Hello, it’s me…
Na jó, ne aggódj, nem kezdem el az Adele dalt énekelni.
Csak azt akarom mondani…
Hogy tudom, még most öleltél meg, s még a gépre sem lehet felszállni,
Máris elkezdtél hiányozni!
S amiket nekem mondtál ma…
Sose fogom elfelejteni!
Megígérem, hogy sose fogom feladni,
Hogy sose fogok az álmaimból lejjebb adni,
S mindig erre fogok emlékezni:
“Attól, mert néha úgy érzed, nincs értelme, forgasd le a jövőképed,
Mentsd el a szívedbe,
S a sors majd életet lehel bele.”
Hát bízok benne… hiszen már itt vagy te!
Te vagy a példám erre,
Az egyik legnagyobb ajándékom vagy ebben az életben.
Köszönöm, hogy rendíthetetlenül bontod le a körém vont falamat,
Amivel az elmúlt években védtem magamat.
Köszönöm, hogy erőt és hitet adsz,
Visszaadtad a harcolni akarásomat.
S megláttad s szereted az igazi valómat.
Hogy első perctől tanítasz,
Velem fejlődve ugyanazon az úton haladsz.
A kitartás példája vagy,
A remény tüze, mely szívemnek-lelkemnek teljességet ad.
Tudod, megérte rád várni,
Minden eddigi csalódáson átmenni,
Hogy ami a miénk, most így tudjam értékelni!
Mert a legváratlanabb pillanatban, az utolsó kulccsal nyílt ki a lakat,
Leomlottak a falak,
S mosolyod fénye és tekinteted melege beáradt.
Nekem ez vagy:
A hit ikonja,
Életünkben a szerelem lángjának hordozója!
Már hiszem, hogy rád nézvén a fény szememből soha ki nem hunyna.
Létezésed nekem ezt jelenti,
Lényed ezt adja!
Na, leteszem lassan,
Elkezdtünk felszállni…
Csókollak, míg legközelebb fogunk beszélni s találkozni!
Máris vàrom, hogy a másikat újra karjainkba tudjuk zárni!