Folytatom verseim megosztását. 🙂
Szeretlek.
Bár tudom előre, hogy talán nincs is jövőm Veled.
Szeretlek, mert Általad lett teljes az Élet.
Szeretlek, mert úgy ahogy Te viszonzod,
Ezt senki más nem tenné így meg.
Igen, szeretlek.
Mondd, mit tegyek?
Hova menjek, hogy megoldást szerezzek?
Ne hidd azt, hogy hitegetlek.
Szívemből szeretlek.
Annyira, hogy Rólad lemondani nem merek.
Mert tudom, hogy onnantól összeomlik a Világ,
És vége mindennek.
Azt választottam, hogy míg érezzük,
Minden napot megélünk, mert addig a mienk.
Hagyom, hogy egymást szeressük.
Nem akarok felkelni.
Elég volt egész eddigi életemben Rád várni.
Nem akarok a távolba nézni.
Be akarom magam csapni.
Akarok a szép szavaknak hinni.
És mégis.
Nem ámítás…
Hanem megtanultam a legfontosabbat:
Talán majd fájhat, de a jövőt nem lehet előre látni.
Fél szemmel figyelem, ahogy leng a bárd éle felettem,
De a MOST-ot kell megélnem.
Legalább ezt megtanultam, remélem.
Tudd, abban sem tudtam sosem hazudni,
Hogy Téged mennyire tudlak szeretni.
Már ezt is tudom Általad: milyen boldognak lenni.
Akkor nem megéri a MOST-ban létezni és érezni?
kép: pixabay.com, saját szerkesztés- canva.com