Mosolyodból én rózsaként kinyílok

Honnan jön ez a fény?

Körvonalat kap sziluetted és látom már, mi az:

Hisz mosolyogsz és nevetsz.

Annak van ilyen hófehérsége.

Azt borítod s ontod körbe szerte.

Életem minden egyes napját védelmezve és körbeölelve.

Azt kísérve.

S honnan van ennek a fénynek ilyen melege?

Mert csak úgy sugárzik belőle szíved összes szeretete!

Miért is félek, ha ez velem van?

Lehet bárki ellenem?

Árthatnának nekem?

Átmosod a világ minden mocskát körülöttem,

S áldássá váltod az összes tapasztalatot bennem.

Ilyen erőd a mosolyod.

Abból mindent megkapok.

Abból táplálkozok.

Lelkedet kortyolom, levegődet szívom.

Enyém a mosolyod,

És én veled, annak tükörképével egybeforrok.

Ennek a mosolynak a tiszta, vakító fénye kitart minden nap e földi létben.

Csókot lehelsz arcomra, hajamat simogatod,

És tudom, hogy együtt az örökkévalóságot is meghódítjuk!

Kép:pixabay.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót