A Telihold a „folyamat” vége…..
Ez a vers volt a „folyamat” eleje.. 🙂
Kislányként hercegekről álmodtam, De mára hús - vér Társ a vágyam. Nem tudom hol élsz, de hiszem, hogy létezel, Hogy egy nap megtaláljuk egymást és elengedhetetlenül a karodba veszel. Nem tudom ki vagy, de akármilyen messze is légy, Ahogy a legrejtettebb öbölben is a tenger hulláma partot ér, Úgy bizakodva, kitartóan várlak én. Annyi mindent adnék, Annyi mindent mondanék, És annál is többet megosztanék, Amit egy szóval csak Életemnek hívnék. Telik az idő, múlnak a pillanatok, de én itt maradok. Megvárlak. Ezen szavak énekével hívogatlak. Meg kell halljad! Talán még nem is ismerlek, sosem láttalak, De akkor is magamnak kívánlak. Mondhatják, hogy menthetetlen romantikus vagyok, Hitemből fel nem adok! Bár néha már szomorkodok... Dalom e szavakkal kilométereket átívelve Hozzád hullámzik...és tudom, egy nap meghallod. Tudom, hogy hangod olyan lesz, mint a tenger sóhaja, Karod ereje, mint annak tajtékos hulláma, Tekinteted olyan intenzív lesz, mint színének mélysége.... Tudom, egy nap e dalom eljut Hozzád majd, mert messzire visszahangzik, Akár a szirének éneke.
képek: pixabay.com, saját szerkesztés- canva.com