Belső virágzás



Próbálom megfejteni és minden percem, létezésem most ez tölti ki,

Mi az, amit Bennem el tudtál érni.

Mi ez a változás, amit bennem, ezalatt a pár nap alatt el tudtál indítani.

Megnyitottad a szívemet,

És ha már beszélek, az a Te hangod,

Ha mosolygok, az a Te mosolyod.

Nem értem és nem szeretem, hogy változnom kelljen és ez teljesen új is nekem.

S mégis oly vonzó, oly csábító, aki Veled vagyok.

Magamnak is meglepetés vagyok.

A szemeid új világok,

A mosolyod mint a tengeri hullámok,

És a hangod, mintha lágy szellő susogását hallgatnám.

Nem tudom, nem értem, mi az, ami elindul bennem.

Nem is akarok rá gondolni, nem akarok álmodozni.

De egyszerűen annyira magadhoz tudsz vonzani.

Én meg amilyen vagyok… egyből lángra lobbanok.

Mindent továbbálmodok s gondolok.

Mondom, hogy sose lesz több alkalom…

S mégis lesz.

Tudom.

Titkon, hang nélkül csak azt kérdezem szüntelen,

Ott vagyok Veled néha gondolatban én is, mint ahogy Te velem?

Te máris itt vagy a hiány éterében.

Érezném közelséged,

De nem várhatom el ezt Tőled.

Jaj, pedig hányszor megfogadtam, hogy soha, soha, soha,

De úgyis ott lesz a holnap árnyába…

Szerelem….

Azt suttogja…

Belül szirmait óvatosan bontogatja…



kép:pixabay.com



 

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on email
Email

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót

 

Örülök, hogy Nálam jártál! Amennyiben tetszett az itteni tartalom, iratkozz fel hírleveleimre, hogy ne maradj le az újdonságokról!

A “Feliratkozás” gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatkezelési tájékoztatót