Már rég nem az vagyok, aki fél vagy egy éve.
Már nem tudod, igazán ki vagyok, ha nem hallottál felőlem egy ideje.
Állandóan változok. Konstans transzformációban mozgok.
Már nem lány, hanem nő vagyok.
Felejtsd el, akit ismertél,
Már nem mosolygok állandóan én.
Megtanultam harcolni,
Magtanultam határokat állítani,
Többé nem fognak kihasználni!
Megtanultam szívem megvédeni.
Ismertél? Töröld ki!
Ideje újrakezdeni!
Ismerem az élet törékenységét, tudom milyen úgy minden nap, hogy van mit veszteni,
Tudom, milyen felelősségteljesen létezni,
De már azt is tudom, milyen az élet terhét cipelni.
Tudom, milyen tűrni.
Megjártam már a poklot,
Két éve csak sírok és fájok.
De nem akarok magam köré sajnálatot.
Minden nap teszek magamért és gyógyulok.
Emelt fővel kitartok.
Felejtsd el, ki voltam ezelőtt, ebben az életben,
Csak érettebb lettem.
Felejtsd el, kit ismertél,
Légy azért nyitott, hogy újra felém közeledjél.
Felejtsd el, ki voltam,
Hadd mutatkozzam hát be újonnan…
#sajátvers #sajátrajz
Saját szerkesztésű kép!
Érdekel több? Fedezd fel a verseim, ITT !