Álmodtam magamnak egy világot,
Melyben szabadon alkothatok,
Ahol leplezetlenül önmagam vagyok.
Ahol csak szeretetet táplálok,
Ahol melegségben és biztonságban vagyok,
Ahol már nem „fájok”…
Ahol félelmek nélkül szárnyalhatok.
Álmodtam magamnak egy világot,
Ahol úgy élhetek, ahogy akarok,
Mert tudatosan teremtem a valóságot.
Megálmodtam ezt a világot és emellett kitartok.
Emelt fővel, stabil értékrendszerrel, szerető szívvel.
Nem fújom mindenféle „lufival” tele,
Mert nem szeretném áltatni magam a semmire.
Engem… ami igazán megérint és vonz, az a valódi s örök boldogság szele.
Álmodtam egy világot magamnak,
Melyben bármennyiszer megtiporhatnak,
Én annyiszor újjászületek!
Már csak előre tekintek!
Álmodtam egy világot magamnak,
Igen… magamnak….
DE….
Ha mellém szegődnél e világban hű s örök társamnak…
Akkor én szeretettel várlak!
Kép: saját! Az én szemeim vannak a képen. 🙂
Versonline Tőlem: