Próbálom megfejteni és minden percem, létezésem most ez tölti ki,
Mi az, amit Bennem el tudtál érni.
Mi ez a változás, amit bennem, ezalatt a pár nap alatt el tudtál indítani.
Megnyitottad a szívemet,
És ha már beszélek, az a Te hangod,
Ha mosolygok, az a Te mosolyod.
Nem értem és nem szeretem, hogy változnom kelljen és ez teljesen új is nekem.
S mégis oly vonzó, oly csábító, aki Veled vagyok.
Magamnak is meglepetés vagyok.
A szemeid új világok,
A mosolyod mint a tengeri hullámok,
És a hangod, mintha lágy szellő susogását hallgatnám.
Nem tudom, nem értem, mi az, ami elindul bennem.
Nem is akarok rá gondolni, nem akarok álmodozni.
De egyszerűen annyira magadhoz tudsz vonzani.
Én meg amilyen vagyok… egyből lángra lobbanok.
Mindent továbbálmodok s gondolok.
Mondom, hogy sose lesz több alkalom…
S mégis lesz.
Tudom.
Titkon, hang nélkül csak azt kérdezem szüntelen,
Ott vagyok Veled néha gondolatban én is, mint ahogy Te velem?
Te máris itt vagy a hiány éterében.
Érezném közelséged,
De nem várhatom el ezt Tőled.
Jaj, pedig hányszor megfogadtam, hogy soha, soha, soha,
De úgyis ott lesz a holnap árnyába…
Szerelem….
Azt suttogja…
Belül szirmait óvatosan bontogatja…
kép:pixabay.com