Miért van az, hogy az újrakezdésnél magamban nem bízok?
Mitől is tartok?
Minden élethelyzethez való hozzáállásról, pedig, én magam határozok.
Valóban sokszor elbizonytalanodok…
Még tanulok…
Talán, mert tudom, milyen érzés a földön, kínok között vergődni,
Fájdalomtól üvölteni,
Vagy csendben a sarokban sírni…
Megalázva,
Kihasználva,
Lemeztelenítve,
Lenullázva,
Lelkileg tönkretéve,
Összetörve,
A bizonytalanságban félni és remegni.
Közben, csak annyit kellett volna mindig is tenni:
Egy – nem elfelejteni, milyen erős is tudok lenni,
Kettő – ezt az érzést a kukába ki kell rögvest dobni!
Helyette arcom a fény felé kellett volna emelni,
És a rettegést reményre cserélni.
A remegést hitre váltani.
A könnyek helyett a fény meleg mosolyát felismerni és neki teret engedni.
Még tanulom, nézd el nekem.
De legközelebb, ami már nem is lesz, majd így teszek, ígérem!
Nem kell többé a padló kétsége,
Várnak fenn sütkérezni a fénybe!
#lelekszirmok #blog #art #sajatvers #tanulság
Kép:pixabay.com
A következő kép saját szerkesztés!
Több versemért katt IDE !