátok magatokat, azzal, amit képviselek. Köszönöm az FB 820+ követést, a YT 470+ feliratkozást…. és szállnak tovább…. a lélekszirmaim…. a lélekszirmok.
Meghat, hogy nemcsak utánam marad mindez fenn, hanem szívekben… a tietekben, megannyi otthonban, ahová alkotásaim révén eljutottam, fognak/fogtok rám emlékezni….
Hálás köszönetem,
-Maia-